https://gyulaversei.hu/

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét, de mennyire,

ilyen módon teszik tönkre a normális életet, létet,

s a kegyetlenségért sem mennek messzire.

Mindazon javakat, amelyeket megkeresnek az emberek,

nem gyógyításra, tanításra, vagy közjóra fordítják,

persze adókból, háborúkból van rengeteg.

Eltiporják a szabadságot, béklyóban tartják az értelmet,

eltitkolják mindazt, amiről a népnek tudnia kellene,

és lesöpörnek minden igazságot, sérelmet.

Szándékosan káoszba ölik a világot, hogy uralni tudják,

és nem nyugszanak addig, amíg a célt el nem érik,

s míg a koporsófedelet, a világra nem csukják.

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét a sok rosszra,

és lerombolni az eddig megszokott életszínvonalat,

rabláncot téve a lelkekre, örök élethosszra.

Lehet bármilyen erős is a sötétség

Lehet bármilyen erős is a sötétség, a fény nem adhatja fel,

muszáj küzdenie, különben minden el fog veszni,

és akkor a világ, reményre soha nem lel.

Lehet bármilyen erős is a sötétség, s eltakarhatja a Napot,

rettegésben tarthatja az összes élőlényt a Földön,

ám a ragyogás megmenthet kicsit, nagyot.

A Nap ragyogása sem szünteti meg

A Nap ragyogása sem szünteti meg a kínt és a fájdalmat,

nem csökkenti a légszomjat, az álmatlanságot sem,

s emiatt a lélek, már nem igazán szárnyalhat.

Erre rátetéznek a folyamatos gondok és a külső hatások,

a szakadatlan idegeskedés mindenképpen csak árt,

s a napszakok között is elmosódnak a határok.

A Nap ragyogása sem szünteti meg a pánikot, a félelmet,

ahogyan az ármányt, a rosszat, vagy a gonoszt sem,

és nem tudja feltámasztani, a halott értelmet.

Az állatvilág trónján egy majom ül

Az állatvilág trónján egy majom ül és terpeszkedik,

flegmán, s pökhendin, lenézve a többi lényt,

egyfolytában ricsítozik, szervezkedik.

Az oroszlán, s a tigris, az árnyékban pihenve figyel,

hagyják ugrálni, majomkodni, a szemük rajta,

tudják, övéké az igazi hatalom, a siker.

A többi állat el van foglalva az életben maradással,

azzal, hogy tudjon élelmet találni, meg vizet,

s ezért küzdenek, számtalan akadállyal.

Nem jut el hozzájuk a majomparádé híre sohasem,

s még egy kis szél sem fúj feléjük a magasból,

így nem sejthetik, mi is folyik odafenn.

Az állatvilág trónján egy majom ül, büszkén feszít,

el van telve önnön nagyságától és sikerétől,

s biztos benne, hogy soha nem veszít.

Miféle gonosz világban is élünk

Miféle gonosz világban is élünk, miféle mocsokban,

ahol az igazság bűn és az értelem a végét járja,

a becsület pedig szétzúzva, s romokban?

Milyen világ az, amelyikben a szeretet nem számít,

amelyikben csakis az érdekek élik a világukat,

és melyikben a sötétség ereje elcsábít?

Mennyire torz az a valóság, mely kizárólag látszat,

a szemfényvesztés mindennapos, a hit is hamis,

s amelyben a szellő érintése is fájhat?

Hogyan lehet a kegyetlenség ennyire erős, gyilkos,

az ármány miként manipulálhat ily könnyedén,

s miért lehet a közérdek, annyira titkos?

Miért ilyen könnyű uralni az embereket, a népeket,

befolyásolni a gondolatokat, az érzelmek sorát,

s elferdíteni mindent, főleg a tényeket?

Miféle gonosz világban is élünk, micsoda torz álom,

és miféle fintora a létnek mindaz, ami történik,

kinek a számára lenne ez, egy vágyálom?

Számtalan sérült levél hullik alá

Számtalan sérült levél hullik alá, megtépázva, megtörve,

néma sikolyukat nem hallja meg a világ sohasem,

s mind ott végzik, az üres kukákat megtöltve.

Számtalan sérült levél hullik alá, s ugyanúgy az emberek,

lelkek milliárdjain taposnak a végzetnek kaszásai,

s eme világ fölött, tornyosulnak a sötét fellegek.

Ez immár a halál világa

Ez immár a halál világa, kegyetlen, gonosz és sötét,

zsarnoki, gyilkos, elnyomó, mindent pusztító,

amelyben szűkre szabták, az elitek körét.

Ez immár a halál világa, ahol az élet esélye csekély,

minden perc szenvedés, rákos daganat, fekély,

és percről-percre, egyre csak nő a veszély.

Az ember néha önmagán is meglepődik

Az ember néha önmagán is meglepődik, hogy mire képes,

néha olyanokat tesz, amiket el sem tudott képzelni,

és aminek a vége, talán nem feltétlenül fényes.

Az ember néha önmagán is meglepődik és szájtátva ámul,

mivel nem hitte volna, hogy ilyenekbe is belefoghat,

ahogy azt sem, a szíve, ilyenkor mennyire kitárul.

Nincs is jobb egy kis jégverésnél

Nincs is jobb egy kis jégverésnél, mindig jót tesz,

sikeresen szétveri a növényeket a földeken,

és bizony ezek után, termés nem lesz.

Az élővilág teljes egészének ugyanolyan jót tehet,

továbbá a háztetőknek és minden járműnek,

mindebből bizony jó, soha nem lehet.

Nincs is jobb egy kis jégverésnél, jöhet bármikor,

és biztosan sikert fog aratni, annyi kárt okoz,

az emberek sokasága, hiába is pánikol.

A rengeteg eső sem tudja elmosni

A rengeteg eső sem tudja elmosni a világnak szemetét,

és hiába van számtalan tiszta vizű patak, s folyó,

külön, egyik sem tudja megmutatni az erejét.

A szenny és a mocsok oly mértékben belepte a Földet,

hogy szinte alig lehet ép, érintetlen területre lelni,

a szutyok rég befedte a legtöbb hegyet, völgyet.

A rengeteg eső sem tudja elmosni az időknek a koszát,

már annyira beleivódott a legapróbb atomokba is,

s emiatt, rendkívül nehéz eltüntetni a nyomát.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31