gondolatok Archívum - 13 / 19 oldal

Ki szeretne egy olyan világot

Ki szeretne egy olyan világot, amelyikben csak szolga,

amelyikben egy senki és nem számít embernek,

s kizárólag csak az engedelmesség a dolga?

Amelyikben nincs semmije és főleg szabadsága nincs,

nem dönthet semmiről, s nem is gondolkodhat,

ki számára lenne ez a legdrágább kincs?

Ki vágyna rá, hogy a gyermekeit elvegyék tőle örökre,

s miközben kidolgozná másoknak a szívét, lelkét,

nem is gondolhatna az ördögi körökre?

Ki szeretne egy olyan világot, mely árnyéka magának,

amelyben nincs érzelem és nincs értelem sem,

s melyben az igaz emberekre vadásznak?

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül, biz nagyon,

elvész a szabadság, a józanság és az értelem,

s nyomuk sem marad majd egy napon.

Odalesz minden, amiért az elődök a vérüket ontották,

amiért képesek voltak feláldozni az álmaikat,

és hogy ez lesz, azt soha nem gondolták.

Nem hitték, hogy az utódaik semmivé lesznek, nullák,

fejet hajtanak külső erőknek és a gonosznak,

s nem marad utánuk más, csak hullák.

Szorul a hurok az emberiség nyaka körül, biza szorul,

és amennyiben az emberek nem térnek észre,

a remény e világban örökre visszavonul.

Egyáltalán mennyit ér az életünk

Egyáltalán mennyit ér az életünk, vajon mennyit,

kezdettől a végig csak kihasználtak vagyunk,

és végezetül mégsem nyerünk semmit?

Egyáltalán mennyit ér az életünk, kinek mennyit,

az idő oly gyorsan elszalad, s mind elkopunk,

tényleg ennyit érünk, mindössze ennyit?

A digitális világ bűvkörében élve

A digitális világ bűvkörében élve, számtalan az előny,

nincsenek titkok, nem szabadok a gondolatok,

s a Naptól is kímélve, lehúzzák a redőnyt.

Nem fáraszthatnak ki senkit, a hiábavaló önös álmok,

s az izzó vágyak, a felesleges szeretet ábrándja,

és akár egy óhajért is, behajtják a vámot.

Szükségtelen a készpénz, hisz némi szabadságot adna,

na a chip, az igen, az ember minden adatát látja,

és a sötétség elitjének rögvest átadja.

Egy érzésektől mentes világban minden annyira szép,

programozható az élet, a nap valamennyi perce,

és lényegtelen, hogy mit is akar a nép.

A digitális világ bűvkörében élve, az elme kora lejárt,

sőt, a normalitás ideje is véglegesen elköszönt,

és az élet eddig nyitott kapuja, bezárt.

Mennyi kérdés marad válasz nélkül

Mennyi kérdés marad válasz nélkül, amíg élünk,

és mennyire kiszolgáltatottak vagyunk,

mennyire rettegünk, s félünk.

Honnan is származunk, hogy keletkezett az élet,

hogyan válhattunk ilyen kihasználhatóvá,

ezen sokat gondolkodik a lélek.

Az értelem miként tompult el az utóbbi években,

hogyan lehetünk ennyire manipulálhatók,

s mennyi gond van az életben.

A szeretet miért nem bír el a sötét gonoszsággal,

és miért az kellene folyton, ami a másé,

hogyan számolnak le az igazsággal.

Az érzelmek és az érzések miért ennyire kuszák,

s miért vágyunk sokszor az elérhetetlenre,

a gondolataink gyakorta furák.

Mennyi kérdés marad válasz nélkül, biz mennyi,

és milyen nehéz megtalálni a válaszokat,

legalább lenne remény, egy cseppnyi.

Kinek ne lettek volna még

Kinek ne lettek volna még fájó és szomorú percei,

égető szenvedése, szívét marcangoló bánata,

s terhei, mikkel nem tudott mit kezdeni?

Kit ne ért volna már csalódás az élete rögös útján,

s nem kínzott soha sérelem, igazságtalanság,

ki ne szeretett volna változtatni a sorsán?

Kinek ne lettek volna még boldogabb órái, napjai,

szeretetteli időszakai és pihentető éjszakái,

s oly titkai, amit magában kívánt tartani?

Az út elágazásánál

Az út elágazásánál, előbb-utóbb, sajnos muszáj dönteni,

hiszen egy egész élet múlhat a helyes választáson,

csak a végén ne hulljanak az ember könnyei.

A kényszer, a kiszolgáltatottság, megviseli a lelkek sorát,

szétszórtak, bizonytalanok, tanácstalanok lesznek,

és magukat becsapva várják az isteni csodát.

Az út elágazásánál eldőlhet minden, sötétség, vagy fény,

pusztulás, vagy megerősödés, kudarc, vagy siker,

ezekkel a gondokkal szembesül fiatal és vén.

Ki ne vágyna

Ki ne vágyna szeretetre, nyugalomra és boldogságra,

szerelemre, meghittségre, sok-sok nevetésre,

egészségre, nem rengeteg orvosságra?

Ki ne vágyna egy békésebb és csodálatosabb világra,

egy sokkalta élhetőbb életre, több megértésre,

s arra, hogy minden menjen a jó irányba?

Szívbemarkoló gondolatok

Szívbemarkoló gondolatok foglalkoztatják a lelkeket,

a bizonytalanság, a kilátástalanság, s a félelem,

a valóság pedig nem könnyíti a helyzetet.

Szívbemarkoló gondolatok gyötrik az emberek hadát,

veszik el az élet sava-borsát, megkeserítve azt,

elnémítva a józanság és az értelem szavát.

Mire gondolunk

Mire gondolunk, amikor behunyjuk a szemünket,

mire is, az elfojtott vágyainkra, az álmainkra,

és arra, mikor elveszítjük az eszünket.

Arra, hogy sokkal többek is lehetnénk, másabbak,

ám ahhoz bizony meglehet, változni kellene,

s talán úgy elhagynának a fájdalmak.

Mire gondolunk, amikor megérint a valóság szele,

és rájövünk, csupán kis porszemek vagyunk,

s az életünk, biz keserűséggel van tele.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31