november 2023 - Kiss Gyula versei

Elődeink egykoron

Elődeink egykoron életük árán is védték a hazát,

hősiesen küzdöttek érte, s a szabadságért,

meghallgatva a saját népük szavát.

Így ment ez évszázadokon át, harcoltak a honért,

küzdöttek törökkel, tatárral és másokkal is,

és mindig kiálltak a magyar jogért.

Mára kihalt ez a szellemiség, a pénz vált istenné,

s akik túl magasra kerültek bármilyen okból,

hiszik, hogy maguk válnak mindenné.

Elődeink egykoron fel nem adták volna e földet,

manapság más urat szolgálnak a bitangok,

eladva minket, minden hegyet, s völgyet.

A lefogyott Remény

A lefogyott Remény egykor remek formában volt,

délceg, erőteljes, segítőkész és szeretni való,

s az egész élete mások biztatásáról szólt.

Mindig ott volt, mikor szüksége volt rá valakinek,

támaszt nyújtott a legnehezebb időkben is,

s rengeteg biztatást adott mindenkinek.

Mostanára azonban meggyengült, kedvetlen lett,

szomorúvá és mélabússá vált, meggyötörtté,

már nem tudja felvidítani semmilyen tett.

A lefogyott Remény a sok rossztól kezdett fogyni,

mára szinte alig maradt belőle csont és bőr,

és hamarosan véglegesen el fog kopni.

Közeleg a tél

Közeleg a tél, a nyugalom és az elmúlás évszaka,

hideg szél suhan a fák, s a bokrok között,

lassan már a nappal is csak éjszaka.

Közeleg a tél, az ősz pazar szépsége visszavonul,

az állatok és a növények többsége lepihen,

s a jó idő, egy időre visszaszorul.

Teliholdas éjjel

Teliholdas éjjel, amikor a Hold fennen ragyog,

s a csillagok között mosolyogva bandukol,

pihenőre térnek a kicsik, s a nagyok.

Mind álmodnak valami szépről, s valami jóról,

a rejtett vágyaik szárnyra kelnek az éjben,

s gyémántot varázsolnak a friss hóból.

Teliholdas éjjel, az ablakokat belepi a jégvirág,

és miközben békésen alussza álmát a világ.

ízelítőt ad az erejéből a tél, meg a jégvilág,

Egyre több helyen

Egyre több helyen gyúlnak ki az ünnepi fények,

varázslatos hangulatot sugároznak szerte,

s ilyenkor az emberek érzőbb lények.

Érzésekkel telítődik a levegő, a boldogság éled,

esténként még a Hold is szebben ragyog,

és a jóra fogékonyabb minden lélek.

Egyre több helyen készülnek valamiféle szépre,

forralt bor illata száll, mesék születnek,

és éjjelente sokan néznek fel az égre.

Egy kis finom kacsasült

Egy kis finom kacsasült, na az aztán igazi étek,

a csodás, ropogós mellehúsa és a combja,

no meg a sült máj, kihagyni azt vétek.

Egy kis finom kacsasült szebbé teheti a napot,

s kicsit kényezteti az ember szívét, lelkét,

főleg, amikor harap belőle egy nagyot.

Mi mindent viszünk

Mi mindent viszünk a vállainkon, mily terheket,

mennyi reményt, hitet, szeretetet, csalódást,

miközben a sors nekünk ássa a vermeket?

Mi mindent viszünk el majd magunkkal a sírba,

mennyi titkot, vágyat, elképzelést és álmot,

a túlvilági békében, s a jólétben bízva?

Akinek keserű az élete

Akinek keserű az élete, az a másét is azzá teszi,

mivel a keserűségét másokon vezeti le,

és abban nagyon is az örömét leli.

Az olyan ember nem látja meg a jót és a szépet,

a boldogság a számára önmaga keserve,

s kialakít a világról egy hamis képet.

Abban a világban a fájdalom örök és a kín éget,

a gonoszság, s az irigység természetes,

hiszi, hogy mindenkinek ez a jó élet.

Akinek keserű az élete, annak a lelke rég halott,

neki a szeretet az ellensége mindörökre,

s a sorstól reményt biz keveset kapott.

A végtelen felé tartva

A végtelen felé tartva, visszatekintenek a lelkek,

s felidézik, hogy mi minden történt velük,

amíg az éveik lent, a Földön teltek.

Milyenek voltak a napjaik és hogyan telt az idő,

mennyi tennivalójuk akadt, s mire vágytak,

remélve, egyszer szépet hoz a jövő.

Miféle gondokkal küzdöttek és miket szerettek,

miként áhítoztak a jóra, szépre, szerelemre,

s néhanap tényleg boldogok lehettek.

A szeretteik emlékét sem feledhetik el sohasem,

és örökre megőrzik a feledhetetlen perceket,

azok is bennük élnek majd, odafenn.

A végtelen felé tartva, galaxisok között szállnak,

és hamarosan egy olyan helyre fognak érni,

ahol elődeik, rájuk szeretettel várnak.

Szükség van a reményre

Szükség van a reményre, mindenkinek, mindenkor,

mivel nélküle oly álmatlanok a sötét éjszakák,

s felbukkanhat a balszerencse mindenhol.

Az élet igen sokszor kemény, rideg és biz kegyetlen,

rengeteg fájdalmat, csalódást, s bánatot okoz,

így szép álmok helyett, zavar van a fejekben.

Szükség van a reményre, talán jobban, mint valaha,

olyan időket él az emberiség, amely veszélyes,

s a reménytől, feléledhet a túlélés parazsa.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30