világ Archívum - 58 / 66 oldal

Régi szép idők

Régi szép idők, mikor még volt béke és nyugalom,

amikor boldog és vidám gyermekévek jártak,

és senkit nem aggasztott a léha unalom.

Az emberek nem utálták, hanem szerették egymást,

együtt jártak kirándulni, bulizni, s szórakozni,

és sokuk tanult a másiktól egy, s mást.

Meg lehetett élni a jövedelemből, maradt is belőle,

mindenki tette a dolgát, s végezte a feladatát,

és nem számított, ki mit gondol felőle.

Az évszakok évszakok voltak, a levegő friss, tiszta,

sok volt a vidámság, s őszinték a barátságok,

és a cél előtt senki nem fordult vissza.

Nem félelem és rettegés uralta a nap minden percét,

s nem szórták folyvást a mérget a levegőből,

teljesítve ezzel a sötét gonoszok tervét.

Régi szép idők, igazak voltak, s nem csupán álmok,

azóta sokat változott a világ, de rossz irányba,

az emberiség hitvány lett, aljas és álnok.

A nyugalom szigetén

A nyugalom szigetén dúsak a rétek, zöldek a mezők,

patakok csörgedeznek a dombok oldalában,

s mindenfelé fák, tölgyek és fenyők.

Virágok illata tölti be a vidéket, s szellők szállnak el,

harmat csillog reggelente a fűszálak garmadán,

e helyen minden élőlény békét lel.

Bárányfelhők iramlanak a kék ég végtelen tengerén,

nincs harag, nincs háború, sem bú, sem bánat,

itt, a világnak e rejtett szegletén.

Nem létezik gonosz, nem szít feszültséget az ármány,

a pénz hatalma eme szigetet nem érte el soha,

és nem létezett errefelé járvány.

Nem szálldosnak erre a félelem és a rettegés árnyai,

szeretet, s békesség uralja a napokat, perceket,

s bármikor vidáman lehet játszani.

A nyugalom szigetén szinte megállt az idő és pihen,

nem zavarhatja fel semmi a végtelenség vizét,

a vágyak, s az álmok világa, az ilyen.

A veszteségek kora

A veszteségek kora ím reánk köszöntött,

a bú és a baj számtalan helyről özönlött.

Lassan mindenkinek a nyakáig ér a vész,

s igazán ritka az, aki jobb napok elé néz.

Ármány és hazugságok uralják a médiát,

egymás után érkeznek a halálos szériák.

Sorozatban készülnek a gyilkos mérgek,

amelyeket beadnának az összes népnek.

Nincs olyan, aki nem veszített el senkit,

és akinek mindez nem számított semmit.

A félelem és a rettegés tombol a világon,

s nem lesz újabb esély a sötét túlvilágon.

Ma kell a létért küzdeni, felvéve a harcot,

másként mindenki utoljára fizeti a sarcot.

Ideje vállvetve és bátran csatasorba állni,

s a hazug ígéretekre nem kell időt szánni.

A veszteségek kora kegyetlen és gonosz,

minden léleknek csupán fájdalmat okoz.

Összefogás, szeretet, remény és értelem,

mindezek együtt kifoghatnak a végzeten.

Mit a szívünkben őrzünk

Mit a szívünkben őrzünk, az örökre ott marad,

legbelül, mélyen elrejtve, titokként kezelve,

az idő útja, s a világ bármerre is halad.

Plátói szerelmek emléke, légben szálló óhajok,

a családunk iránti tisztelet, őszinte szeretet,

a megsebzett lelkünk, s néma sóhajok.

Elszalasztott lehetőségek, meg nem élt vágyak,

izzón égető hibák és hamu alatt lapuló tűz,

biz mind-mind a végtelenbe szállnak.

Elhazudott igazságok, s fel nem vállalt érzések,

a gyávaságunk miatti szomorúság és bánat,

a soha meg nem válaszolt kérdések.

Mit a szívünkben őrzünk, az erőt adhat és éltet,

kitartásra ösztönözhet, s új reményt táplál,

ha az ember elég bátor, továbbléphet.

Küzdeni kell

Küzdeni kell az egész élet folyamán mindvégig,

és nem lehet soha hátradőlve várni a jobbra,

hisz a gonosz dolgokat folyton ismétlik.

Addig folytatják a sötét erők a gyilkos tervüket,

míg örökre eltiporják a szabadság maradékát,

s amíg az emberek elveszítik a lelküket.

Amíg végre létrejön az általuk oly vágyott világ,

s csupán ragszolgák élnek majd rajtuk kívül,

és erről semmikor nem is lehetnek viták.

Küzdeni kell az életben maradásért és a jogokért,

aki élni szeretne, annak harcolnia muszáj lesz,

s nem szabad sorba állni újabb pofonért.

Volt egykor valaha

Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,

ahol még biztonságban élhettek az emberek,

s melyben nem rettegett a sok lélek.

Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,

s barátságosabban teltek a percek és az órák,

folyvást biztonságban lehetett élni.

Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,

összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,

s nem égették fel maguk után a hidat.

Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,

közös programokat, vetélkedőket szerveztek,

és sokkalta őszintébb volt a szeretet.

Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,

összetartóbbak voltak a családok és a barátok,

s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.

Oly sok a rossz

Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,

s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,

amit a szörnyű hőség tovább fokoz.

Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,

számtalan a csalódás, s a meg nem értés,

és bizony mindez nagyon is fájhat.

Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,

rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,

és ezt az ép elme felfogni képtelen.

Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,

a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,

s a valódi érvek igazsága hatástalan.

Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,

és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,

ha az értelem nem nézne folyton félre.

Hamis szavak

Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,

ezek uralják mostanában az egész világot,

s a szenvedő emberek fájó sóhajai.

Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,

teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,

s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.

Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,

s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,

a színfalak mögött folynak a tivornyák.

Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,

megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,

támad nemsokára a gonosz serege.

Szabadon élve

Szabadon élve sokkalta szebb a világ, s az élet,

szárnyalhat a szív, a vágyak visszatérnek,

s megnyugodhat a sok csóró lélek.

Teljesen másképp virrad fel az új remény napja,

selymesebben simogat, cirógat a zord szél,

s a Nap fényét a legszegényebb is kapja.

Békésebbek a viták, s megértőbbek az emberek,

befogadóbbak egymás szeszélyei iránt is,

s úgy érzik a lehetőség most rengeteg.

Nincs feszültség, s nincsenek rémületes percek,

a tétovázás immár ködként párolog el tova,

és a szeretet tüze újfent izzóan serceg.

Szabadon élve felsejlik a múlt, s jövő homálya,

ím senki nem akarhat zsarnokságot többé,

s a gonosz megtérhet a pokoli honába.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31