halál Archívum - 8 / 16 oldal

Túl sok a megterhelés

Túl sok a megterhelés az embereken és ez nőni fog,

a hatalmat birtoklók eljátsszák a színdarabjukat,

amíg csak az utolsó ember is el nem fogy.

Addig kábulatban tartják őket, s elveszik a lelküket,

a félelem és a rettegés segíti a gonosz folyamatot,

ami addig tart, míg véghez viszik a tervüket.

Megfelelő szólamokkal, új és újabb ürügyet találva,

sikeresen kihasználva az oly régóta tartó butítást,

ügyesen terelnek felnőttet, s gyereket a halálba.

Túl sok a megterhelés és egyre távolodik a remény,

a született emberi jogok véglegesen eltörlődnek,

s a jövő, ami reánk vár, kegyetlenül kemény.

Miközben az arcodat simogatják

Miközben az arcodat simogatják, hátul ássák a sírodat,

elhitetik, hogy megmentenek mindenféle rossztól,

ám valójában egyre inkább növelik a kínodat.

Meggyőznek, kizárólag a jó szándék vezérli csak őket,

segítenek a pénzügyi gyarapodásban, azt sugallják,

s eközben nyomorba taszítanak férfiakat, nőket.

Tesznek róla, hogy az egészség ne is létezhessen többé,

mérgekkel megbolygatják a természet ősi rendjét,

s minden, mit szerettél, gyorsan válik köddé.

Egyre csak hullanak a szeretteid és fogy a baráti köröd,

a gyermekedet megalázzák az óvodában, iskolában,

s ha szólsz, leordítanak, ehhez semmi közöd.

Halált vesznek a számodra a saját és a mások adójából,

mindezt kizárólagosan az élet védelme címszó alatt,

kik ezt teszik, nem bújnak elő a sötétség odújából.

Miközben az arcodat simogatják, beléd mártják a kést,

a lelked így válik eggyé a végtelen térrel, s idővel,

az élet filmjéből már nem látod az utolsó részt.

A nagy sakkjátszma

A nagy sakkjátszma évszázadok óta folyik,

és a mesterek nem igen akarják feladni,

amíg az utolsó néző is el nem kopik.

Van ám itt rendkívüli elme és fanatikus hit,

hátsó szándék, rafináltság, ügyes taktika,

az egyik balra lép, a másik jobbra nyit.

Hatalmas a tét, a győztes jutalma ez a világ,

az övé minden lélek, s valamennyi érték,

kizárólag neki nyílhat az összes virág.

A nagy sakkjátszma életre megy és halálra,

aki veszít, annak a számára nincs tovább,

vesztesen kulloghat a sötét halálba.

Egy hazug világban élünk

Egy hazug világban élünk, egy sötét mocsárban,

ahol semmi és soha nem az, aminek látszik,

s a valóság hamar eltűnik a homályban.

Hamisított videók, s parancsra szerkesztett hírek,

folyamatos nyomás alatt tartó félelmek sora,

és a rettegéstől szinte lebénított szívek.

Kegyetlenség és könyörtelenség uralta emberek,

piciny, apró, síró gyermekek, aggódó szülők,

s egyre csak gyülekező sötét fellegek.

Egyre fogyó népesség, s elfogyó temetői helyek,

tervszerűen adagolt mérgező kotyvalékok,

és teljesen elgyötört, megsebzett lelkek.

Egy hazug világban élünk, s mind bele is fúlunk,

ha nem vesszük fel a harcot, de nagyon hamar,

elvész a jelenünk, a jövőnk és a múltunk.

Mély altatásban

Mély altatásban fekszik a beteg hosszú ideje,

és ez idő alatt annyit kísérleteztek már vele,

mégis él, pedig körüllengi a halál hidege.

Bármit is csináltak a testével, azt nem érezte,

hiszen letompították az összes érzékszervét,

s tettek róla, a gonosz szándékot ne érezze.

Olyan régen előkészültek már erre a műtétre,

sokat fenték előtte a szikéket naphosszat,

s tudták, nem lesz itt szükség művérre.

Mély altatásban bármit megtehetnek a testtel,

s akár fel is darabolhatják tetszésük szerint,

hacsak a vég előtt nem ébred az ember.

A kacsák tavánál

A kacsák tavánál mindennap a beetetés folyik,

biz tömik is magukba a bedobált táplálékot,

és néha kapnak a táphoz egy kis csokit.

Ámbár az éppenséggel nem a begyeikbe való,

azonban hozzászoktak ehhez a műkajához,

s alig várják, hogy arra járjon egy hajó.

A hajóról sötét ruhás alakok lapátolják a tápot,

és a tenyerüket dörzsölve röhögnek rajtuk,

s kihasználják a sok szelíd kacsa álmot.

A rucanép pedig sajnos belefúl ebbe a csaliba,

és miután degeszre tömték már begyeiket,

megindul majd alattuk a pusztító lavina.

A kacsák tavánál kezdődik a levadászás ideje,

és a hiszékeny madarak nem fogják fel ezt,

mire menekülnének, lesújt a halál hidege.

Az elnyomottak sikolya

Az elnyomottak sikolya messze száll a sötétben,

és félelmetesen hangzik, mint a lidércek dala,

könnyen rettegést keltve a lelkek körében.

Éles hangjukat elnyeli a bűzlő, süppedő mocsár,

amelynek sötét és feneketlen mélye halálos,

s mely egyetlen élőlénnyel sem cimborál.

Folyvást fortyog a feltörő gázok gyilkos elegye,

és mindazok, akik bármily okból beleléptek,

meglátták, milyen a halál útjának az eleje.

Az elnyomottak sikolya addig meg nem szűnik,

amíg az elnyomók gonoszsága, s kapzsisága,

ebből a világból, véglegesen el nem tűnik.

Soha nem tudhatjuk

Soha nem tudhatjuk, hogy pontosan mit hoz a jövő,

mikor láthatjuk a szeretteinket majd utoljára,

és azt sem, a sors mekkora egy cselszövő.

Nem láthatjuk előre az életünk folyamának irányát,

az érzelmeink zűrzavarát, a sejtelmes szerelmet,

és önmagunk megismerésének a hiányát.

Nem számíthatjuk ki sajna a reánk váró csapásokat,

a lelkünket feldúló tragédiákat, a félelem fokát,

és sokszor rettegve feszegetjük a határokat.

Nem készülhetünk fel a váratlanra és a döbbenetre,

a boldogságra, a szeretetre, az őszinte örömre,

s a lelkünk sosem lesz kész a szörnyetegre.

Soha nem tudhatjuk, mikor is találkozunk a halállal,

vagy mikor jön elébünk a remény, a vágyakozás,

és meddig küzdhetünk még eme talánnyal.

Üvegcsébe zárt halál

Üvegcsébe zárt halál, s benne gyilkos adalék,

biz lassan megszűnik majd az összes haladék.

Senki nem fog menekülni a pusztulás árjában,

utolérheti a végzet, akár ébren, vagy álmában.

Nem kegyelmeznek a gonosz, s ördögi körök,

a hazug médiákból a mocsok áradata fröcsög.

Vizenyősre mosott agyak, s bamba tekintetek,

melyek a hatalomra megváltóként tekintenek.

Maszkban fuldokló rettegők és hamis szavak,

és a hamarosan véglegesen elkobzandó javak.

Aljas tervek, melyek a gyermekeket kínozzák,

s amelyek eme iszonyú borzalmakat szították.

Tönkretett világ, nagyon megritkult családok,

a homályzónában erősen elmosódott határok.

Mindezen iszonyatoknak nem lesz soha vége,

ha az emberiség nem használja az eszét végre.

Üvegcsébe zárt halál, s irányítható viselkedés,

és mindvégig folyik a csapból is az ijesztgetés.

Azonban, ha az értelem összeszedi újra magát,

áttörheti a sérthetetlennek tűnők védelmi falát.

Élet, vagy halál

Élet, vagy halál, megmaradás, vagy a végzet,

ezeket a kérdéseket folyvást éli meg a képzet.

Szenvedés, netán öröm, sírás, esetleg nevetés,

szép idők, sanyarú sorsok és azután a temetés.

Állandóan vívódó lelkek és kavargó érzelmek,

biztos tudás, elszánt akarat, s tétova vélelmek.

Őszinte szeretet, s igaz ölelés, érdekek nélkül,

mindezektől az emberek élete biza megszépül.

Élet, vagy halál, tudás, netán hipnotikus álom,

a tiszta igazság, vagy a rabigában tartó járom.

Az örök sötétség, avagy az életet jelentő fény,

ezen a világon sok a kérdés és ez bizony tény.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31