https://gyulaversei.hu/

Mennyi kérdés marad válasz nélkül

Mennyi kérdés marad válasz nélkül, amíg élünk,

és mennyire kiszolgáltatottak vagyunk,

mennyire rettegünk, s félünk.

Honnan is származunk, hogy keletkezett az élet,

hogyan válhattunk ilyen kihasználhatóvá,

ezen sokat gondolkodik a lélek.

Az értelem miként tompult el az utóbbi években,

hogyan lehetünk ennyire manipulálhatók,

s mennyi gond van az életben.

A szeretet miért nem bír el a sötét gonoszsággal,

és miért az kellene folyton, ami a másé,

hogyan számolnak le az igazsággal.

Az érzelmek és az érzések miért ennyire kuszák,

s miért vágyunk sokszor az elérhetetlenre,

a gondolataink gyakorta furák.

Mennyi kérdés marad válasz nélkül, biz mennyi,

és milyen nehéz megtalálni a válaszokat,

legalább lenne remény, egy cseppnyi.

Egy varázslatos világba belépve

Egy varázslatos világba belépve, a lélek szinte szárnyal,

mesebeli látvány gyönyörködteti a szemeket,

s szabadon lehet táncolni a vággyal.

Csodálatos fények, pompázatos virágok, s pazar színek,

mennyei nyugalom, megelevenedő fantázia,

itt valódi békesség cirógatja a szívet.

Egy varázslatos világba belépve, tátva maradhat a száj,

azon a helyen nem létezik bánat, fájdalom,

s mindenkire, az örök élet ígérete vár.

Kinek ne lettek volna még

Kinek ne lettek volna még fájó és szomorú percei,

égető szenvedése, szívét marcangoló bánata,

s terhei, mikkel nem tudott mit kezdeni?

Kit ne ért volna már csalódás az élete rögös útján,

s nem kínzott soha sérelem, igazságtalanság,

ki ne szeretett volna változtatni a sorsán?

Kinek ne lettek volna még boldogabb órái, napjai,

szeretetteli időszakai és pihentető éjszakái,

s oly titkai, amit magában kívánt tartani?

A pénz uralma

A pénz uralma fojtogatja a világot, az embereket,

markában tartja a lelkeket, s minden élőt,

megkeserítve az éjeket, a reggeleket.

Sokan bármire képesek érte és eladják magukat,

vannak, akiknek az a mindenható istene,

s miatta hurokba dugják a nyakukat.

Nélküle a lét sokkalta békésebb, emberibb lenne,

a szeretet igaz fénye átjárhatna mindenkit,

és az élet gördülékenyebben menne.

A pénz uralma könnyeket fakaszt, megnyomorít,

s miközben kevesek rémuralmát biztosítja,

a legtöbbeket bizony nyomorba taszít.

A technika fogságában élve

A technika fogságában élve, a valóság nem számít,

s nem számítanak az emberi kapcsolatok,

mivel a nem létező látszat elkábít.

Manapság nincsenek beszélgetések, igaz ölelések,

nincs normális szülő és gyermek kapcsolat,

s szétfoszlanak a szoros kötelékek.

Nem számít az értelem, s nem is kell, hogy legyen,

elég a telefon bűbája, a számítógép varázsa,

és ez már nem a jövő, hanem a jelen.

Lélektelenné téve, az ember nem más, csak szolga,

engedelmes rab, olcsó kapcarongy csupán,

és elhiszi, csakis a főhajtás a dolga.

A technika fogságában élve, élvezhetetlen a világ,

nincs szeretet, s nincs tisztelet és becsület,

végül már a sírokon sem lesz virág.

A szabadság felbecsülhetetlen érték

A szabadság felbecsülhetetlen érték, igazi drága kincs,

melyhez fogható érzés nem sok van az életben,

és amely nélkül a létnek, értelme nincs.

A szabadság felbecsülhetetlen érték, veszni hagyni kár,

értékesebb a legdrágább gyémántnál a világon,

és az elvesztése, az bizony a halálig fáj.

Mikor lehull a hiszékenység leple

Mikor lehull a hiszékenység leple, s világosodni kezd,

a látás lassan kitisztul, az értelem ébredezik,

és az ember kételkedik magában, feszt.

Mikor lehull a hiszékenység leple és felragyog a Nap,

az ég kékje tündöklőbb, mint valaha lehetett,

s az elme újfent, ismételten erőre kap.

A koromsötét sem tarthat örökké

A koromsötét sem tarthat örökké, vége szakad egyszer,

s reggelente ismét megcsillannak a Nap sugarai,

és új reményre lel, a sok megfáradt ember.

A koromsötét sem tarthat örökké, a Hold is megpihen,

s búcsút intenek az éjjelente ragyogó csillagok,

nélkülük minden éjszaka, olyan semmilyen.

Az álmok kora lejárt

Az álmok kora lejárt, beköszöntött a sötétség kora,

a valóságnak, s az igazságnak ím bealkonyult,

az egykori reményt is elfújta a szél, tova.

Az álmok kora lejárt, a mesebeli hősöknek is vége,

az emberiség igen nehezen ébred kábulatából,

és hiába tekint fel, oly esdeklően az égre.

Egy hosszú út után megpihenni

Egy hosszú út után megpihenni, mennyei érzés,

és levetni magunkról a terheink páncélját,

egy igazi álom, ez nem is lehet kérdés.

Az ember egész élete kihasználtság, s szolgaság,

kivéve természetesen a kiváltságos rétegnek,

melyeknek ez biz, kizárólag formaság.

Az egyszerű ember kiszolgáltatott, s rab csupán,

adózik mindenért, azért is, amiért élni mer,

és nyoma sem fog maradni halála után.

Elvárják, hogy engedelmeskedjen, fejet hajtson,

ne gondolkozzon, pláne vissza ne beszéljen,

és mindig önnön pusztulása felé tartson.

Egy hosszú út után megpihenni, a szívek vágya,

megérdemelten, szabadon élni, emberként,

és eme sok mocskot, magunkról lerázva.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31