gondolatok Archívum - 19 / 19 oldal

Tiszta gondolatok

Tiszta gondolatok, valódi érzések, s őszinte szív,

igazán ritkák a mindennapok szürkeségében,

ahol a lélek folytonos, kemény harcot vív.

Az élet valamennyi percében folyik a küzdelem,

akkor is, ha nem is annak tűnnek a történések,

a kiszolgáltatottság, s a félelem szüntelen.

Állandósul a zavar, a bizonytalanság, a rettegés,

eltűnőben van a boldogság és a tiszta szeretet,

viszont elárasztja a napokat a szenvedés.

Tiszta gondolatok híján elterjed a káosz uralma,

a sötét zűrzavar ideje örökre felütheti a fejét,

s végleg véget ér az emberek nyugalma.

Érzelmek suhanása

Érzelmek suhanása, s szívek dobbanása a mélyben,

izzó vágyak szárnyalása és az álmok hajszolása,

nagyon sokan megmerülnének a kéjben.

Ugyanakkor mindezt a legtöbben félnek kimutatni,

pironkodva, szemlesütve, s gyakran félrenézve,

sokszor nem tudják hol fognak kilyukadni.

Igen bizonytalanok, gyakorta hebegnek-habognak,

ám amikor nem látja őket senki, maguk vannak,

öröm vidítja a lelküket s szinte ragyognak.

Érzelmek suhanása tölti be a napok minden percét,

és járja át a gondolatokat, elterelve a figyelmet,

s feledtetve a szürke hétköznapok terhét.

Gondolatok sokasága

Gondolatok sokasága lebeg a térben,

tán kimondásra is kerülnek részben.

Legnagyobb részük a sötétben lapul,

őket az iszonyú félelem ejtette rabul.

A kudarctól való, oly rettegő félelem,

mely ellen soha nincs igazán védelem.

Biztosan a bizonytalanság, mi biztos,

a lelkekben parázsló érzelem titkos.

A szavak hazudhatnak, a száj járhat,

a testbeszéd azonban mindent áthat.

Megmutatja a valós érzést, a vágyat,

melyre csak az ölelésre váró vágyhat.

A tettek mégis sokszor csak lapulnak,

hibáikból igencsak nehezen tanulnak.

Gátlás, félénkség ereje uralja a teret,

a szív érzi, ennél sokkal jobb is lehet.

Az élet mégis szép

Ember gondolkodj, s ne add fel még,

hiszen jól tudod, a világ milyen szép!

Van benne fájdalom, de öröm is elég,

hinned kell, az Élet nem hagy el még.

Gondolj rá, mikor bölcsődben ringtál,

s édesanyád melléből anyatejet szívtál!

Majd iskolába jártál hosszú éveken át,

szereztél barátokat, láttál virágot, fát.

Felnőttél és kezedbe vehetted a sorsod,

érezted, hogy sokkal több lett a dolgod.

Szerelmes lettél, elárasztott az érzelem,

olykor biz háttérbe szorult az értelem.

Családot alapítottál, jöttek a gyerekek,

s szétáradt lelkedben a szülői szeretet.

Igyekeztél elkerülni a rossz dolgokat,

s szebbé, boldogabbá tenni a sorsodat.

Mérlegeld életed, ne csábítson a Halál!

Amíg velem vagy, Ő reád nehezen talál.

(Élet)

Ígéret

Az Ígéret felkelt egy napon.

E nap mit hoz össze vajon?

Be kellene tartani valamit?

Esetleg éltetni még valakit?

Gondolkodott, s megrémült,

az erőlködéstől megkékült.

Az adott szó fontos számára,

a betartása nem válik kárára.

Ígérgetni a buta is tud. Tudja.

Erejéből jelenleg ennyire futja.

Sokszor akadályozzák az útját,

nem tagadhatja meg a múltját.

Ő a remény, a vágy az éjben,

gyakran fürdik bájban, kéjben.

Amennyiben elbukna végleg,

semmivé foszlana, de tényleg.

Idő

Másodpercek, percek, órák,

mind a végtelen útját róják.

Sebesen szállnak a széllel,

küzdenek a nyárral, s téllel.

Útjukat nem állhatja semmi,

mindig előre fognak menni.

Adnak örömöt, meg bánatot,

ismerik a galaktikus járatot.

A múlt emléke fennen lebeg,

a jelen szemeink előtt pereg.

A jövő sok kérdőjel, s talány,

az ember ehhez képest parány.

Idő. Sokszor kevés jut belőle,

bárki bármit gondoljon felőle.

Drágább az aranynál, pénznél,

gyorsabb az elménél, fénynél.

Gazdálkodni igen nehéz vele,

a zseb hiába van pénzzel tele.

Mégis elvesztegetik oly sokan,

holott a pillanat nem vár, rohan.

Érzéseket repít szárnyain tova,

ha hibázol sem állhat meg soha.

Érdemtelenekre pazarolni hiba,

efelől nem lehet kétség, sem vita.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31