Címke: szenvedés

Kimerülten nehéz

Kimerülten nehéz bármiben jót alakítani,

s bizony nem könnyű kitartani sem,

nemhogy az elmét gyarapítani.

 

Fáradtan semmi nem olyan, mint kellene,

s nem is esik jól még a finom étek sem,

viszont előbukkan az ember jelleme.

 

Kizsigerelten a szép is rút, s a jó is rossz,

a kedvesség és a szeretet nem léteznek,

a kín viszont végtelenbe nyúló hossz.

 

Elgyötörten esélytelen bármilyen vígság,

s nem vágyik senki még erotikára sem,

nem számít biza semmiféle hívság.

 

Kimerülten nehéz megtenni, mit muszáj,

sőt, még azt is amire nagyon vágyunk,

viszont viharrá lesz minden viszály.

istockphoto 854349750 612x612 2

A lelkek segélykiáltása

A lelkek segélykiáltása néma és nem hallható,

legyen az bármily szenvedő, vagy keserves,

netán könyörgő, s vészesen jajgató.

 

Csupán az hallja meg ezen hangokat, aki érez,

aki önmaga is ugyanúgy látja a világ bajait,

s aki nem egy rálegyintéssel végez.

 

A lelkek segélykiáltása átjárja az időt, a teret,

elér egészen a csillagokig, a galaxisokig,

s az útja onnan a végtelenbe vezet.

istockphoto 920377884 612x612 1

Iszonyatos hőség

Iszonyatos hőség, az egész világot kínzó pokol,

szenved ember, állat és valamennyi növény,

hamarosan itt lesz a sanyarú nyomor.

 

Szörnyű idők, a kegyetlenség uralma hatalmas,

elszegényedő rétegek, s megtiport szabadság,

elvett jogok, a bukás nem lesz diadalmas.

 

Mindenfelől kíméletlen, gonosz erők támadnak,

s fájdalmas sebeket okoznak mindenkinek,

táptalajt adva ezzel a lelki bánatnak.

 

A nyugalmas és szép életnek mindörökre vége,

nem jönnek vissza többé a szeretetteli évek,

amelyek csodásak voltak visszanézve.

 

Lassan a remény is elhagyja a szenvedő Földet,

s nem is tér vissza, amíg értelmet nem lát,

addig a bérencek hada még sokat ölhet.

 

Iszonyatos hőség gyötör, pusztít, őrjöngve tarol,

ezzel a borzalommal izzadtan, s meggyötörve,

a haldoklófélben lévő életösztön dacol.

istockphoto 643942724 612x612 1

Iszonyú forróság

Iszonyú forróság gyötri, kínozza a világot,

megsárgítja a mezőket, a fák leveleit,

s elszárítja valamennyi virágot.

 

Az emberek is rettentően szenvednek tőle,

folyamatosan izzadnak, tapad a ruhájuk,

s a pokoli hőség veszélyes a bőrre.

 

Az állatvilág kínjai ugyanolyanok, égetők,

szomjasan, lesoványodva és tikkadtan,

a fájdalmaik csak szemmel mérhetők.

 

Kiszáradnak a folyók, a patakok, s a tavak,

ivóvízhiány alakul ki szerte a Földön,

a kiszáradt medrekben döglött halak.

 

Iszonyú forróság és irányítható természet,

amikor a cél találkozik a technikával,

minden élőlényt utolér az enyészet.

dried flower 5876557 340

Tompító hőség

Tompító hőség kínozza az ember testét, lelkét,

próbára teszi a türelmét és a kitartását,

keresztülhúzva számtalan tervét.

 

Elveszi az erőt is, amely fokozatosan kimerül,

leizzaszt, s gondolkodás képtelenné tesz,

amíg végül a szenvedő kiterül.

 

Tompító hőség, mely égető és igen kegyetlen,

nincs lelke, nem lehet soha számonkérni,

ám nem ez a gond az egyetlen.

istockphoto 1326917252 612x612 1

Az élet nagy része szenvedés

Az élet nagy része szenvedés, s kevés az öröm,

ha az emberiség nem ébred fel sürgősen,

itt nem marad majd kő a kövön.

 

Amíg él valaki, addig számtalan küzdelmet vív,

megannyi sorscsapást szenved el, s kínokat,

a sors azonban új küzdelemre hív.

 

Az egész lét örökös és vég nélküli harcok sora,

aki nem akar, vagy nem tud kiállni magáért,

attól a remény esélye is elszáll tova.

 

A szeretet sokat segíthet a bajban, vész esetén,

összetarthat, megerősítheti a kapcsolatokat,

s átlendíthet a szörnyű napok nehezén.

 

Az élet nagy része szenvedés, fájdalom, bánat,

az érzések, s érzelmek háborgó tengerében,

az emberi sajgó lelke még mire várhat?

istockphoto 1055448892 612x612 1

Mi szépség van az öregedésben?

Mi szépség van az öregedésben? Bizony semmi.

Ritkulnak a csontok, elsorvadnak a szövetek,

és mindent sokkal nehezebb megtenni.

 

Egyre több lesz az arcon a ránc, s kopik az elme,

mindaz, ami valaha igen drága selyem volt,

manapság csupán egy szétmosott kelme.

 

Fáj a derék, fáj a gerinc, s nincs is, mi ne fájjon,

sokkalta nehezebb reggelente az ébredés,

és a gyönyörök sokasága mára álom.

 

Nehezül a járás, s a futás csakis a fantáziában él,

az izmok szépen átalakulnak zsírszövetté,

és a vágyak zöme többé fel sem kél.

 

A látás homályos lesz, reszketnek majd a kezek,

és gyógyszerre sokkal több pénzt kel költeni,

borzasztó lassan gyógyulnak a sebek.

 

Mi szépség van az öregedésben? Bizony semmi.

Rengeteg a kín, állandósul a fájó szenvedés,

s lelkileg is gyötrő mások terhére lenni.

istockphoto 519085490 170667a

Csapdában vergődve

Csapdában vergődve a legerősebb állat is szenved,

megpróbál küzdeni, s kimenekülni a fogságból,

ám rájön, hogy az a fránya vas nem enged.

 

Hiába rángatja a tagjait, s hiába üvölt teljes erővel,

tombolhat, dühönghet, ordíthat eszementen,

mégsem tud szabadulni, s ez rossz előjel.

 

Fájnak a csontjai és a szőre iszamos a saját vérétől,

az ereje ugyan nagyon fogy, de sosem adja fel,

ám érzi, nem jár messze az élete végétől.

 

Csapdában vergődve az ember is hasonlóan reagál,

s tudja, ha mindent el is próbál követni a létéért,

van az a kelepce, amely mindenkit bedarál.

istockphoto 451886025 612x612 1

Hideg szelek fújnak

Hideg szelek fújnak, az emberek dideregnek,

kellemesebb, melegebb helyekre igyekeznek.

Ám a lelkek is fáznak legbelül, s szenvednek,

hiszen a rideg idők maradnak, nem engednek.

 

Kilátástalanságot fúj a közeledő vihar magja,

s nem hallik meg a segítségért kiáltók hangja.

Eme hangokat elnyomja a bent zakatoló szív,

amely rémülten dobogva isteni segítséget hív.

 

Hideg szelek fújnak, szétzúzva a megszokást,

s rettentő ereje elhozhatja az utolsó felvonást.

A természet színpadáról eltávozhat az ember,

ha a reá váró borzalmakkal küzdeni nem mer.

istockphoto 1281863832 612x612 1

Hívatásuk szégyenei

Hívatásuk szégyenei mindazok, akik esküjüket megszegik,

s akik júdáspénzért és meg nem érdemelt pozíciókért,

a tőlük elvárt legnagyobb aljasságot is megteszik.

 

Kiknek az egykor tett fogadalmuk nem jelent már semmit,

és kik eladták a sosem volt lelküket is a sötétség erőinek,

s a gonoszok parancsára nem kímélnek soha, senkit.

 

Érzéketlenül, kegyetlenül bánnak manapság a betegekkel,

gyakorta nem különbül, mint akármelyik kóbor állattal,

s ugyanúgy nem kegyeskednek az apró gyerekekkel.

 

Nem számít nekik senkinek a fájdalma, szenvedése, kínja,

hiszen becsületük és tisztességük a régmúltba veszett,

a kritikát, s a panaszokat, arcuk vastag bőre jól bírja.

 

Hívatásuk szégyenei biz nem hallják tisztességes társaikat,

hiszen a jóra és az igazságra immár nem fogékonyak,

a hozzájuk fordulókon élik ki perverz vágyaikat.

istockphoto 1060257844 612x612 1
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance (opens in a new tab)
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.