gonosz Archívum - 8 / 30 oldal

Ígérni a legszegényebb is tud

Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,

ez így van, hiszen nem jár következménnyel,

és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.

Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,

Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,

és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.

Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,

egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,

és örök békességet a túlvilág szigetén.

Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,

gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,

külön kiemelve valamennyi igaz szót.

Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,

ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,

szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.

Embernek maradni

Embernek maradni igen nehéz e kegyetlen időkben,

mindenfelé háború dúl, s elszegényítés zajlik,

az emberi gonoszság, sajnos biza időtlen.

Kihalóban az őszinteség és az igazság lángja lankad,

egyre nő az elnyomás, a kifosztás napi rutin,

az ármány a fényre, újabb címkéket aggat.

Újra és újból támad a sötétség szele, gyakori a vihar,

mocsok és szenny árad mindenhol, világszerte,

a jó érzés, a lélek, lassan mindenkiből kihal.

Egymás ellen fordítják a családokat, a barátok sorát,

megutáltatják az emberekkel magát, az életet,

s a becsületnek sehol nem találni a nyomát.

Embernek maradni újabban szinte valóságos csoda,

és ha az értelem nem tér vissza nagyon hamar,

ennek a rémálomnak nem lesz vége, soha.

Hová tűnt az értelem

Hová tűnt az értelem, elhagyta az emberiség javát,

s miután megadta magát a mélységes sötétnek,

attól kezdve nem is hallja az igazság szavát?

Hová tűnt az értelem, hogy hagyhatta el a lelkeket,

hogyan válhatott semmivé, a gonosz kapcájává,

s ilyetén, hogy szerzett oly szörnyű perceket?

Megzavart időjárás

Megzavart időjárás és jól összezavart elmék sora,

ami zajlik eme világban, szemfényvesztés,

s nagy eséllyel nem ér véget soha.

A viharfelhők oly régóta gyülekeznek a kék égen,

a Nap azonban nem vette komolyan őket,

s a Hold sem tette ezt, a sötét éjben.

Megzavart időjárás, nyár ősszel, tavasz idején tél,

mindezek lekötik a figyelmet hosszú időre,

és eközben a gonosz, új életre kél.

Mindenkiből kihozza

Mindenkiből kihozza a hőség a legrosszabb oldalát,

a kegyetlenséget, a gyilkos hajlamot és a gonoszt,

s felidézi az emberiség legsötétebb korszakát.

Azt a korszakot, melyben az értelem nem virágzott,

amelyben a jóság, a szeretet és a szépség bűn volt,

s amelyikből a tiszta erkölcs biza hiányzott.

Mindenkiből kihozza a pokol az igazi, valódi énjét,

a legrejtettebb vágyait és a legszörnyűbb álmait,

s megmutatja az emberi faj igazi mikéntjét.

Fel nem fogható

Fel nem fogható érzés, milyen újra szabadnak lenni,

és ledobni a lelket a sötét mélybe lehúzó súlyokat,

s megkönnyebbülve, boldogan előre menni.

Elképesztő, amikor újjáéled a halottnak hitt remény,

s elhessegeti a tudatot fogva tartó sötét felhőket,

a Nap pedig ismét felragyoghat életünk egén.

Fel nem fogható az a sötétség, s a gonoszság árnyai,

az a folyamatos rettegés, melyet ezek kiváltanak,

ám végül mégis lehullanak a rabságnak láncai.

A pokolban égjenek

A pokolban égjenek, akik másoknak ártanak,

a gonoszok, a hitványak, a becstelenek,

s azok, kik az életekkel játszanak!

Vesszenek az elnyomók, a zsarnokok bandái,

az aljasok, a korruptak, a népük árulói,

és tűnjenek el mindőjük gazdái!

Pusztuljanak a hazugok, s a fizetett bérencek,

a cselszövők, kik csak rosszat akarnak,

és kizárólag ez okból léteznek!

A pokolban égjenek és ki ne jussanak onnan,

kapják meg méltó jutalmukat bűneikért,

amiket lehetne sorolni hosszan!

Minden rossz véget ér

Minden rossz véget ér, de nem mindegy mikor,

s nem mindegy hogyan, mert az is számít,

túl sok volt már az eltiprás, a szigor.

Azonban, ahogy a sötétség után is felkel a Nap,

s ahogyan a kiégett rét feléled az esők által,

úgy a világ is új reményt, új esélyt kap.

Minden rossz véget ér, ám a nyoma megmarad,

s örökre beégve a lelkekbe emlékeztet majd,

a jó, az elnyomás ellenére is fennmarad.

A gonosz markában

A gonosz markában szenvednek az emberek,

békés napokat élhetnének, ha engednék,

s lehetnének egymáshoz kedvesek.

Alig lenne köztük olyan, ki bántana másokat,

és aki ne beszélgetne barátként bárkivel,

ha nem uralnák őket, mint a bábokat.

Mindőjük tenné a dolgát, a tehetsége szerint,

és szerettei körében boldogan ellehetne,

ha nem uszítana az ármány megint.

Sajnos azonban egyre fogy köröttük a levegő,

egy maroknyi pszichopata őrülten tombol,

s számukra ez a bolygó csupán legelő.

Az emberiség meg nyűg, keserves probléma,

amelyet meg kell szüntetni minél előbb,

s kiknek a sírjára nem jár a bokréta.

A gonosz markában megsemmisülhet az élet,

és semmi nem marad meg az igazi jóból,

ha nem küzd összefogva minden lélek.

A sötétség démonai

A sötétség démonai mindig itt éltek velünk,

a rejtekhelyükről figyeltek éjjel-nappal,

s azt lesték, hogy miket is teszünk.

Mivel évszázadokon át láthatatlanok voltak,

könnyűszerrel riogatták az emberiséget,

s véres tetteikről csak a regék szóltak.

Mára azonban önteltségük akkorára dagadt,

hogy nem tudták tovább elrejtve tartani,

s ezért a homály fátyla szét is szakadt.

Ezután nyíltan előléptek, megszűnt a varázs,

immáron nem is tagadják le maguk létét,

és ami élteti őket, az a pokoli parázs.

A sötétség démonai gyűlölik a vakító fényt,

ugyanis az égeti a vén és vastag bőrüket,

és már nehezen tagadhatják eme tényt.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30