https://gyulaversei.hu/

Tündérország veszte gyorsan közeleg

Tündérország veszte gyorsan közeleg a sok butaság miatt,

az emberi hiszékenység és a félelem a táptalaja ennek,

s a sötétség erői, egyáltalán nem izgulnak emiatt.

Persze, hogy nem, hiszen pont ők okozzák ezt a zűrzavart,

ők rombolták szét az egykori Meseország régi világát is,

és hoztak a békesség nyugalmába vihart, s zivatart.

Elpusztítanak mindent, ami valaha jó volt, szép és szabad,

ami valaha is örömöt okozott, vidámságot, boldogságot,

s el akarják törölni az ég kékjét, a kellemes nyarat.

Tündérország veszte gyorsan közeleg, s a tündérek sírnak,

fejüket lehajtva szomorkodnak, amiért oly tehetetlenek,

és amiért a földi gonosszal, egyelőre nem bírnak.

Vannak, akik szeretik a tömeget

Vannak, akik szeretik a tömeget, a folyamatos nyüzsgést,

a napi tivornyákat, az esti rendezvényeket, a bulikat,

és egyszerűen nem bírják abbahagyni a züllést.

Mások az egyedüllétre vágynak, a nyugalomra, a békére,

a magányos csendre és az elméjük frissen tartására,

s ha nem keresi őket senki, nem esnek kétségbe.

Vannak, akik szeretik a tömeget és vannak, kiknek teher,

mindenki más, másként gondolkodik, másként érez,

s mindezen kihívásokra, a lélek is egyediként felel.

Miközben sokan szegények

Miközben sokan szegények, vannak jómódúak bőven,

ők nem szenvednek hiányt és dúskálnak a jóban,

s nyaranta fürdenek a pálinkában, sörben.

Luxusautókkal járnak mindenhová, s szórják a pénzt,

nekik gyerekjáték kifizetni, ami megtetszik nekik,

és nagy hangon igyekeznek osztani az észt.

Pöffeszkedve sétálnak a járdán, mások el sem férnek,

önnön nagyságukat el is hiszik, sértően röhögnek,

és kiváltságosai ők a világnak, s a népnek.

Egész nap a strandon tespednek, élénk pirosra égnek,

őket sem védik meg a különféle drága naptejek,

ám lényegtelen, hisz csak a mának élnek.

Miközben sokan szegények, a gazdagok kasztja vigad,

borgőzös éjszakákon át tivornyáznak, dőzsölnek,

s eközben meghalsz te, a lányod, vagy a fiad.

Nyáron megy a tobzódás és a buli

Nyáron megy a tobzódás és a buli, forrnak a napok,

mindenfelé evés, ivás, zene, tánc, programok,

s jól érezhetik magukat kicsik, nagyok.

Nyáron megy a tobzódás és a buli, az ész meg távol,

s miközben testek vonaglanak szexre vágyva,

nem hiszik, a gonosz lesújthat bárhol.

Kifacsart citromok vagyunk csupán

Kifacsart citromok vagyunk csupán és nem mások,

amíg szép sárgák vagyunk, feszesek, s ízletesek,

addig mi lehetünk a jó citromok, a sztárok.

Kifacsart citromok vagyunk csupán, s eldobhatóak,

míg szükség van az ízünkre, addig vágykeltőek,

ám amint nem, penészesek és undorítóak.

Fojtogatja a világot a láthatatlan polip

Fojtogatja a világot a láthatatlan polip, s egyre erősebben,

már évezredek óta átkarolva tartja az egész Földet,

és tapad rá, tébolyodottabbul, eszelősebben.

Fojtogatja a világot a láthatatlan polip és szorítja nagyon,

képes bejutni a bolygó legkisebb zegébe-zugába is,

s így mindent össze tud roppantani egy napon.

Picivel lemaradni a dobogóról

Picivel lemaradni a dobogóról iszonyú fájdalmas érzés,

a sportolónak az élete álma omlik össze olyankor,

és az megviseli a lelkét, nem lehet kérdés.

Picivel lemaradni a dobogóról elszomorító, de nagyon,

visszavetheti a lelkesedést és megtöri az embert,

ám a remény újra felcsillanhat egy napon.

Amíg meg tudnak osztani minket

Amíg meg tudnak osztani minket, addig övéké a nyerés,

övéké, a sötét, sátánista rend szolgáié, a gonoszé,

és ami marad a világnak, az nagyon is kevés.

A megszokott életet el kívánják törölni végleg és hamar,

nem tűrhetik a józanságot, az erkölcsöt, az értelmet,

s mindaz, amit hagynának, az nagyon fanyar.

A régi reményteli idők elköszöntek, a homályba vesztek,

manapság az elmebaj az úr, a hagyományok tiprása,

s a pusztítás terén e körök, sosem voltak restek.

Amíg meg tudnak osztani minket, addig esélyünk nincs,

csakis összefogva és egymással karöltve győzhetünk,

a szeretet, s a szív, e harcban nagyon nagy kincs.

A világ a fertő mocsarába süllyed

A világ a fertő mocsarába süllyed, amely egyre terjed,

és nem kíméli az eddigi, megszokott életrendet,

hanem mindenféle alja elmebajra gerjed.

A világ a fertő mocsarába süllyed, s onnan kiút nincs,

elsüllyed az értelem, a történelem, a múlt, a lét,

és nemsokára ezeknek már nyoma sincs.

A zsinóron rángatott bábok világa

A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,

a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,

eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.

A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,

a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,

és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31