élet Archívum - 34 / 95 oldal

Idővel mind a homályba veszünk

Idővel mind a homályba veszünk, történjen bármi,

szép lassan elfelednek minket a barátaink,

s csak az emlékeinkkel fogunk hálni.

Elfeled minket a jelen, a jövő nem is számít reánk,

minden tettünk, gondolatunk, immár a múlté,

és a remény csak nehezen talál miránk.

A hibáink végig fognak kísérni, bármerre megyünk,

és legyen a szándékunk bármilyen álomszerű,

végül mégis csupán önmagunk leszünk.

Idővel mind a homályba veszünk, semmivé válunk,

az összes mozzanatunk az emlékezetbe süllyed,

s eközben csendben, a végtelenbe szállunk.

Van-e olyan ember

Van-e olyan ember, akinek soha nem fáj semmije,

aki állandóan boldog, szeretetteljes és vidám,

s aki majd vígan fog távozni a semmibe?

Van-e olyan gyermek, akinek az élete csupa öröm,

akit nem terhel az iskola és a követelmények,

s aki az elvárásoknak félvállról köszön?

Van-e olyan ember, akit nem nyomaszt ez az élet,

akinek az egészsége kiváló és még nem sérült,

s akibe gyakorta csak hálni jár a lélek?

Az eddigi életünk lassan lejár

Az eddigi életünk lassan lejár, másikra vágyunk,

immáron a Nap sem éltethet minket örökké,

és sóhajtunk, amikor elköszön az álmunk.

Mindaz, mit elértünk, semmivé válik oly hamar,

úgy tűnik, az erőfeszítéseink válasz nélküliek,

és ami megmarad számunkra, az fanyar.

Az emlékeink elmosódnak, a homályba vesznek,

az érzéseink eltompulnak, a fényük kialszik,

és valamennyien az enyészeté lesznek.

Egykori szerelmeink, barátságaink tovaszállnak,

a családunk iránti szeretet is búcsút integet,

s nem tud ellenállni az idő rohamának.

Az eddigi életünk lassan lejár, bekacsint az éjjel,

mosolyogva simogatja meg a fáradt lelkeket,

s a szívek mélyén a Hold néz már széjjel.

Az egészség drága kincs

Az egészség drága kincs, sajnos egyre kevesebbeké,

a legtöbben túladnak rajta, amikor még ragyog,

és sokuk nem is félti, mielőtt elveszítené.

Az egészség drága kincs, mint egy csillogó gyémánt,

és mindenki akkor döbben rá a valódi értékére,

amikor vitrinben látja az utolsó példányt.

Amíg nem huny ki végleg

Amíg nem huny ki végleg az értelemnek fénye,

és amíg ragyog a Nap, fent, a kéklő égen,

addig reménykedhet a bolygó népe.

Míg még van erő a lelkekben, hogy küzdjenek,

addig akadhat esély és adódhat remény is,

ahhoz, hogy végleg meg ne szűnjenek.

Amíg nem huny ki végleg az élni akarás lángja,

s amíg nem hal ki az emberekből a szeretet,

addig a létet, senki nem tiporhatja sárba.

Könnyebb magyarázkodni

Könnyebb magyarázkodni, mint megoldást találni,

és kényelmesebb kikerülni a problémák sorát,

s egyszerűbb is, mint a padlóról felállni.

Könnyebb magyarázkodni, mint belátni a hibákat,

és könnyebb szemet hunyni, mint előremenni,

s bizonyítani, hasznosak vagyunk a világnak.

Évek óta ugyanazt játsszák

Évek óta ugyanazt játsszák, ugyanolyan módon,

ugyanazt a darabot, csak más szereplőkkel,

és semmit nem változtattak a múlton.

Évek óta ugyanazt játsszák, más maszkba bújva,

és más hacukában próbálnak jobbnak tűnni,

önmaguk hiteltelensége elől elbújva.

Olyan csodás világban élünk

Olyan csodás világban élünk, amit fel sem fogunk,

melyben mindent szabad, amit megengednek,

s amelyben lassan semmihez sincs jogunk.

Egy világban, melyben tündököl a jóság, a szeretet,

a napok minden perce boldog, sok a vidámság,

és mesékkel kelnek a felnőttek, gyerekek.

Olyan csodás világban élünk, amelyről álmodtunk,

melyben alapvető az öröm, a sok-sok kacagás,

és ennyi meglepetéssel nem is számoltunk.

Minden háziállat sorra kerül

Minden háziállat sorra kerül, egymás után, sorban,

különféle ürügyekkel igyekeznek végezni velük,

erre még nem volt példa, semelyik korban.

Előbb a szarvasmarhák, majd a sertések, s a ludak,

a kacsák, a birkák, a kecskék, a tyúkok, mind,

és utoljára maradnak a galambok, a nyulak.

Minden háziállat sorra kerül, ami hasznos nekünk,

amelyek az életünk szerves részei voltak eddig,

hisz a cél, műhúst és rovarokat etetni velünk.

Mi mindent adnak nekünk

Mi mindent adnak nekünk, túrót, vajat, sok tejet,

kefirt, tejfölt, joghurtot és pörköltnek valót,

nélkülük a világ sokkal szegényebb lehet.

Mi mindent adnak nekünk ezek a jámbor állatok,

s még mennyit adnának, ha hagynák őket élni,

de nem, le akarják vágni az összes állatot.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31