Kategória: versek

Nagy a hiány

Nagy a hiány boldogságból, örömből,

az ember szíve a félelemtől dörömböl.

Nincs vidámság, játék, nincs nevetés,

van helyette újabban gyakori temetés.

 

Nem hallatszik őszinte gyermeki kacaj,

s a levegővétel sem olyan, mint tavaly.

Elhunyt a nyugalom, elhaltak a vágyak,

s a remények gyáván a sarokban állnak.

 

A szeretet ereje lám vacogva vergődik,

az igazság mindig a sorok közt rejtőzik.

Érzések sokasága vinnyog a lelkekben,

néha felbukkannak érzelmes versekben.

 

A simogatás iszonyú félelmetessé vált,

a gonosz, s a sötétség mindenkinek árt.

A családok összetartása biz nem a régi,

gyermekeik fájdalmát sokuk csak nézi.

 

Nagy a hiány az értelemből, s a jóból,

van bőven az ármányos, hazug szóból.

A bátorság csendben kushadva hallgat,

régi hősies tetteivel senkit nem zargat.

 

Hiányzik a természet pazar szépsége,

az élővilág, a Nap, az égbolt kéksége.

Eme hiányokat vissza lehetne kapni,

csupán a rosszakat kéne agyoncsapni.

model, beautiful, woman

Soha nem fog visszatérni

Soha nem fog visszatérni az eddigi életünk,

elszállnak az álmaink, s a vágyaink,

eztán csak rabokként élhetünk.

 

Hitegetnek, hazudoznak, s mossák az agyat,

elvárják a totális, szolgai behódolást,

s közben az idő gyorsan halad.

 

Megmérgezik a szívet, s elveszik a levegőt,

félelembe és rettegésbe hajszolnak,

felperzselnek minden legelőt.

 

A sötétség fátyla véglegesen reánk települ,

a gonosz hatalma nem kegyelmez,

s előle senki nem menekül.

 

Egymás ellen fordítják az embereket rútul,

a családokat, nagyokat, s kicsiket,

mindenkire ármány zúdul.

 

Soha nem fog visszatérni a nyugalom kora,

akik ezt hiszik, nagyot csalódnak,

s a fájdalmuk nem áll tova.

 

Az egyetlen remény, ha a sarkunkra állunk,

és teszünk is valamit a létünkért,

nem csak a csodára várunk.

trees, silhouettes, mysterious

A szabadság lángja

A szabadság lángja egykor fennen ragyogott,

s ha be kellett világítania a sötét térbe,

bizony soha nem habozott.

 

Éltette az embereket, s a szíveket melengette,

reményt vitt a reménytelenség idején,

sokaknak az életet jelentette.

 

Manapság megpróbálják eltaposni, de végleg,

a gonosz erőknek nagyon útjában van,

ám híre megmaradhat névleg.

 

A lángja erősen gyengül, az ereje is elhagyja,

szinte csak pislákol már benne az élet,

izzó parazsát a szél felkapja.

 

A szabadság lángja haldoklik, viszont még él,

s ha az igaz, tiszta szívek ereje táplálja,

összeszedve magát új életre kél.

fire, fireplace, flame

Egy viharos éjszakán

Egy viharos éjszakán megszületett a Remény,

csupaszon jött a világra, s nagyon fázott,

nem tudta a helyét szegény.

 

Körbenézett a világban és megrémült nagyon,

rengeteg rosszat látott, iszonyatok sorát,

ezekkel el fog bírni vajon?

 

Tudta, hogy rendkívül sok harcban lesz része,

szinte reménytelen a helyzete manapság,

és megborzongott a lénye.

 

Sosem hitte volna, hogy ez a világ borzalmas,

hihetetlenül sok munka várja mindennap,

ám szerencsére szorgalmas.

 

Megpróbálja csökkenteni a lélektani károkat,

segíteni az embereket a megmaradásban,

s lebontani a börtönrácsokat.

 

Megmenteni az elmét ezen őrület tébolyától,

a megmaradt értelmet a fényre kihozni,

s kimenteni a félhomályból.

 

Megdönteni a gonosz sötétség háttér uralmát,

s elpusztítani az ostoba hiedelmek sorát,

elérve a lelkek nyugalmát.

 

Egy viharos éjszakán a jelen a jövőbe fordult,

és megmutatva az ember igazi mivoltát,

az idő maga is kicsorbult.

weather, thunderstorm, flash

Hazug szavak

Hazug szavak áradata mérgezi a Földet,

mocskos szennye agyakat mos,

s besárgítja mind a zöldet.

 

Lezúdulva a zúgó árja félelmet gerjeszt,

s beszivárog a legapróbb résbe,

ott is csak rettegést terjeszt.

 

Elönti a művelt földeket, a virágos rétet,

a gonosz hatalmával manipulál,

és megfojtja a valódi létet.

 

Nyomás alatt tart, s még növeli a terhet,

megnyomorít, szétszakít, rémít,

és bárkik közé éket verhet.

 

Hazug szavak mételyezik a testet, lelket,

a szakadékba taszítják az életet,

ellenük az igazság nyerhet.

river, stone, water

A szeretet ereje

A szeretet ereje hatalmas dolgokra képes,

amennyiben őszinte, s szívből jön,

a képessége azonban véges.

 

Lélek nélkül, érzelmek nélkül hatástalan,

biza rendkívül nagy szükség van rá,

amit elérhet, az határtalan.

 

Határtalan öröm, s szívből jövő ölelések,

szeretetteli szavak, kimondott álmok,

az egészből csak töredékek.

 

Összetarthat családokat és barátok sorát,

simogathat a nehézségek ideje alatt,

s eltüntetheti a fájdalom okát.

 

Cirógathatja a gyermekek piros kis arcát,

s megvigasztalhat fájdalom esetén,

tovább küzd, s vívja a harcát.

 

Harcát egy szebb jövőért, s jobb világért,

élhetőbb életért, békésebb napokért,

értelmes, megértőbb vitákért.

 

A szeretet ereje bizony kozmikus is lehet,

s akkor törhet fel igazán a mélyből,

mikor a szív igazából szeret.

luck, pair, happy couple

Borzalmas rémálom

Borzalmas rémálom keseríti meg a napokat,

felőrli az idegeket, a lelkeket, a szívet,

s megrettent kicsiket, nagyokat.

 

Befészkeli magát a tudatba, gyilkol, rombol,

megfertőzi a hiszékenyek hitét, elméjét,

s leépítve az egészséget, tombol.

 

Makacsul riogatva felbukkan ismét és újból,

konokul terjeszti a sötét homály leplét,

nem maradhat semmi a jóból.

 

Csalárdsága minden perccel nagyobbá válik,

már nem csupán éjjel, nappal is hódít,

leizzaszt, s gonoszul játszik.

 

Az egész világot borzalmas rémálom kísérti,

a szeretet ereje képes lehet legyőzni,

s eme álmot pokolra ítélni.

death, horror, cutter man

Lélek nélküli világban

Lélek nélküli világban érdemes élni,

és állandó csak a borzalmaktól félni?

A félelembe és a rettegésbe fulladni,

mindenkit az őrület határára juttatni?

 

Elhagyni a régi álmokat és vágyakat,

s hagyni, hogy a létünkkel játszanak?

Megtagadni az önnön valónkat rútul,

amíg a hazugság a nyakunkba zúdul?

 

Lemondani a családunkról, bárkiről,

elhinni a szemfényvesztést bármiről?

Megadni magunkat a sötét halálnak,

s eltűrni, hogy a csipekbe bezárnak?

 

Elszenvedni a kísérleti állat szerepét,

és növelni a meggyilkoltak tömegét?

Magára hagyni a gyengéket, árvákat,

s megtölteni a koporsó nevű ládákat?

 

Tétlenül nézni a gyermekek halálát,

eltitkolva a szívre gyakorolt hatását?

Bezártan kushadni, a végzetre várva,

ostobán hinni, ez tán elmúlik, hátha?

 

Szembefordulni az érzelmek sorával,

és leszámolni a régi értelem korával?

Feladni mindent, amik csak vagyunk,

s a jövőre akad vajon, amit hagyunk?

 

Lélek nélküli világban nincs szeretet,

tett ez ellen bárki, bármilyen keveset?

Érzések nélkül csakis nullák lehetünk,

tényleg ez lenne, amit most tehetünk?

model, portrait, woman

Az állatok is védik

Az állatok is védik saját kis területüket,

megküzdenek a betolakodókkal,

s megőrzik a becsületüket.

 

Legyenek hatalmasok, esetleg parányok,

az életükért folytatott harcokban,

nem számítanak az arányok.

 

Óvják a párjukat, s piciny utódaik sorát,

az utolsó csepp vérükig küzdenek,

egy sem adja olcsón a honát.

 

A létükért félve és rettegve is csatáznak,

s tolluk hullhat, bőrük szakadhat,

nem adnak esélyt a halálnak.

 

Ha elbuknak is megtették, mi tőlük telt,

az idő megőrzi majd az emléküket,

s mindőjük nyugalmat lelt.

 

Az emberi faj biz példát vehetne róluk,

küzdhetne az életéért, családjáért,

most még lenne rá módjuk.

letoltes 24

A családtól megfosztva

A családtól megfosztva sínylődik sok ember,

vívódik önmagával, s minden bajával,

nyugodalmat pedig nem lel.

 

Bezártan, otthonokban, a szeretteiktől távol,

mélabúsan, bánatosan, s szomorúan,

eszükbe jut mindez százszor.

 

Egyedüllétre kárhoztatva, idegenek körében,

átgondolják az eddigi életük tetteit,

s félve remegnek a sötétben.

 

A kórházakban oly kiszolgáltatva fekszenek,

alig jut idő rájuk, a dolgozók fáradtak,

hiszen ők is csupán emberek.

 

Elbúcsúzásra gyakorta lehetőség biz nincsen,

nem foglalkoznak ott senki bajával,

s ez folyik az összes szinten.

 

Az eddig összetartó családokat sanyargatják,

egymás ellen fordítják, s uszítanak,

a sorsukat biza kavargatják.

 

Megfosztják őket a reménytől, s a lelküktől,

a munkahelyüktől, a tartalékaiktól,

s a végén még a testüktől.

 

A családtól megfosztva bárki senkivé válik,

nem veszi körül más, csak a gonosz,

a sorsukkal a sötétség játszik.

 

Szeretet nélküli világban élni komoly teher,

a rettegés, a fenyegetés mindennapi,

az élet, a remény padlón hever.

family, kids, baby