tisztesség Archívum - Kiss Gyula versei

Az idő vándora

Az idő vándora megfogta a kis batyuját,

s végiggondolta miket pakoljon bele,

mielőtt bezárná a kis háza kapuját.

Pakolni való pedig szép számban akadt,

szerelmek, érzések, vágyak és álmok,

a szíve a bánatba majd beleszakadt.

Szomorú volt, hogy nem várhat tovább,

ám sietős a dolga, hisz ketyeg az óra,

s muszáj mennie egy házzal odább.

Azért még igyekezett elpakolni ezt, azt,

a szeretet emlékét, a béke pillanatait,

nem pedig szemetet és gisz-gazt.

Megrázta a batyut, érezte van ám súlya,

mégis eltette a fiatalság vidámságát,

és az egészség perceit is az útra.

Beszuszakolta melléjük a jót, a reményt,

a becsületet, tisztességet, az értelmet,

s nem utolsósorban az igaz erényt.

Az idő vándora bekötötte a batyu száját,

elmerengett, milyen csodás volt régen,

körbenézett, s lekapcsolta a lámpát.

Kívánságok 2026-ra

Ez az év legyen szeretetteljes, nyugodt, békés,

emberhez méltó, szíveket megmelengető,

és nem kell soha, semmiféle világégés!

Jusson egészség mindenkinek, s tiszta levegő,

a boldogság és az öröm uralja a napokat,

ne a halálozási hírek legyen a vezető!

Kerüljön méltó helyére a becsület, az értelem,

a tisztesség térjen vissza egykori magához,

és ne érjen senkit, semmikor sérelem!

Ragyogjon az igazság, mint a Nap, a kék égen,

legyenek őszinték az érzések, gondolatok,

s a lelkek leljenek nyugalomra az éjben!

Győzze le a jó a rosszat, a fény pedig a sötétet,

a szabadságunk ne legyen a félelem rabja,

a gonoszt pedig tegye sírba az enyészet!

Soha nem lesz olyan

Soha nem lesz olyan, hogy mindenkinek jó,

ahogyan soha nem lesz megértés sem,

s a félelem pusztába kiáltott szó.

Soha nem lesz olyan, hogy valami ne fájjon,

és hogy a tisztesség természetes legyen,

a szeretet pedig a gyűlölettel teázzon.

Soha nem lesz olyan már semmi, mint rég,

a becsület a szégyenpadon ül és hallgat,

a gonosz ordít, nincs, ami neki elég.

Soha nem lesz olyan, hogy az értelem győz,

és a tudás, meg a jóság fennen ragyog,

a pénz hatalma mindent legyőz.

Soha nem lesz olyan, hogy felhőtlen öröm,

a lélek és a szív még sokszor csalódhat,

s egyszer minden hiba visszaköszön.

Soha nem lesz olyan, hogy nyugalom, béke,

és nem lesz mindenki számára igazság,

e világnak biztos pusztulás a vége.

Nem a pénz tesz emberré

Nem a pénz tesz emberré, hanem az igazi jellem,

a becsületesség, a tisztesség, a viselkedés,

és nem a nagyszájúság, a kellem.

A tettek bizonyítanak és nem a hazugságok árja,

nem az állandó ígérgetés, figyelemelterelés,

amelynek a kárát mindenki látja.

Nem a hitegetés és nem a valóságnak eltitkolása,

nem a szembe dicséret, ám a hátba egy kés,

s nem a hatalom gyakori fitogtatása.

Nem a pénz tesz emberré, hanem a szív, s a lélek,

a valódi emberség, a segítőkészség mindig,

ezek az alapjai, az igazi fénynek.

Az érzelmi gazdagság

Az érzelmi gazdagság csupán kevesek ismérve,

mivel ahhoz tiszta és becsületes lélek kell,

s nem könnyű felérni az élet e szintjére.

Nem könnyű ragyogni a sötétség időszakában,

s nem könnyű tiszta levegőhöz sem jutni,

a fojtogató levegőtlenség pillanatában.

Az érzelmi gazdagság, mint a fehér holló, ritka,

ugyanis ahhoz őszinte szívre van szükség,

s valódi önzetlenségre, ez az igazi titka.

Milyen jó is volna

Milyen jó is volna egy békés, szép világban élni,

egy olyanban, amelyben állandó a szeretet,

és amelyikben nem kellene soha félni!

Melyben a tisztesség és a becsület természetes,

az emberek összetartanak jóban-rosszban,

s amelyben a boldogság nem feltételes!

Mely világban egészséges mindenki, kicsi, nagy,

a nap minden perce vidámsággal telítődött,

s efelől kétséget az élet soha nem hagy!

Egy olyanban, amelyben nem a pénz a hatalom,

az álmok és a vágyak mindig beteljesülnek,

s mindenki dönthet magáról szabadon!

Milyen jó is volna mindezeket egyszer megélni,

átérezni, hogy fontosak vagyunk másoknak,

s idősebb korunkban minderről mesélni!

Tiszteletre méltó az

Tiszteletre méltó az, aki mindig kiáll az igazságért,

a becsületért, az elesettekért, a gyengékért,

és sokat próbál tenni a boldogságért.

Aki kiáll a becsapottak, a kizsákmányoltak mellett,

aki képes reményt vinni a reménytelenségbe,

s aki bármikor megteszi, ami tőle telhet.

Aki nem nézi tétlenül a hamisságot, a sok ármányt,

a számtalan gaztettet, a rengeteg manipulációt,

és aki a fényt látja, nem a gonosz sárkányt.

Tiszteletre méltó az, aki kiáll önmagáért is, ha kell,

aki lovagként védi meg eme sérülékeny világot,

s csak akkor örül, ha gazságra már nem lel.

A bizalom lényeges kérdés

A bizalom lényeges kérdés minden ember számára,

akiben van egy csepp becsület, s van tisztesség,

és aki nem akar rosszat tenni senki kárára.

A bizalom lényeges kérdés, igen könnyű elveszíteni,

és nem szerezhető vissza soha többé, semmivel,

eme csalódást bárkiben, nem lehet elfelejteni.

Az elmebetegség világában élünk

Az elmebetegség világában élünk, amely igen kegyetlen,

nem kímél, nem mérlegel, csak büntet és korlátoz,

s nem érdekelt abban, hogy jót keressen.

A jó, az igazság és a becsület, mind egy régi világ részei,

amikor még az ember, ember volt, s volt gerince,

és nem hunytak ki a reménynek a fényei.

Az elmebetegség világában élünk, a pusztítás világában,

mikor nem tűrik az ellentmondást, a gondolkodást,

és megfojtják a lelket, a korai virágjában.

Sokan vágynak a Mennyországba

Sokan vágynak a Mennyországba, ám csalódniuk kell,

hiába hiszik, hogy ők biza megszenvedtek ezért,

tévednek, s a lelkük, nyugalmat soha nem lel.

Azért a helyért meg kell küzdeni, s szívből jókat tenni,

harcolni az igazságért, a becsületért és a békéért,

csakis így lehet, az örökkévalóság felé menni.

Sokan vágynak a Mennyországba, de elbuknak hamar,

a kapuja előtt kiderül, hogy mekkorákat hibáztak,

és a csalódottság érzete lélekölő, igen fanyar.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30