versek Archívum - 152 / 235 oldal

Mikor telik már be?

Mikor telik már be a világ mélységes pohara,

s mikor jön el az idő, amikor magához tér,

és megvilágosodik az emberek tudata?

Az idők kezdete óta telik a pohár mocsokkal,

ömlik bele ármány, hazugság, becstelenség,

s a legnagyobb része tele van gonosszal.

Folyton folyik mélyére a hitványság tömege,

az árulás és az irigység növeli a szutykot,

s benne mártózik a pusztítás gyökere.

Az ellenségeskedés természetes e mocsárban,

förtelmes indulatok gerjednek kavarogva,

s teljesen felesleges bízni a csodákban.

A szeretet, a béke és a jóság, legalulra merül,

az emberségnek lassan nyoma sem marad,

itt bizony a remény nehezen kerül felül.

Mikor telik már be végre az emberek pohara,

és mikorra lesz elege mindenkinek annyira,

hogy felszínre törjön az igazság moraja?

Elpusztítás alatt áll a jövő

Elpusztítás alatt áll a jövő, immár véglegesen,

és abból, ami valaha is a jó részét alkotta,

minden elmúlik gyorsan, végzetesen.

Örökre vége mindannak, amiért érdemes élni,

ami megdobogtatta az emberi szíveket,

most eljött az idő rettegni, s félni.

A hiszékenység miatt alakult ki így a helyzet,

ehhez társult a gyávaság és a butaság is,

az értelem pedig már nagyon verzett.

Az életösztön, s a szeretet mára visszavonult,

az ármány, a gonosz, erősebb, mint valaha,

a becsület, a tisztesség visszaszorult.

Elpusztítás alatt áll a jövő, gyorsul a folyamat,

ám mielőtt örök sötétségbe borulna a világ,

lecsapolhatnánk a bűzös mocsarat.

Mi egykoron jó volt

Mi egykoron jó volt, mára már nem létezik,

ügyesen elpusztították az idők folyamán,

és sajnos többé vissza nem is érkezik.

Megfélemlítettek és kiöltek rengeteg lelket,

megmérgeztek több milliárdnyi tudatot,

így igyekeznek megvalósítani a tervet.

A tervet, amely nem a szépről, a jóról szól,

ellenkezőleg, közeleg az örök sötétség,

s mindig egy újabb, egy másik kór.

Egymás ellen fordulva, haldoklik a szeretet,

a megértés meg nem értéssé válik hamar,

s mindez megterhel felnőttet, gyereket.

Sok barátság nem éli túl e nehéz időszakot,

a szerelmek sem olyanok mint réges-rég,

s elérkeztek az ellenséges időszakok.

Mi egykoron jó volt, ma már csupán álom,

amely felsejlik a nyugtalan éjszakákon,

s a szív várja, hogy újra valóra váljon.

Minek is örüljünk?

Minek is örüljünk? Talán a forró levegőnek,

amely árt a növényeknek, az állatoknak,

a felnőtteknek és a csecsemőknek?

A sok rossznak, mely naponta kínoz, gyötör,

tönkreteszi a megszokott életünket most,

és csak egy vár reánk, a sírgödör?

A rengeteg aljasságnak, amit reánk öntenek,

nem kímélve senkit, soha és semmikor,

s mindig a fejünk felett döntenek?

Az állandó hazugságok árjának, amely butít,

kiöli az elmét, az értelmet és a lelket is,

s folyamatosan egymás ellen uszít?

Minek is örüljünk? Egy jogok nélküli létnek,

melyben bármikor eltiporhatnak minket,

tényleg ez kell a hiszékeny népnek?

Iszonyú forróság

Iszonyú forróság gyötri, kínozza a világot,

megsárgítja a mezőket, a fák leveleit,

s elszárítja valamennyi virágot.

Az emberek is rettentően szenvednek tőle,

folyamatosan izzadnak, tapad a ruhájuk,

s a pokoli hőség veszélyes a bőrre.

Az állatvilág kínjai ugyanolyanok, égetők,

szomjasan, lesoványodva és tikkadtan,

a fájdalmaik csak szemmel mérhetők.

Kiszáradnak a folyók, a patakok, s a tavak,

ivóvízhiány alakul ki szerte a Földön,

a kiszáradt medrekben döglött halak.

Iszonyú forróság és irányítható természet,

amikor a cél találkozik a technikával,

minden élőlényt utolér az enyészet.

Aki győzni akar

Aki győzni akar, annak harcolnia kell érte,

máskülönben elvész hitványul, gyáván,

és hiába néz fel könyörgően az égre.

Ez így volt, s így is marad minden korban,

és mindazok, akik nem álltak ki küzdeni,

elhullottak mind, egymás után, sorban.

A világ kegyetlen, nem kímél, nem sajnál,

míg hasznot húzhat valakin, élni hagyja,

amúgy mindenkit legyűr, s kihasznál.

Aki győzni akar, gladiátorként kell tennie,

mivel a tét nem kevés, élet, avagy halál,

így bátornak, s keménynek kell lennie.

Díszcsomagban tálalják elénk

Díszcsomagban tálalják elénk a sok mocskot,

s amíg nem bogozzuk ki a selyemzsinórt,

nem láthatjuk meg a rengeteg gondot.

A dobozban több kisebb doboz, bennük a vég,

a sötét jövő, s a jól megtervezett ármányok,

ott lapulnak már nagyon-nagyon rég.

Arra várnak csendben, hogy kijussanak végre,

s rászabadulhassanak majd az egész világra,

addig, míg az emberek nem térnek észre.

Díszcsomagban tálalják elénk biz a halálunk,

a feladók remegve várják a kicsomagolást,

s végünk is lesz, ha a sorba beállunk.

Játék a szavakkal

Játék a szavakkal, sokszor nagyon csúnya játék,

negédesen és bájologva előadni a jót, a hőst,

miközben láthatatlan a rejtett szándék.

Kitekerni a valóságot, s hazuggá tenni az igazat,

az éjszaka sötétjében előkészíteni a rosszat,

és mi reggel látszani fog, az a kirakat.

Elhitetni a segítőszándékot és letagadni a valót,

homályossá tenni az addig jól látó szemeket,

s mindig rejtve tartani a bűnös csalót.

Játék a szavakkal, gyakorta gonosz szándékkal,

megtörni a lelkeket, s megfertőzni az elmét,

így nem harcolhatnak a sötét árnyékkal.

Az álomvonat

Az álomvonat zakatol és sok szépet mutat,

amit az elme éber állapotában elnyom,

azon titkok között kutatja az utat.

A lélek alvás közben feltárja amire vágyik,

elővarázsol olyasmiket, amik izgatják,

s olyankor felhőtlenül játszik.

A fantázia szabadon, korlátok nélkül repül,

bárki bőrébe belebújhat éjszakánként,

s a végén mindig a jó kerül felül.

Az álomvonat zakatol, átszáguld az életen,

s pihenteti a testet, miközben ellazítja,

ám reggel megállni kénytelen.

A vágyott nyugalom

A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,

pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,

azonban a sors sajnos nagyon álnok.

Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,

s miközben az ember már beleéli magát,

gyorsan küld felé egy sötét árnyat.

A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,

olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,

amit senki nem szívesen adna vissza.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30