Saját alkotásaim
Amikor a szív vágyakozik valaki után, ám ezt tagadnia kell,
sóvárog a másik érintésére, az ölelésére, a csókjára,
s ezek hiányában, a lelke nyugalmat nem lel.
Amikor a szív vágyakozik valaki után, fájdalmasan, égetőn,
és szenved, amikor a számára kedves másokat érint,
bizonytalanná válik, de reménykedik kétkedőn.
Egy gyengéd érintés és egy kedves mosoly,
egy támogató, érzelmekkel teli ölelés,
s a lélek a búban már nem fogoly.
Szárnyakat kap a szív, s szabadon szárnyal,
megszabadul a sok általa cipelt tehertől,
és leszámol az őt fojtogató árnnyal.
Egy gyengéd érintés, vágyak és remények,
újjáéledő álmok, beteljesülő szerelmek,
a tettek sokszor magukért beszélnek.
Az Érintés és a Simogatás összeillő párost alkotnak,
boldogságot, s örömöt visznek az élet perceibe,
és nem hajtanak fejet semmilyen zsarnoknak.
Ősidők óta erősítik az egybetartozást, s a szerelmet,
és amennyiben a harag felüti a fejét a közelben,
ők a békéltetők, s gyakorolják a kegyelmet.
Kegyelmet az érzelmek vihara fölött, a bánat idején,
segítenek a szenvedések, s a fájdalom közepette,
igen hatásosak, sikeresek a lelkek szigetén.
Az Érintés és a Simogatás nélkül ez a világ kihalhat,
mivel elhidegülhetnek az emberek egymástól,
s mindez a mindennapjaikra is kihathat.
A boldogság széruma a szívben, s a lélekben rejlik,
a szeretet, az ölelés és az érintés csalja elő,
s a tiszta érzelmek hatására felsejlik.
Átjárja a szöveteket, a sejteket és az egész embert,
örömmel töltheti fel a napokat, a perceket,
s elhallgattat minden fegyvert.
Eme szérumnak a hatására a Nap is szebben ragyog,
elviselhetőbbek a gondok, s a problémák,
legyenek azok kicsik, vagy nagyok.
A boldogság széruma enyhíti a fájdalmaknak a sorát,
nyugalommal és békével gyógyítja a sebeket,
így okozva olykor kisebb csodát.
