Kategória: versek

Mivé is leszünk

Mivé is leszünk az időnek fodrozódó sodrában,

mivé válunk az egyre keményedő életben,

s hogyan tart a sors ennyire fogságban?

 

Miért is vagyunk olyanok, mint egy apró virág,

amelyiket a legkisebb szél is meghajlíthat,

s még csak nem is tud minderről a világ?

 

Hogyan válhat zavarossá a kristálytiszta patak,

amelyikben egykoron a pisztrángok úsztak,

s melyben ma már senki nem fog halat?

 

Miként juthat valaki csakúgy a szakadék aljára,

mikor egykor fentről, a magasból nézett alá,

s onnan nevetett mindenkinek az arcába?

 

Mivé is leszünk, ha végleg kihuny a csillagunk,

és egykori ragyogásunk immár a múlté lesz,

s többé soha, senkinek nem csillogunk?

question mark 7211815 1280

Szenvesztő érzések

Szenvesztő érzések vihara döngeti a szív falait,

ez igen sokszor árnyékot vet az érzelmekre,

s igyekszik némítani a benső én szavait.

 

E szavak próbálják felébreszteni az alvó elmét,

s finoman közölni, hogy ne reméljen hiába,

eme vihar elfújja minden vágyát, tervét.

 

Szenvesztő érzések lángja emészti a fájó lelket,

amely így, megsebezve, továbbra is remél,

és hiszi, végül majd boldogságra lelhet.

girl 6059889 1280

Enyhe fuvallat

Enyhe fuvallat hűsíti ezt a kegyetlen hőséget,

s ad némi frissülést a forróság közepette,

elfújva egyúttal az álmodott bőséget.

 

Tikkadtan piheg a remény is, már nincs ereje,

izzadtságban fürdik és elvesztette a hitét,

amely szerint a biztatás az ő szerepe.

 

Szenvednek az állatok, s az árnyékba bújnak,

kókadoznak a növények csapadék nélkül,

várva, hogy a kínzó napok elmúlnak.

 

Enyhe fuvallat sejteti, hogy változás közeleg,

s hamarosan vége lesz a nehéz napoknak,

mivel a kellemes ősz egyre közelebb.

cyprus 1129120 1280

Mint vízcseppeken a szivárvány

Mint vízcseppeken a szivárvány, olyan az élet,

egyik pillanatban még ragyog, tündököl,

s a következőben eltűnik végleg.

 

Amíg tündököl, legyőzhetetlennek érzi magát,

a Nap mosolya cirógatja, a szellő hűsíti,

s minden percben hallatja a szavát.

 

Mikor fordul a kocka, s az éjjel árnya közeleg,

hűvösebbre, zordabbra fordul eme világ,

és a fényhez nem engedi közelebb.

 

Mint vízcseppeken a szivárvány, színes varázs,

s bár röpke illúziónak hat, mégis azt súgja,

újra fellángol a szívekben a parázs.

rainbow 5549830 1280

Minden jónak

Minden jónak sajnálatosan hamar vége szakad,

s úgy tűnhet, hogy talán nem is létezett,

bezzeg a rossz, az mindig marad.

 

Marad és folyamatosan edzésben tartja a lelket,

mindennap képes valami borzasztót tenni,

az emberre ömlesztve sok terhet.

 

Minden jónak leketyeg az órája, emlékké válik,

s bár legtöbbször csupán rövid ideig tart,

a szív megőrzi mindezt a halálig.

pocket watch 3156771 1280

Eltévelyedve az úton

Eltévelyedve az úton, bolyong az egyszeri ember,

lassan fogalma sincsen már semmiről sem,

s éppen ezért lelki nyugalomra nem lel.

 

Annyi információ bombázza az elméjét naponta,

hogy egyszerűen nem fogja fel, mit kellene,

s pont ezért van mindig sarokba szorítva.

 

Nem képes rátalálni a Napra, az esőfelhők fölött,

és nem látja meg éjszaka a telihold ezüstjét,

ahogy az igazat sem, a hazugság mögött.

 

Eltévelyedve az úton semmi nem jó, vagy tiszta,

minden zűrzavaros, ködös, homályba vesző,

és az elvesztett esély biza nem tér vissza.

autumn 1839969 1280

A mézesmadzag deleje

A mézesmadzag deleje sokszor túlontúl hatásos,

s amikor eme varázs végleg kiteljesedik,

a végeredmény legtöbbször halálos.

 

E madzag bűvkörébe vonzza azokat, akik vakok,

és lassan ható mérget csepegtet a füleikbe,

amitől aztán el is hiszik, hogy nagyok.

 

A mézesmadzag deleje hamis ígéretekkel csábít,

és igen ügyesen bájolja el az emberiséget,

minden értelmet, s józanságot elhárít.

woman 6174830 1280

Hazug alapokon

Hazug alapokon épülnek a magas, hazug falak,

hazug anyagból készülnek az építőanyagok,

s eme hazugságokra nincsenek szavak.

 

Hazug a talapzat és hazug minden apró részlet,

hazugok a csempék, az ablakok, s az ajtók,

ahogy hazug a tetőszerkezet, s a végzet.

 

Hazug alapokon fekszik az is, ami nem látszik,

és a hazugságok tengere elmossa a partokat,

amíg a hazug téboly az elmékkel játszik.

clock 6532622 1280

A béke világában

A béke világában a háborúk soha nem léteznek,

nincs harag, gyűlölet, nincs ellenségeskedés,

és nincsenek olyanok, akik éheznek.

 

Minden nyugodt, néha még a szellő sem lebben,

a Nap mosolyogva ragyog az ég kékjében,

és ezt lefesteni sem lehetne szebben.

 

A szeretet ereje átjár mindenkit, az összes lelket,

boldogan telnek a percek, az órák, a napok,

és e helyütt, bárki biztonságra lelhet.

 

Természetes a segítőkészség, az emberek vígak,

sokat nevetgélnek együtt, igen kedélyesek,

és soha, de soha, semmiért nem sírnak.

 

A béke világában a csillagok őrködnek az éjben,

a Hold pedig bőkezűen szórja szét ezüstjét,

és mindenki együtt osztozhat a fényben.

night 6761907 1280

Szívünk csücske, a hétfő

Szívünk csücske, a hétfő, a legkedveltebb nap,

s már reggel, amikor megszólal a vekker,

az emberek sokasága a szívéhez kap.

 

Mosolygó arccal néznek az órára és készülnek,

és félig még alva indulnak a fürdőszobába,

ahol a tükör előtt állva szépülnek.

 

Azután fogják a táskáikat, a reggeli elemózsiát,

körbenéznek a lakásaikban, minden zugban,

és ezzel be is fejezik eme ceremóniát.

 

Irány a munkahely, busszal, vonattal, kocsival,

persze vannak, akik  gyalogosan teszik ezt,

felvértezve idegekkel és sok sztorival.

 

Jöhet végre az élet értelme, a munka végsőkig,

sőt, szakadásig, kimerülésig, igen vidáman,

s ez a nap is jócskán az agyakba vésődik.

 

Délután, mikor vége a szokásos napi rutinnak,

hazaindulnak a szorgos dolgozók tömegei,

s nekiesnek a sörnek, bornak, pudingnak.

 

Szívünk csücske, a hétfő, így lesz a nyugdíjig,

az azonban oly távoli, mint a világűr vége,

s addig alattunk, biz a föld is megnyílik.

istockphoto 1356070874 612x612 1