szenvedés Archívum - 13 / 17 oldal

Van értelme az életnek

Van értelme az életnek, melyben a rossz rengeteg,

amelyben kizsákmányolnak és kizsigerelnek,

s mindennap egy szörnyűséges fergeteg?

Mi a jó a nehéz napokban, mikor nincs menekvés,

mikor szeretetre lenne szükség és békességre,

s melyben nincs jó szándékú cselekvés?

Elfogadható, hogy még öregen is dolgozni kelljen,

gyengén, elesetten, leépült elmével, megtörve,

s mind aki ilyen megszólalni se merjen?

Miféle dolog megfosztani bárkit attól, hogy éljen,

és szabad akaratát elvenni aljas szándékból,

s elintézni, hogy amíg él csak féljen?

Miféle világ az, melyben a gonosz uralja a Földet,

amelyben eltiporják az értelmet, az érzéseket,

s kiirtanak minden még meglévő zöldet?

Van értelme az életnek kihasználtan, s szolgaként,

lélekben megtiporva, becsületben megsértve,

és mindörökre a sötétség foglyaként?

A sóhajok hazájában

A sóhajok hazájában bizony rengeteg a sóhaj,

nagyon sok a szenvedés, a fájó csalódás,

és a semmibe száll a számtalan óhaj.

Még napfény idején is felhők borítják az eget,

a vidám kacagás is bút, szomorúságot rejt,

és sokszor nem is szeret, aki szeret.

Könnyek patakjai patakzanak gyakorta lefelé,

és tőlük csillognak a vágyakozó szemek,

miközben a lélek elfordul befelé.

A sóhajok hazájában nem tündérálom az élet,

és sajnos ez így fog maradni mindaddig,

amíg a gonosz uralma nem ér véget.

Mindenki

Mindenki a saját sorsának legfőbb gyilkosa,

öntudatlanul árthat a legszebb álmainak,

s ezáltal a rosszakaróinak a cinkosa.

Kiadja magát mások akaratának, kényének,

és elárulja önnön legtitkosabb vágyait,

pofont adva a legbensőbb énjének.

Nem érti a mérgező szavak valódi lényegét,

rettegve néz a lelke érzékeny mélyére,

és elősegíti a vesztét, a végzetét.

Mosollyal leplezi a zavarát, s a gyengeségét,

nem ismeri el a benne lakó szenvedélyt,

s mindenkor tagadja a szenvedését.

Mindenki a csodát reméli, ám nem tesz érte,

s hiába cirógatja meg a remény szellője,

ha úgy érzi végül, nem ezt kérte.

Az élet rémálmok sora

Az élet rémálmok sora, melyek nem érnek véget,

s nem hagynak nyugodni senkit, amíg csak él,

és kitartanak, míg el nem jön a végzet.

Rengeteg a csalódás, mely gyötri a szívet, elmét,

és számtalan a teher, amelyet viselni muszáj,

ha az ember meg akarja valósítani a tervét.

A sors sokszor könyörtelen, nem igen kegyelmez,

elveheti azt a kevés jót is, ami örömöt okoz,

s eközben megkínoz és fegyelmez.

Az élet rémálmok sora, sokszor nyugalom nélkül,

küzdeni ez ellen kitartással, s reménnyel lehet,

a szeretet az, ami elhozza a békét végül.

Érzelmek zűrzavara

Érzelmek zűrzavara kíséri az utunkat végig,

s oly sokszor szenvedünk a csalódástól,

óhajaink nem hallatszanak az égig.

Sőt, senki nem hallja meg, mire is vágyunk,

nem is érzi át a szívünk heves dobogását,

s nem álmodja helyettünk az álmunk.

Önmagunkban vívjuk a harcunkat, de hiába,

és hasztalan a reménytelen küzdelmünk,

nem sok örömöt hagyunk e világra.

Érzelmek zűrzavara tartja fogva a lelkünket,

s szabadulni ettől nehéz, de lehetséges,

ha végre levetjük a kínzó terhünket.

Mindennap szórnak minket

Mindennap szórnak minket, mint kísérleti egeret,

szórják ránk a mennyei mannát mértéktelenül,

s úgy tűnik számukra, sosem kapunk eleget.

A csodás kék égboltot beszürkítik a nehézfémek,

pár nap alatt érik el a talajt és a tüdőnket is,

s így tovább növekednek a nehézségek.

Tetszésük szerint manipulálnak, fertőznek, ölnek,

bármikor aktiválhatják a „gyógyító” sugarakat,

s minden percben az életünkre törnek.

Ez sokak számára hihetetlen, s tudni sem akarják,

könnyebb a homokba dugni a fáradt fejeiket,

ezáltal a valóságot a homályba zavarják.

Míg az emberek szenvednek, betegednek, halnak,

eme folyamatot kiagyalók vígan eléldegélnek,

s a kastélyaikban dőzsölnek, isznak, falnak.

Mindennap szórnak minket, de nem a valósággal,

hanem tündérmesékkel és agyat ölő butítással,

s ilyetén örökre leszámolnak az igazsággal.

Mindenkinél van rosszabb

Mindenkinél van rosszabb, jobb, gondokkal teli,

aki ugyanúgy szenved valamitől, mint bárki,

s aki a helyét ezen a világon nem is leli.

Kinek a fájdalma nagyobb, semmint azt elbírná,

minden perce kínokkal, szenvedéssel telített,

s lesüti a szemeit, mielőtt magát elsírná.

Aki tisztán látja mindazt, ami körülötte történik,

s fel nem foghatja, sokan miért nézik tétlenül,

a sok borzalmat, ami e világban örvénylik.

Mindenkinél van rosszabb, csúnyább, betegebb,

ám ama törekvésnél, a gonosz elpusztításánál,

sohasem lehet olyan cél, ami nemesebb.

Rideg világ

Rideg világ, ledermedt értelem, s kihűlt szívek,

mindezek sötétségbe borítják a nappalokat,

és megsebeznek minden jó szívet.

Fogságban tartják az amúgy is érzékeny lelket,

amely a tehetetlenségtől rettentően szenved,

s ilyetén, rabként, békét nem lelhet.

Felforgatott életek, s örökös félelemben tartás,

megannyi szétforgácsolt család, baráti kör,

s a végzet felé való erőteljes hajtás.

Rideg világ, s kegyetlen, embertelen folyamat,

milliók vesztét okozza a veszett elmebaj,

mely végül magával ránt sokakat.

Mikor elveszítünk valakit

Mikor elveszítünk valakit, az nagyon tud fájni,

ésszel fel sem fogható és iszonyatos érzés,

s mindezt megtapasztalhatja bárki.

Sőt, meg is fogja, bármennyire nem is óhajtja,

hiábavalóan nem akarja elhinni, megérteni,

s hiába is tagadja, az álmait sóhajtva.

Olyannyira szomorú, s olyannyira szenvesztő,

elképzelhetetlenül tragikus, fel nem fogható,

és mindent felülmúlóan rettentő.

Mikor elveszítünk valakit, magunknak is vége,

a lelkünk soha nem heverheti ki a bánatot,

s mindig szenvedni fog, a haláltól félve.

Iszonyat

Iszonyat mennyit szenved az ember életében,

rettenetes forróság kínozza, gyötri a testét,

s annak a hatása nem marad észrevétlen.

Töménytelen munka, s teendő terheli a vállát,

alig van szabadideje, amikor pihenhetne,

és sokszor kimerülten elhúzza a száját.

Az életét szabályok, s tiltások sora korlátozza,

nem szabad ezt, tilos amazt és így tovább,

a napjait nem önmaga kormányozza.

Mikor odáig jutna, hogy a szeretteivel legyen,

már szinte romokban hever a lelki állapota,

s csak alig több, mint egy tetem.

Iszonyat mit kell elviselni és kibírni a halálig,

mennyi fájdalom, s bánat nehezíti az útját,

amíg roncsként eljut az utolsó határig.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31