világ Archívum - 59 / 66 oldal

Ha visszatérnének

Ha visszatérnének elhunyt szeretteink e világra,

megrökönyödve néznének mindenfelé körbe,

s inkább visszafeküdnének a sírba, de hiába.

A visszaút lehetősége örökre bezáródna előttük,

itt ragadnának a gondok, s a bajok közepette,

ám maradna egy nem szokványos előnyük.

Őket bizony nem tudnák elpusztítani újra, ismét,

nem hatna rájuk semmiféle praktika, s méreg,

bár nem tetszene nekik ez az újfajta ittlét.

Szomorúan látnák, mit is tesznek az emberekkel,

és miképpen tartják félelemben az utódaikat,

s manipulálnak zsarolással, fegyverekkel.

Ha visszatérnének, elhoznák az igazság lángját,

halhatatlanként harcolnának, velünk karöltve,

amíg a bűnösökből nem raknának máglyát.

A Gonoszok Szövetsége

A Gonoszok Szövetsége a világ urának hiszi magát,

s mindent meg is tesz érte, hogy láthatatlanként,

a bérencein keresztül hallassa a szavát.

Évszázadok óta forralják fekete üstjeikben a mérget,

a kotyvalékuk igen hatásos, s szörnyen pusztító,

ki lehet vele irtani a legszívósabb férget.

Eme bűzös, gyilkos folyadékkal akarják elérni a célt,

s átvenni a maradék élővilágon a teljes hatalmat,

mielőtt a végtelen órája elüti majd a délt.

Meglehetősen könnyű a dolguk, túl sok a hiszékeny,

rengeteg a megtéveszthető, s a félelemben tartott,

legyenek azok a városokban, vagy vidéken.

A kísérlethez nem is kívánhatnának jobb alanyokat,

mint akik önként lemondanak minden jogukról,

s áhítattal magukba fogadják az anyagukat.

A Gonoszok Szövetsége igényt tart az egész világra,

hiszik, az nekik jogosan jár, ez nem lehet kérdés,

s alkalmat sem adnak tisztességes vitákra.

A túlzott önhittségük, önteltségük nem ismer határt,

ám mikor fellobban az igazság tüzének a lángja,

bizony mind meg fogják ismerni a halált.

Volt valaha

Volt valaha egy hatalmasra növekedett folyó,

szelíd hullámokkal hömpölygős, s életet adó.

A messzi keletről indult el a nyugati táj felé,

hosszú útján több, kis ér is csatlakozott belé.

Megvívta küzdelmeit a rideg, nehéz tereppel,

s túljutott rajta egyszer és újra, s nemegyszer.

Végül a csodás, zöld mezőn lassított, megállt,

és a további vándorlástól e szép helyen elállt.

Vizével éltette új otthona valamennyi lényét,

s mindennap kivette a fejlődésükből a részét.

E békés világot megtámadta a sötét szutyok,

mely a rejtett repedésekből állandóan zubog.

Ocsmány, bűzölgő mérge terjedt a folyóban,

láthatóvá lett, e förtelem nem lesz fogyóban.

Megosztotta az eddig sima, nyugalmas vizet,

az zavaros lett, háborgó és pusztítással fizet.

Volt valaha egy különleges folyó, erős, tiszta,

s minden molekulája azt az időt vágyja vissza.

Ha megosztottságán a víztömeg úrrá tud lenni,

elmossa a szutykot, aztán nem zavarja semmi.

A szeretet melege

A szeretet melege szorosan átölelhet és simogat,

magához békésen, s nyugalommal telve hívogat.

Végigsimítja a fáradt, fakó, meggyötört arcokat,

s egy kis időre csitítja a lelkekben dúló harcokat.

Újfent megdobogtatja a félelemmel telt szíveket,

s színesebbé varázsolja a rég megfakult színeket.

Boldogságot csempész a nehéz, fárasztó napokba,

s visszahozza az életkedvet a kicsikbe, nagyokba.

A szeretet melege szebbé teszi a múltat, s a jelent,

ha minden jól megy, elviselhetőbb világot teremt.

Felül kerekedhet a gonoszok, s gyilkosok hidegén,

és leszámol majd a sötétséggel az új tavasz idején.

Aki tisztességes

Aki tisztességes, nem fenyeget, nem zsarol másokat,

nem hazudozik, nem játssza a megváltót,

és nem rak senkire sem láncokat.

Nem árulja el az embereket, s nem adja el a hazájuk,

nem működik közre a tömeges kiirtásban,

és nem veszi félvállról a haláluk.

Nem adja el a lelkét semmiféle kincsért, s vagyonért,

nem áldozza fel a régi korok történelmét,

s nem tesz mindent csak haszonért.

Aki tisztességes, annak számít a becsület, az igazság,

fontos az adott szó, s a rossz elmulasztása,

s nem oldala az arcátlan pimaszság.

Számára az élet jobbá tétele a cél, önzetlenül, tisztán,

a gyengék támogatása, az elesettek segítése,

s egy élhetőbb világ szerepel a listán.

Ideje takarítani

Ideje takarítani, annyi a felhalmozott szemét,

annyi mocsok rakódott már rá a világra,

s ennek biza mindenki issza a levét.

Mindenfelé suhan a mérgekkel telített levegő,

és ha nem vigyáz az emberiség magára,

hamarosan itt lehet majd a temető.

Egyre többen múlnak ki a gyilkos szeméttől,

belefulladnak, hisz folyton ömlik rájuk,

s egyre távolodnak biz a reménytől.

Kik élni szeretnének, azoknak igyekezni kell,

méghozzá nagyon hathatósan, s mielőbb,

különben kiutat soha, senki nem lel.

Ideje takarítani, mert a szenny a Földet ellepi,

elpusztítja, s megfojtja az élet csiráját is,

miközben a tisztaságot örökre elfedi.

Olyan nehéz

Olyan nehéz bármilyen szépet és jót írni,

és egy ilyen hazug, gonosz világban,

bárkinek a szavában hinni, bízni.

Reménytelen már a remény maradéka is,

és sajnos szomorúan szánalmas senki,

aki lustaságból, s butaságból hisz.

Aki arra sem képes, hogy önmagát védje,

ki nem néz utána a dolgok sűrűjének,

s kinek csupán a dacosság a tétje.

Dacol akkor is, mikor tudja, hogy veszít,

tudja, hogy nincs igaza, nem is lesz,

s gyenge lelke sértődötten feszít.

Feláldozza a családját, a gyermekei létét,

s felvállalja a kísérleti nyúl szerepét,

a tükörben imádja önmaga képét.

Olyan nehéz bármilyen szépet és jót írni,

mivel esélytelen az értelem ébredése,

s bizony sokan, sokat fognak sírni.

A technika és az ember

A technika és az ember találkozott egy napon,

az ember természetes élőlénynek született,

amit a technikára költöttek, egy vagyon.

Az egyikük él, a másik gép, s program csupán,

a sötét erők azonban erőltetik az egyesülést,

és ez lenne a végzet, a normalitás után.

A céljuk eléréséhez bevetnek bármit, mindent,

s ha kell megbetegítenek, gyilkolnak érte,

a természet rendje súlyosan kibillent.

Addig is a létszám csökkentése zajlik naponta,

és a világ népessége bután hagyja magát,

hisz minden jóval hitegetik gyakorta.

Amennyiben sikerrel járnak, nem lesz visszaút,

s gépies humanoidok járnak világszerte,

semmivé válnak majd és nincs kiút.

A technika és az ember találkozott egy napon,

kettejükből engedelmes szolgát csináltak,

melyikük énje fogja túlélni vajon?

Szeretetre vágyik

Szeretetre vágyik a világ apraja és nagyja,

igazi, őszinte, szívből jövő szeretetre,

de a gonosz árny ezt nem hagyja.

Az árny nem tűri a boldogságot, sem a jót,

nem bírja elviselni a vidámságot sem,

és az elismerésekkel is igen skót.

Számára a gyötrelem az öröm, a kín kacaj,

és a rettegők sikítása a kéjes gyönyör,

manapság boldogabb, mint tavaly.

Mindenfelé a félelem az úr, a jó az szolga,

kegyetlen módon uralja a pánikolókat,

s a gyávák miatt könnyű a dolga.

Eltipor bárkit a Földön, bárkit, aki még él,

oly hatalmas a sötét erő a háta mögött,

nem véletlen, hogy soha nem fél.

Ám változhat a sors, s belőle lesz a halott,

kételkedhet ugyan önnön vereségében,

de önteltsége okán sebet kapott.

A sebe végzetes, s a pulzusa már gyengül,

az árny rángatózik, majd hörögni kezd,

gyilkos szándéka mégsem enyhül.

Szeretetre vágyik mindenki, kicsi és nagy,

egyszer erőre kap a fény, s felragyog,

a sötét árnyból semmit sem hagy.

A kígyó szorításában

A kígyó szorításában vergődik az egész világ,

s fuldoklanak a megfélemlített emberek,

erről zajlanak szenvedélyes viták.

A kígyót a sötét gonosz bérelte fel, hogy öljön,

ne kegyelmezzen senkinek ezen a Földön,

s ki még él, annak legyen ez börtön.

Legyen mindőjüknek ez véglegesen a végzete,

s ne menekülhessenek a rabság láncáról,

legyen valamennyiük a terv részese.

Részese a szolgaságnak, az örök elnyomásnak,

az engedelmességnek, a nincstelenségnek,

s a hazug és értelmetlen felfogásnak.

Hamarosan beteljesedik mindez, bezárul a kör,

s nem lehet választás, nem lesz kegyelem,

a gyilkos kígyó mindenki életére tör.

Addig azonban néha-néha a szorításon enged,

hadd higgye az áldozat, hogy menekülhet,

ám nincs menekvés, halálig szenved.

A kígyó szorításában nem lesz kegyelem soha,

s ha a butaság foka ilyen mértékben terjed,

a remény csekély esélye is elszáll tova.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31