szenvedés Archívum - 15 / 17 oldal

Tiszta gondolatok

Tiszta gondolatok, valódi érzések, s őszinte szív,

igazán ritkák a mindennapok szürkeségében,

ahol a lélek folytonos, kemény harcot vív.

Az élet valamennyi percében folyik a küzdelem,

akkor is, ha nem is annak tűnnek a történések,

a kiszolgáltatottság, s a félelem szüntelen.

Állandósul a zavar, a bizonytalanság, a rettegés,

eltűnőben van a boldogság és a tiszta szeretet,

viszont elárasztja a napokat a szenvedés.

Tiszta gondolatok híján elterjed a káosz uralma,

a sötét zűrzavar ideje örökre felütheti a fejét,

s végleg véget ér az emberek nyugalma.

Az élet olyan rövid

Az élet olyan rövid, s annyira gyorsan elmúlik,

mindenkire másképpen sújt le majd a sors,

van kinél a szenvedés nagyon elnyúlik.

Vannak, akikért hirtelen, váratlanul jön a halál,

mások évekig kínlódnak, szenvednek sokat,

és biz megnyugvást egyikük sem talál.

Mindenki önmaga cipeli saját terheit a vállain,

van aki retteg, s félelemben telnek napjai,

ám képtelen túllépni a saját gátjain.

Megannyi pillanat vész el az idő forgatagában,

soha vissza nem térő lehetőségek, álmok,

mind eltűnnek a végzet zűrzavarában.

Az élet olyan rövid és ki kellene használni jól,

szeretetre, ölelésre, örömre és boldogságra,

az életnek a sava-borsa pont erről szól.

Izzadtságban fürödve

Izzadtságban fürödve erőteljesebbek a rémálmok,

minden sokkalta szörnyűbb és fárasztóbb is,

s rájöhet akárki, a világ milyen álnok.

A szemet maró sóoldat a látást biz megzavarhatja,

kínoz, gyötör, ellehetetleníti az életet magát,

s ezt bizony mindenki megtapasztalja.

Előtör a kegyetlenség, nincs türelem, s megértés,

dühödt ordítozás folyik, szidás, becsmérlés,

s nem számít már semmiféle megérzés.

Feltör a lelkek mélyéről a gyűlölet, az izzó harag,

szembefordulnak azok, kik kedvelik egymást,

és leomolhatnak a tiszta, erkölcsi falak.

Izzadtságban fürödve nincs kímélet, s kegyelem,

csupán kín, meg nem értés, düh, s agresszió,

ezt mind megtapasztalja, ki csak eleven.

Oly sok a rossz

Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,

s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,

amit a szörnyű hőség tovább fokoz.

Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,

számtalan a csalódás, s a meg nem értés,

és bizony mindez nagyon is fájhat.

Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,

rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,

és ezt az ép elme felfogni képtelen.

Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,

a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,

s a valódi érvek igazsága hatástalan.

Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,

és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,

ha az értelem nem nézne folyton félre.

Izzasztó forróság

Izzasztó forróság gyötri az élővilágot,

s lehervasztja az összes csodás virágot.

Sárgulnak a mezők, pusztulnak a rétek,

s alig lelhetőek fel manapság a méhek.

Minden élőlény megsínyli eme hőséget,

és elfelejtheti a világ az idén a bőséget.

Újra, s újból lesújt ez a rettenetes meleg,

ezt már nem bírja az éhes szúnyog sereg.

Az emberek is megszenvednek nagyon,

remélik e helyzet megszűnik egy napon.

A szélben mindenfelé sóhajok szállnak,

a lelkek, egy hűvös enyhülésre vágynak.

Hamis szavak

Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,

ezek uralják mostanában az egész világot,

s a szenvedő emberek fájó sóhajai.

Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,

teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,

s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.

Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,

s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,

a színfalak mögött folynak a tivornyák.

Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,

megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,

támad nemsokára a gonosz serege.

Napsütötte arcok

Napsütötte arcok, s ragyogó, csillogó szemek,

izzadt homlokok, testre tapadó vizes ruhák,

a világ csak békeidőben lehet kerek.

Fáradt, kimerült emberek és tikkasztó levegő,

álmatlanul gyötrő éjszakák, kimerült testek,

s szerterugdosott, összegyűrt lepedő.

Fogyó erőnlét, s csak szavakban létező tettek,

türelmetlenség, izgágaság és szenvedések,

a pihentető álmok a semmivé lettek.

Napsütötte arcok és sok kényszeredett mosoly,

lassan már senki nem kíván senkit, semmit,

a helyzet a hőség idején igen komoly.

Kifáradva

Kifáradva, a hőségtől leizzadva küzdenek sokan,

oly bágyadtan peregnek a percek, s az órák,

ám az élet folyama gyorsan rohan.

Nincs már erő az emberekben, s nincsen kitartás,

tikkadtan pihegve próbálnak árnyékba jutni,

ahol csend van, s nincs zsibongás.

Azonban ott sem leli igazán a helyét soha, senki,

hiszen csupán átmeneti az enyhülés érzete,

s hamar innen is tovább kell menni.

Ilyetén bizony nem könnyű átvészelni a napokat,

a fülledt forróság elveszi az életkedvet is,

kimerítve a kicsiket és a nagyokat.

Kifáradva elhalványulnak az álmok és a vágyak,

a lélek is szenved és sietségért könyörög,

miközben a remények tova szállnak.

Izzadt arcok

Izzadt arcok, csuromvizes ruhák, tapadó testek,

bágyadt és szenvedő emberek mindenfelé,

sajnos ez a pokoli hőség csak a kezdet.

Tikkadtan ténfergő járókelők, s heves indulatok,

a munkahelyeken maszkokban fuldoklók,

eme forróság csak növeli az indulatot.

Korlátok és hazugságok között szenvedő lelkek,

meggyötört tudatok, s kizsigerelt elmék,

kiutat ebből nem könnyen lelnek.

Izzadt arcok, s szempillákról lecsöpögő sópatak,

elakadó szavak a torkok kiszáradása okán,

a továbbiaktól a hűs szellők óvjanak!

Izzik a pokol

Izzik a pokol, perzsel a hőség,

s nem igen lesz az idén bőség.

Szenvednek is az élők nagyon,

s mit elveszíthetnek az vagyon.

Kiszárad a fű, elsorvad a mező,

s leéghet a legmagasabb fenyő.

A növények is a végüket járják,

s mind a végső napjukat várják.

A forróság nem kímél meg soha,

a reményt is száműzi majd tova.

Az élet folyama hamar kiszárad,

és a fájdalom kihozza a hibákat.

Szenvesztő izzadás, s fájó kínok,

elhanyagolt és gondozatlan sírok.

Bizonytalan élet, szomorú napok,

fájdalmas sebek, kicsik, s nagyok.

Erőszakkal bezárt és hazug világ,

elhallgatott igazság, s néma viták.

Nyomorba taszított emberek sora,

a rossz elűzendő mindörökre tova.

Beárnyékolt álmok, leölt vágyak,

igaztalan, s teljesen hamis vádak.

Az emberiség kiirtása nem mese,

nem maradhat senkinek kedvese.

Izzik a pokol, s nem kegyelmez,

minden élőt biza megfegyelmez.

Újabban megfakulnak az álmok,

mivel az élet rögös és biza álnok.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30