Saját alkotásaim
Elhitetni azt, ami nincs, már valódi művészet,
hihetetlenül könnyű becsapni embereket,
ez olyan, mint a varázs, s a bűvészet.
Sajna ez nem kizárólag a színpadon működik,
a mindennapokban ugyanúgy alkalmazzák,
s a hiszékenyeket jól el is bűvölik.
Megtévesztve és hipnózisban jól irányíthatók,
a tetteik bizony nem okoznak meglepetést,
hiszen nagyon könnyen kiszámíthatók.
Elhitetni azt, ami nincs, tervezett szándékkal,
ez a valódi életben tragikus és elszomorító,
nem azonos egy gyermekded játékkal.
Volt egyszer egy ember, dolgos, szorgos, szerény,
tisztességgel, s becsülettel élte az életét,
és nem hitte el a rosszat szegény.
Nem érezte, hogy mily gyorsan sötétedik a világ,
csupán azt látta, mennyire csodás minden,
és milyen varázslatos a sok virág.
Egészségesen teltek a napjai, boldogan, vidáman,
szerette a családját, imádta a gyermekeit,
s tudta, nincs olyan, hogy hibátlan.
Egy napon azonban kitört a vihar, áradt a mocsok,
mindenféle szennyet árasztott mindenfelé,
s az ember érezte, egy helyben topog.
A naptól kezdve, új és újabb szutyok áztatta testét,
s hiába igyekezett megfürdeni mindennap,
már a látvány is megfertőzte a lelkét.
Kezdte valóban betegnek érezni magát, s rettegett,
megingott az önbizalma, bizonytalanná vált,
és addig nem létező kórban szenvedett.
A sok mocsok teljesen megfertőzte az ép elméjét,
immáron elhitte, csak egy új vihar segíthet,
melyben megőrizheti családja emlékét.
Ugyanis velük sem találkozott, s ezt igen fájlalta,
addig szenvedett, amíg a szeretet erőt adott,
és a harcot a szutyok ellen felvállalta.
Volt egyszer egy ember, ki végül az égre tekintett,
összeszedte magát, visszanyerte az erejét,
s mikor ismét dörgött, csak legyintett.
A hájas hörcsögök vezetik a hörcsögök világát,
keményen adóztatják a hörcsögnépet,
s ők jelölik ki a haladás irányát.
Elvárják, hogy népük engedelmeskedjen nekik,
s mondjanak le az összes élelmükről,
míg ők, épp az ellenkezőjét teszik.
Dőzsölnek, a raktáruk telis-tele jó kukoricával,
búzával és kölessel tömik a pofájukat,
míg a szívük tömve zsugorisággal.
Nap, mint nap, szuper hörcsögautóikkal járnak,
van saját hörcsögrepülőjük és kastélyuk,
a többiek pedig földönfutóvá válnak.
Elveszik minden tartalékukat, a magtáruk üres,
piciny kölykeik nem érik meg a felnőttkort,
hisz az összes élelmük egy szem köles.
Ez nem hatja meg a dölyfös és zsugori bandát,
új propagandájuk, ne egyen senki magot,
a szegények inkább egyenek hangyát.
Sőt, a legjobb, ha nem is esznek soha, semmit,
hiszen nem kellenek erre a világra többé,
mivel nem mások, csupán senkik.
A hájas hörcsögök hatalomra vágynak nagyon,
s amíg pöffeszkednek, nem jut az eszükbe,
biz értük is eljön a halál egy napon.
Folyamatosan, gonoszul csöpögtetik a mérget,
nincs megállás, a cél a végső elpusztítás,
s kegyelmet soha, senki nem kérhet.
Mindenáron keresztül akarják vinni a tervüket,
s megszerezni maguknak az egész bolygót,
eladva a sátánnak a sötét lelküket.
Az emberiség nyűg a számukra, nem kellenek,
hiszik, hogy ők mindenki fölött uralkodnak,
mindig új és újabb ármányba kezdenek.
Kezükben a világ pénze, de sajna az sem elég,
nekik kell a világűr, sőt az egész galaxis,
utánuk még a világegyetem is felég.
Eltüntetnek minden jót, a jövő nem is létezhet,
számukra alakult ki az élet, nekik süt a Nap,
s övéké kizárólag valamennyi lélegzet.
Folyamatosan csöpögtetik a mérgező szavakat,
és ha az emberiség nem tér magához végre,
mielőtt végük, elveszik minden javukat.
Vastagbőrű Féreg Egon, a férgek népének éke,
mindennap csodálja magát a tükörben,
s igen büszkén néz fel a kék égre.
Vastag az arcán a bőr, az igazság lepattan róla,
keres is rendesen ezzel a tulajdonságával,
s a hazug szavakat villámként szórja.
Folyamatosan ármánykodik, félelmet gerjeszt,
miközben tömi a tárcáját, s a vagyona nő,
féregbetegségekről híreket terjeszt.
Mind valótlan, amiket mond, ám nem zavarja,
értelmes fajtársai bizonyítékait elutasítja,
s az állításait mindig csűri-csavarja.
Tudja jól, hogy sok ilyen hitvány féreg létezik,
s velük kell osztozni a dicsőségen, a koncon,
legbelül haloványan sejti, hogy vétkezik.
Vastagbőrű Féreg Egon okosnak tartja magát,
s hiszi, minden bűnét könnyen megússza,
ám érte jön a halál és ellátja a baját.
Fojtogató gyomok élősködnek a kerti növényeken,
s kígyóként rátekerednek előbb-utóbb mindre,
fellelhetők fákon, talajon és sövényeken.
Elszívják az életerőt, ezáltal az eltartóikat megölik,
azok először megsárgulnak, majd elszáradnak,
és valamennyiük szára hamarosan eltörik.
Fojtogató gyomok uralják a kertek védtelen részét,
a gazdák sajnos eltűrik ezt a gyilkos pusztítást,
hiszen pont ezért kapja a legtöbb a pénzét.
Korlátozott idő, gondokkal lefoglalt percek,
az embereknek soha sincs nyugodalma,
s a háttérben így haladnak a tervek.
Nem jut elegendő idő pihenésre, egymásra,
a kimerültség mindennapos, rendszeres,
s ezáltal nincs lehetőség sok másra.
Nincs energia a gondolkodásra, jó tettekre,
sem elegendő erő megsegíteni másokat,
s a világ sokasága a hitét vesztette.
Korlátozott idő, melyben a lehetőség kevés,
amelyben egyre kevesebb a pénz bármire,
s örömnek marad az ivás, meg az evés.
Addig élünk, amíg van, aki emlékezik reánk,
amíg eszébe jutunk a szeretteinknek,
s amíg gondolnak majd miránk.
Amíg szóba hoznak minket néhanap, bárhol,
s mindaddig, míg el nem felejtődünk,
az emlékünk biz fennen lángol.
Míg a tetteink, gondolataink, regévé válnak,
s okulhatnak belőle mások bármikor,
addig a lelkeink magasan szállnak.
Addig élünk, amíg az idő pora be nem temet,
amíg nyugalmat nem lelünk az örök éjben,
s míg van, ki a halálunk után is szeret.
Előlem nincs menekvés, bármit is tegyél,
elfuthatsz, elbújhatsz, s ígérhetsz pénzt,
tudd, hogy a Halál sohasem henyél.
Ám ne aggódj, nálam megtalálod a békét,
soha, semmi nem fog többé fájni neked,
s így elkerülöd a gyilkos világvégét.
Megszabadulsz a fájdalmaktól, a bánattól,
mindenféle betegségtől és mérgezéstől,
s a téged megnyomorító államtól.
Nem gyötörnek többé adósságok, bankok,
nem hallod a bírálatokat, a gúnyolódást,
s elnémulnak örökre a bántó hangok.
Nem kell versenyezned mindenért azután,
s a szeretteid szívében örökké élni fogsz,
miután belépsz majd a végzet kapuján.
Előlem nincs menekvés, ne is próbálkozz,
és ha önként megadod magadat nekem,
nem lesz okod, hogy többé siránkozz.
De jó lenne jégbe fagyni, másik korban felébredni,
ahol nem létezik rossz, gonosz, irigység, gyilok,
ám békében lehet örülni és beszélgetni!
Ahol nincs nyomorgatás, félelemkeltés, hazugság,
ahol nem rettegtetik az emberi lelkeket folyton,
s ahol az őszinte, tiszta szeretet a valóság!
Hol természetes a megértés, a segítőszándék, a jó,
ahol nem avatkoznak bele a természet rendjébe,
nyaranta süt a Nap és télen hullik a hó!
Ahol nem a kiirtás a cél, s nem a sötétség hatalma,
hanem az összefogás, az együttműködés ereje,
s mindennek a boldogság az igazi jutalma!
De jó lenne egyszer úgy felébredni, hogy ne fájjon,
az igazság, a tisztesség és a becsület világában,
a lélek szerelmesen, egy másikkal szálljon!
