emberek Archívum - 64 / 72 oldal

Nagyon nehéz

Nagyon nehéz reményre lelni egy hazug világban,

ahol az embereket kisemmizik a javaikból,

és ahol minden bővelkedik a hibákban.

Egy hosszú út vége közeleg, melynek a neve, élet,

eme úton sikeresen elbutították a népet,

s most emiatt szenved annyi lélek.

Elérték, hogy felnőtt, s gyerek engedelmes legyen,

soha ne gondolkozzon, ne elmélkedjen,

és önmagáért semmit ne tegyen.

Megvalósították az állandó félelmet és a rettegést,

egymás ellen fordítottak családokat, barátokat,

s eltiporták az összes jó felvetést.

Nagyon nehéz küzdeni egy ilyen sötét homályban,

mivel a megosztottság óriási, nincs bizalom,

s nincs bátorság, a végzet honában.

Meddig tűri még a nép

Meddig tűri még a nép, hogy hazudjanak neki,

és kizsákmányolják, a létét is elpusztítva,

mert abban a hatalom az örömét leli?

Meddig viseli el a megtiprást, a jogai elvételét,

a félelemben tartást, s szabadsága eltörlését,

tagadva a gonosz létezésének elméletét?

Miként hagyhatja, hogy kiirtsák eme világból,

s elvegyék a családját, rokonait, barátait,

és ne gondolkozhasson a világról?

Hogyan viselheti el, hogy állatokként kezeljék,

és a szeretett gyermekeikkel egyetemben,

végül mindőjüket a vágóhídra tereljék?

Meddig tűri még a nép, hogy semmibe vegyék,

s megkérdezése nélkül, levegőnek nézve,

vele ezt a sok mocskot megtegyék?

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

Alaptalanul reménykedve

Alaptalanul reménykedve várnak az emberek a jóra,

becsapva egymást és önmagukat ugyancsak,

mivel maguk is fogékonyak a hazug szóra.

Ezernyi ígéret, ármányos, furfangos, hamis hangok,

félrevezető szövegek, fenyegetések, zsarolás,

s majdan emberi csontokon taposó tankok.

Alaptalanul reménykedve, bizonytalanul és tétován,

az emberi elme olyannyira hiszékennyé vált,

meglátszik, hogy túl van már a fénykorán.

A tündérek világa

A tündérek világa mesés csodákat rejt magában,

boldog perceket, sok mosolyt, vidámságot,

és varázslatos tájakat a határban.

A határban, a Holdnak a fényénél, láthatatlanul,

ahol tevékenykednek ezek a csodás lények,

és támogatják a lelkeket fáradatlanul.

Éjszakánként az erdők rejtekén táncot lejtenek,

s a dús, zöld mezőkön látható alakot öltve,

néha az embereknek is felsejlenek.

A tündérek világa túlmutat a fantázián, a téren,

reményt ad a felnőtteknek, a gyermekeknek,

és segíti őket a nyugodalmas éjben.

Ömlik a szenny

Ömlik a szenny a televízióból, s mérgezi a lelket,

folyamatosan rettegést és félelmet gerjesztve,

egyre jobban növeli az embereken a terhet.

A hazugságok árja átmossa a sok fogékony agyat,

s a jól fizetett bérencek gondoskodnak arról,

hogy ne sokan éljék túl ezt a forró nyarat.

A hiszékenység nagyon rossz, téves utakra vezet,

rengetegen kifordulnak egykori önmagukból,

s ennek jó vége így biztosan nem lehet.

Az engedelmesség felgyorsítja a gyilkos terveket,

amelyeket régen kidolgoztak elmebeteg körök,

nem szánva sem felnőttet, sem gyermeket.

Ömlik a szenny a televízióból, elkábítva az elmét,

ám ha az emberek kikapcsolnák és nem néznék,

alaposan megnehezítenék a gonosz tervét.

Erre a világra megszületni

Erre a világra megszületni aztán igazán csodás öröm,

nincs ennél szebb, s nem lehet bölcsebb gondolat,

főleg, ha belül maradunk a szegénység körön.

Mindig az a legjobb, ha tűrjük az igát, az elnyomást,

ha mindig engedelmeskedünk az elpusztítóinknak,

s reméljük, így megérhetjük az utolsó felvonást.

Ha a sötétség hitvány erőit éltetve, fizetjük az adókat,

s mindig jámborul, békésen bólogatva helyeslünk,

pénzzel tömjük a hazug, aljas, féreg csalókat.

Amíg soha nem vonjuk kétségbe a valótlan állításait,

s míg az elhullásunk megfelel a gonosz tervezetnek,

beteljesítve a jövőlátók számítógépes számításait.

Erre a világra megszületni minden ember szép álma,

és bizony annyira felemelő érzés eltiportnak lenni,

nem is lehet normális, akinek nem az a vágya.

Korlátozott idő

Korlátozott idő, gondokkal lefoglalt percek,

az embereknek soha sincs nyugodalma,

s a háttérben így haladnak a tervek.

Nem jut elegendő idő pihenésre, egymásra,

a kimerültség mindennapos, rendszeres,

s ezáltal nincs lehetőség sok másra.

Nincs energia a gondolkodásra, jó tettekre,

sem elegendő erő megsegíteni másokat,

s a világ sokasága a hitét vesztette.

Korlátozott idő, melyben a lehetőség kevés,

amelyben egyre kevesebb a pénz bármire,

s örömnek marad az ivás, meg az evés.

Mikor telik már be?

Mikor telik már be a világ mélységes pohara,

s mikor jön el az idő, amikor magához tér,

és megvilágosodik az emberek tudata?

Az idők kezdete óta telik a pohár mocsokkal,

ömlik bele ármány, hazugság, becstelenség,

s a legnagyobb része tele van gonosszal.

Folyton folyik mélyére a hitványság tömege,

az árulás és az irigység növeli a szutykot,

s benne mártózik a pusztítás gyökere.

Az ellenségeskedés természetes e mocsárban,

förtelmes indulatok gerjednek kavarogva,

s teljesen felesleges bízni a csodákban.

A szeretet, a béke és a jóság, legalulra merül,

az emberségnek lassan nyoma sem marad,

itt bizony a remény nehezen kerül felül.

Mikor telik már be végre az emberek pohara,

és mikorra lesz elege mindenkinek annyira,

hogy felszínre törjön az igazság moraja?

Elpusztítás alatt áll a jövő

Elpusztítás alatt áll a jövő, immár véglegesen,

és abból, ami valaha is a jó részét alkotta,

minden elmúlik gyorsan, végzetesen.

Örökre vége mindannak, amiért érdemes élni,

ami megdobogtatta az emberi szíveket,

most eljött az idő rettegni, s félni.

A hiszékenység miatt alakult ki így a helyzet,

ehhez társult a gyávaság és a butaság is,

az értelem pedig már nagyon verzett.

Az életösztön, s a szeretet mára visszavonult,

az ármány, a gonosz, erősebb, mint valaha,

a becsület, a tisztesség visszaszorult.

Elpusztítás alatt áll a jövő, gyorsul a folyamat,

ám mielőtt örök sötétségbe borulna a világ,

lecsapolhatnánk a bűzös mocsarat.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31