Kategória: versek

A szeretet ereje

A szeretet ereje hatalmas dolgokra képes,

túl tud juttatni a problémák során,

tiszta szívből jön, s nem véges.

 

Átsegíthet a válságokon, bántó viszályon,

kitarthat komoly problémák idején

és segít, hogy kevésbé fájjon.

 

Selymes simogatással cirógatja az arcokat,

lágy öleléssel támogathat, lelkesít,

s megvívja a lelki harcokat.

 

Sejtelmesen reményt adhat a kínok között,

kitartásra ösztönözhet bánat idején,

fény lehet a sötétség fölött.

 

Vidámmá tehet és boldogsággal tölthet el,

ölelésre ösztönözhet, s jó dolgokra,

míg énünk nyugalomra lel.

 

A szeretet ereje képes a gonoszt legyőzni,

segíthet túlélni a legzordabb időben,

semmi nem tudja őt lefőzni.

 

Mindehhez azonban elő kell, hogy jöjjön,

s ne lapuljon a félelemtől reszketve,

a szabadság ő, nem a börtön.

best friends, girls, friendship

Tönkretett életek

Tönkretett életek, széthullott családok,

s egymásra uszított emberek garmada,

értelem ellen való, elnyomó szabályok,

s mételyező mérget szétszóró armada.

 

Hamis illúziót tápláló, hazug emberek,

megvásárolt, s népeket irányító körök,

nem is kellenek ide immáron heckerek,

az emberi kapzsiság, s gonoszság örök.

 

Megtévesztés, szemfényvesztés, halál,

mindezek sajna mindennaposak lettek,

s az értelmes réteg kiutat nehezen talál

és hiábavalónak tűnnek az igazi tettek.

 

Az agymosás szennyes árja nem kímél,

bepiszkítja a legtisztább és legjobb utat,

megtéveszt, megmérgez, s ha kell elítél,

folytonosan egy valótlan világot mutat.

 

Tönkretett életek, megnyomorított idő

és lelketlen zsarnokok gyilkos uralma,

ha a gonosz győz, nem marad hírvivő,

s a gyávaságnak a pusztulás a jutalma.

apocalypse, disaster, end time

Ha feltámadnának

Ha feltámadnának egykori dicső őseink,

akik az életük árán is védték eme hazát,

ismét védenék e hont és lennének őreink,

s nem hagynák magára sohasem a határt.

 

Nem tűrnék az ellenség seregét e földön,

s nem hagynák veszni a magyarok honát,

számukra a szabadság elvesztése börtön,

eltörölnék külső és belső támadók sorát.

 

Egy percig sem haboznának vész esetén,

s rögvest körbehordoznák a véres kardot,

levágnák az ellent még a csata legelején,

így sikeresen megvívva a nehéz harcot.

 

Nem számítana, hogy török-e, vagy tatár,

bizony legyenek bármely népnek is a fiai,

a küzdelemben csak a győzelem ím határ,

a boldogság, az öröm, a diadal mind igazi.

 

Ha feltámadnának, kikerekedne a szemük,

nem igen hinnének a szomorú látványnak,

utódaik gyávasága szégyenbe hozza nevük,

ők nem hódolnának be a hazug járványnak.

letoltes 15

Halálunk után

Megszületünk, mosolygunk és sírunk,

a szüleinkkel ki a főnök csatát vívunk.

Számunkra a világ csupán evés, alvás,

nem zavarhat sem háború, sem vallás.

 

Később jönnek az óvodai, iskolai évek,

benne nehéz pillanatok, olykor szépek.

Igaz barátságok és szerelmek alakulnak,

a kapcsolatok őszinteségen alapulnak.

 

Érzések, tapasztalatok során vezet az út,

közben igen gyakran felidéződik a múlt.

Felnőttként létezni biz sohasem könnyű,

s a megpróbáltatások sora néha szörnyű.

 

A családunk valódi szeretettel vesz körül,

jelenlétünknek a legfiatalabb tagja is örül.

Pici korunk óta tanítanak és jóra nevelnek,

sokszor a kényes kérdéseinkre is felelnek.

 

Sajnos az idő vasfoga kifog az élet erején,

mind ott találják magukat a halál mezején.

Hiányuk egyre nagyobb és égetően fájhat,

emlékük tovább él, s velünk eggyé válhat.

 

Sajog a szívünk, mikor reájuk gondolunk,

magunkban számtalan érzelmet gondozunk.

Élnek, amíg élünk, velünk vannak, ha kell,

halálunk után valamennyiük nyugalmat lel.

family, holiday, portrait

A Remény kardja

A Remény kardja sötét helyen várakozik,

a posvány mocsarában, egy sziklában áll,

új időkre, s újfent ragyogásra vágyakozik,

mikor az ereje valamely hős testébe száll.

 

Körötte csordogáló víz, s haldokló erdő,

amelyet a gonosz sötétség ármánya ural,

reméli, hogy a dicsősége hamarosan eljő,

s talán a sors nem lesz vele nagyon fukar.

 

Feljöttek már érte holtak is a homályból,

megpróbálták kihúzni, hogy őket segítse,

nem azért került ide az igazság honából,

hogy a bűnös réteget győzelembe repítse.

 

Ellenkezőleg pont velük fog leszámolni,

s pokolra küldeni mind az utolsó szálig,

valamennyiüket igazán öröm feláldozni,

biz minden csapása a dicsőségére válik.

 

A Remény kardja újra csillogásra készül,

mikor az igaz embereket segítheti ismét,

a segítségével e gonosz világ megszépül,

s többé a mocsárba nem tér vissza innét.

not dead 52e8d14a42 1280

Az időnek forgatagában élünk

Az időnek forgatagában élünk,

s fogolyként a rabjai vagyunk,

bármit is sugalljon eme énünk,

a sorshoz nem lehet szavunk.

 

Elillanó percek, s vágyott órák,

a sejtelmes érzetek kavalkádja,

a történések lám útjukat róják,

a lelket a félelem visszarántja.

 

Félelem a világtól, magunktól,

titkaink megóvása bármi áron,

nem menekülhetünk bajunktól,

úgy, hogy a vég ne reánk várjon.

 

Elszalasztott pillanatok tömege,

s megismételhetetlen tettek sora,

a világnak sehol sincsen közepe,

s álmaink törötten szállnak tova.

 

Meg kellett volna neki mondani,

megtenni, megkérdezni mit lehet,

a falakat egymás után lebontani,

az ember későn jön rá mit is tehet.

 

Kik szívünkhöz közel álltak, éltek,

többet is érdemelhettek volna talán,

soha nem tudjuk meg mitől féltek,

ők sem jutottak át csapdájuk falán.

83019201 532494797615542 7453392542176903168 n

Mély álomban

Mély álomban szundítanak az állatok,

olyankor nem éreznek félelmet,

sem fájdalmat, sem bánatot.

 

Nem látják, hogy körülöttük mi folyik,

nem reagálnak, s nem érzékelik,

az álmuk mégis elfogyik.

 

Már ők sem ugyanazok álmok nélkül,

csupán szőrös, s tollas élőlények,

sokuk bármitől megrémül.

 

Megrémülnek a szellőtől és az esőtől,

felborzolva a szőrüket, s tollukat,

rettegnek mindenféle erőtől.

 

Attól is, melyet legyőzhetnének simán,

amely nagynak láttatja önmagát,

de valójában hitvány, silány.

 

Mély álomban maradva le lesznek ölve,

kizsigerelik majd mindannyiukat,

s meg lesznek sütve és főzve.

 

Ha idejében magukhoz térnének végre,

az álmok nélküli világban küzdve,

nem kerülnének hűtőbe, jégre.

pig 52e0dc444c 1280

Az emlékezet

Az emlékezet igen képlékeny dolog,

folyvást változik, amíg a Föld forog.

Van, amikor kitűnik, s élesen villan,

máskor, mint az éj, meg nem csillan.

 

Az első perctől röppen és szárnnyal,

s megküzd a legtöbb rejtett vággyal.

Sokszor megsérül az élet folyamán,

máskor vígan táncol a halál fogatán.

 

Megőrzi a számára lényeges arcokat,

s mindig megvívja a fontos harcokat.

A szerettei emlékét tárolja, míg bírja,

mikor elérzékenyül, magát el is sírja.

 

Él benne a történelem, s az igaz szív,

amely újra és újfent emlékezésre hív.

Magába zárja a veszteséget, a gyászt,

ahogy a szerelmet, szeretetet, s nászt.

 

Az emlékezet néha békésen simogat,

s egyre többször a régmúltba hívogat.

A régmúltba, hol még volt jó és szép,

melyet a gonosz sohasem téphet szét.

faces, stars, night

Szemfényvesztés

Szemfényvesztés, terjedő homály, varázs,

kábító szavak, csalárd tettek, izzó parázs.

Semmibe vett lények, s felforgatott világ,

hipnózis által kábulatban megtartott viták.

 

Az értelem leépítése szakadatlanul folyik,

amíg minden szemben álló el nem fogyik.

Megosztottság, becsapottság, s hazugság,

vajon ebből mikor ér felszínre a tanulság?

 

Hol marad a szeretet, az ölelés, s a tudás,

az ármánykodásért a jutalom igen busás.

Hová tűnt a kedvesség, a segítő szándék,

mely nélkül mindent lefedhet az árnyék?

 

Mi történt a családokkal, s a baráti körrel,

nem lehet bármit feloldani csupán sörrel.

Az ellentéteket le kellene győzni mielőbb,

amit a tiszta szív sugall, sokkal hihetőbb.

 

A szemfényvesztés megtéveszt, s becsap,

miközben mérgezés által a föld alá berak.

Összetartás nélkül túlélni biza lehetetlen,

az emberiség a vég előtt miért tehetetlen?

witch, magic, halloween

A Fény serege

A Fény serege megverten poroszkál,

s katonáinak zöme fáradtan botorkál.

Meredten és kimerülten menetelnek,

nem hitték, hogy mibe is tenyerelnek.

 

Karjaikat csüngetik, kardjuk csörren,

s minden bokorban a sötétség zörren.

Ármány és gonosz leselkedik reájuk,

összeomlott az eddig védett világuk.

 

Pedig az idők kezdete óta küzdöttek,

folyamatos kihívásokkal küszködtek.

Mindig kiálltak az igaz ügyek mellett,

erejük elfogyott, most ennyire tellett.

 

Támogatóik megfutamodtak gyáván,

a hitványság hatalmas tömege láttán.

Nem akarták elhinni, hogy ennyi volt,

a küzdelmük e szerint semmiről szólt.

 

A Fény serege összeomlott magában,

elhagyták, s elárulták óriási bajában.

Most visszavonulnak új erőt gyűjteni,

hisz a gonosznak újból be kell fűteni.

viking 52e1d24b4e 1280