Saját alkotásaim
Néha a jó szándék is halálos lehet, ez sajnos igaz,
és hiába az igyekezet, s hiába a lelkesedés,
a kárvallottak számára ez nem vigasz.
Néha a jó szándék is halálos, igen fájó, s végzetes,
a legnagyobb szeretet is okozhat problémát,
melyről kiderülhet, ez bizony végleges.
A szeretet még nem halt ki, csupán szendereg,
sokaknál okoz zűrzavart és érzelmi gondot,
s a tennivalója nem kevés, rengeteg.
A szeretet még nem halt ki, de ápolásra szorul,
az igazi érzések, s a szív éltetik, míg bírják,
amíg véglegesen vissza nem vonul.
A szeretet még nem halt ki, s van még remény,
az élet hiába olyan fondorlatos, ármányos,
a fény felragyog majd a sötétség egén.
Az állandó gyűlölködés megmérgezi a lelket,
elpusztíthat minden pozitív gondolatot,
és így az ember békére nem lelhet.
Nem tud foglalkozni a szeretettel, a széppel,
semmiféle jóval, sem értelmes dologgal,
és így néz a világra, fanyar képpel.
Nem tud őszintén ölelni, sem pedig segíteni,
az érzelmeiben is állandóan dúl a vihar,
és csakis ama húrt tudja feszíteni.
Az állandó gyűlölködés megrövidíti az életet,
összezavarja az elmét és kihat másokra,
sötétbe borítva a ragyogó fényeket.
Nem mindig az a gyengébb, aki annak látszik,
az élet gyakorta megtréfálhat bárkit,
és a sors igen sokszor játszik.
Nem mindig az a gyengébb, aki csendesen tűr,
aki nem szól vissza, mert felesleges,
és akinek nem hiányzik a zűr.
Nem mindig az a gyengébb, aki hagyja magát,
s aki nem vitázik arra érdemtelennel,
ha eljön az idő, hallatja a szavát.
Minden összefügg mindennel, legyen az bármi,
a legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig,
és csodákra soha nem kell várni.
Minden összefügg mindennel, véletlen nincsen,
a sors sakktábláján állandó a taktikázás,
és folyik a harc valamennyi szinten.
Az igazsággal nehéz szembenézni nagyon sokszor,
mert az szörnyen tud fájni és kínozza a lelket,
s úgy csap le az emberre, mint egy ostor.
Az igazsággal nehéz szembenézni, s kell hozzá erő,
hisz olyan dolgok is előkerülhetnek a mélyből,
amelyeknek a hatása drámaian eget verő.
Vannak olyan napok, amikor semmi nem sikerül,
mikor maga a lét is fáj, s hiába küzd az ember,
rengeteg ereje fogy, mire a pácból kikerül.
Vannak olyan napok, mikor nappal is dúl a sötét,
és a legjobb szándék is bántóvá, kínzóvá válik,
s nagyon nehéz eloszlatni a butaság ködét.
Vannak olyan napok, amikor borzalmas minden,
mikor a gondolkodás sem működik rendesen,
és úgy tűnik, reménykedésre ok nincsen.
Csendes az esti város, még a hópelyhek is alszanak,
odabent, a jó meleg szobákban nagy a várakozás,
a gyermekek minden zajt Mikulásnak hallanak.
Izgatottan figyelnek a legapróbb zörejre, neszekre,
kicsiny szívük hevesebben dobog az izgalomtól,
és ma este nem szeretnének menni semerre.
Csendes az esti város, csillagok ragyognak az éjben,
a szeretet időszaka ez, a boldogságé, s a reményé,
őszinte öröm csillan a sok gyermek szemében.
Egy kis erdei ház áll a hegyen, a fenyők erdejében,
csillagos este van, friss hó hullott a környéken,
és farkasok hangja hallik a messzeségben.
Díszkivilágítás ragyogja be a házikót, a környéket,
odabent kellemes a meleg és halkan szól a zene,
a gyermekek számára a mese, igaz történet.
Mese a Mikulásról, a varázslatról, a csomagokról,
a tündérekről, a manókról, a harcos törpékről,
a királykisasszonyokról és a hős lovagokról.
Nagy a várakozás, a kicsik álmosak, aludni térnek,
gyorsan bebújnak az ágyukba, puszit kapnak,
és a kedves Mikulástól jó sok csokit kérnek.
Egy kis erdei ház pihen a téli hidegben csendesen,
egy nagy fán bagoly huhog, odább róka oson,
s a feljövő Hold letekint e helyre kedvesen.
Erősödik a szeretet a szívekben, így Karácsony táján,
meghittebben telnek a napok, az órák, a percek,
és a rengeteg fény igazán csodálatos látvány.
Erősödik a szeretet a szívekben, ébred a sok remény,
ajándékok sokasága rejtőzik a szekrények alján,
és felragyognak a csillagok, december egén.
