A komédiások szövetsége összehangolta a terveit,
s megbeszélték, hogy adják majd le a darabot,
szórakoztatva a világnak az összes népeit.
Az előre megírt szövegekhez megvolt rég a téma,
csupán meg kellett egyezniük a háttérzenében,
s abban, ki mikor zenél, így készült a séma.
Fellépéseik egy napon kezdődtek a leírtak szerint,
a naptól fogva éjjel, nappal működött a színház,
előadták a darabjukat ismét, újra, s megint.
Úgy tűnt, az előadások bizony egyformák nagyon,
és bárki, bármely országban nézte is meg ismét,
el kezdett hinni a bemutatott játékban vakon.
Telt-múlt az idő, a nézőknek furcsa érzése támadt,
s kezdtek rájönni, hogy valami nem stimmel itt,
az előadásokba lassan mindőjük belefáradt.
A komédiások szövetsége végül is elbukott csúful,
és a hamis színjátékukat megunta a népek zöme,
s a vesztük miatt ma már senki sem búsul.
