értelem Archívum - 3 / 9 oldal

Amikor az elme önmagába néz

Amikor az elme önmagába néz, biz megdöbben,

olyat lát, amit el sem tudott képzelni eddig,

s ezt nem tudja feldolgozni egykönnyen.

Meglátja mindazt a jót, s főleg rosszat, amit tett,

amiket elhallgatott, magába zárt oly régóta,

és meglátja azt, hogy eközben mivé is lett.

Tisztulni kezd előtte a kép, becsapták rendesen,

elámították, eltompították, ostobává tették,

és szégyenében sokat szenved csendesen.

Amikor az elme önmagába néz, nem túl boldog,

ekkor döbben rá, mennyire sokat hibázott,

és főleg miatta alakulhattak így a dolgok.

A világ valóságát felfogni

A világ valóságát felfogni nem egyszerű dolog,

a megértéséhez figyelem és értelem kell,

s nem elég annyi, hogy a Föld forog.

Aki a reményét a rózsaszínű álmokban keresi,

s önmagát áltatva hiszi, hogy megtalálja,

fájón csodálkozik, mikor mégsem leli.

A világ valóságát felfogni talán nem is sikerül,

lehet, hogy e valóság örök homályba vész,

és végül az azt kutató ember kimerül.

Az elkábított tudat

Az elkábított tudat nem törekszik a fényre,

nem küzd, nem harcol, csak mosolyog,

s bár be van zárva, nem veszi észre.

Nem érdekli a valóság, hisz azt nem is érti,

az igazság a számára érdektelen, mese,

és miért is zavarják vele, ezt kérdi.

Az elkábított tudat édesded alussza álmát,

nem érzi a fenyegető veszélyeket sem,

s végleg lekapcsolták nála a lámpát.

Az emberek önként adják fel

Az emberek önként adják fel az egykori énjüket,

s dalolva mondanak le mindenféle jogukról,

miközben a szemükben ott a rémület.

Annyi teher és megannyi félelem rakódik rájuk,

az eddigi álmaik útban vannak a semmibe,

s újabban csak a biztonság a vágyuk.

Az emberek önként adják fel az életük értelmét,

az önálló gondolkodásukat, szabadságukat,

és mindőjük megszokott kényelmét.

A hírek főleg a rosszról szólnak

A hírek főleg a rosszról szólnak, hiszen az a cél,

elvétve akad csupán igazán kellemes téma,

s így a rettegés rendszeresen visszatér.

Háborúk, pusztítás és erőszak uralja a napokat,

a megtévesztés, a képmutatás állandósult,

erősen befolyásolva a kicsiket, nagyokat.

A hamisság, s a hazugságok óceánként áradnak,

megfertőzve az egykor oly értelmes elméket,

és gyakorta szinte viharként támadnak.

Már a vízcsapokból is politika és ármány folyik,

nem meglepő, hogy a víz ihatatlanná válik,

s úgy tűnik, eme posvány el nem fogyik.

A hírek főleg a rosszról szólnak, pedig volna jó,

a szeretet, a békesség, az öröm és hasonlók,

ám ezekről igen keveset hallatszik a szó.

A szakadék felé tart

A szakadék felé tart a világ nagyon nagy része,

s miközben sötét viharfelhők gyülekeznek,

egyre halványul a reménység fénye.

A szakadék felé tart a szabadság és az értelem,

vesztésre áll a szeretet, harcban áll a lét is,

s meglehet, ez a harc nem lesz vértelen.

Amíg nem huny ki végleg

Amíg nem huny ki végleg az értelemnek fénye,

és amíg ragyog a Nap, fent, a kéklő égen,

addig reménykedhet a bolygó népe.

Míg még van erő a lelkekben, hogy küzdjenek,

addig akadhat esély és adódhat remény is,

ahhoz, hogy végleg meg ne szűnjenek.

Amíg nem huny ki végleg az élni akarás lángja,

s amíg nem hal ki az emberekből a szeretet,

addig a létet, senki nem tiporhatja sárba.

Megható pillanatok

Megható pillanatok, amelyek megérintik a lelket,

amelyeket felidézve megdobban a szívünk,

és melyek áthatnak minden percet.

Megható pillanatok, melyek libabőrössé tesznek,

amelyek könnyeket csalnak a szemünkbe,

s amíg élünk, mindig velünk lesznek.

Megható pillanatok és hihetetlen erejű érzelmek,

melyek olyan erősek, hogy beleszédülünk,

s melyek képesek legyőzni az értelmet.

Az elmék programozása

Az elmék programozása immár teljes erővel folyik,

ahogyan a félelem és a rettegés fenntartása is,

mindaddig, amíg az értelem el nem fogyik.

Az elmék programozása túlságosan kihat a jövőre,

engedelmes szolgákká teszi az emberek zömét,

és így válik majd semmivé mindenki jövője.

Józan ész és értelem nélkül

Józan ész és értelem nélkül nem sok esély marad,

mivel az emberiség jó része még el sem hiszi,

hogy a sorsuk igen rossz irányba halad.

Sokaknak nincs ideje, energiája, a valóságot látni,

sőt, ha látja is, egyszerűen nem tudja elhinni,

hogy bárkik el akarnák az élettől vágni.

Józan ész és értelem nélkül elhal minden remény,

apró gyertyalángként pislákoló fénye kialszik,

s mindenki rájön, a jövő milyen kemény.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30