június 2021 - Kiss Gyula versei

Rövid mese

Rövid mese születik abból, ami jó és igaz,

sajna ez bizony senki számára nem vigasz.

Mi is a jó? A szeretet, a béke, a nyugalom,

és mikor senkit nem ölhet meg az unalom.

Jó még a család, az összetartozás, az öröm,

a becsület, a tisztesség is belül van e körön.

Jó a segítőszándék, a tisztelet, az elismerés,

s az önmagunk hibáira rávilágító felismerés.

Jó, hogy sokféle állat, s növény él a Földön,

s hogy mindannyian osztozhatunk a zöldön.

Igaz az, ami a valóságot tükrözi, s nem csal,

aki méltón harcol a szeretteiért, míg meghal.

Igaz az adott szó, s a tiszta, önzetlen ölelés,

az emlékek sora, miket nem lep el a feledés.

Rövid mese származik eme rongy világból,

bizony az ember nem igen tanul a hibákból.

A sátán trükkje

A sátán trükkje az, hogy elhomályosítja az elmét,

ködöt bocsát az agyakra, elvakítja a szemet,

s mindeközben bőszen ássa a vermét.

Vermét, amelybe belapátolja a hiszékenyek sorát,

és oda kerül mindenki, ki bedől a szavainak,

és nem keresi mindennek a valós okát.

Csupa jót ígér az embereknek, mindenféle szépet,

a vágyaik által vezérelt csodákat, varázslatot,

és közben sikeresen butítja el a népet.

A pokoli mézesmadzagot mindőjük előtt elhúzza,

folyamatosan csepegteti a ragadós maszlagot,

és a remény szelét sikeresen elfújja.

A sátán trükkje sötét szemfényvesztésen alapszik,

s minél többször adja elő bizarr mutatványát,

a hatalma annál inkább gyarapszik.

A tündérek szigetén

A tündérek szigetén vidám az élet, száll a dal,

és minden lény boldog ott, amíg meg nem hal.

Pompázatos virágok nyílnak a szigeten körbe,

s nem csalja egyik tündér sem a másikat tőrbe.

A nagyfülű manók gombát gyűjtenek a fásban,

huncutul csipkelődnek éjjelente a manóházban.

Olykor elcsennek egymás kosaraiból néhányat,

és ez a csínytevés jócskán fokozza az étvágyat.

Morc arcú koboldok leselkednek a fák között,

szentjánosbogarak világítanak a dús rét fölött.

A kobold csapatnak ennyi kis fény bőven elég,

s kilopóznak a tisztásra, hogy mindőjük egyék.

A tündérek szigetén a Hold arca mindig kerek,

eme mesebeli vidéket ismeri a sok apró gyerek.

Reggelente, mikor a Nap arany sugarait szórja,

megmutatja magát a rejtélyes fauna és a flóra.

Kifáradva

Kifáradva, a hőségtől leizzadva küzdenek sokan,

oly bágyadtan peregnek a percek, s az órák,

ám az élet folyama gyorsan rohan.

Nincs már erő az emberekben, s nincsen kitartás,

tikkadtan pihegve próbálnak árnyékba jutni,

ahol csend van, s nincs zsibongás.

Azonban ott sem leli igazán a helyét soha, senki,

hiszen csupán átmeneti az enyhülés érzete,

s hamar innen is tovább kell menni.

Ilyetén bizony nem könnyű átvészelni a napokat,

a fülledt forróság elveszi az életkedvet is,

kimerítve a kicsiket és a nagyokat.

Kifáradva elhalványulnak az álmok és a vágyak,

a lélek is szenved és sietségért könyörög,

miközben a remények tova szállnak.

Érzelmek fogságában

Érzelmek fogságában döntéseket hozni nehéz,

és nem lehet tisztán látni a valóságot,

bár a józan tudat ritkán benéz.

Elfogultan sajna sérülékenyebb a szív, a lélek,

nem egyszerű felnőni a feladatokhoz,

és ettől nagyon sokan félnek.

Homályos a látás, mikor hozzánk közel állnak,

s megbolygatva a napjaink szürkeségét,

kimondva csakis reánk várnak.

A felelősség érzete lehet igen félelmetes teher,

mikor tőlünk várnak valami szépet, jót,

és a fantázia az egekig emel.

Érzelmek fogságában az ember nem önmaga,

kívülről nézve egy teljesen más személy,

de látott már ilyet a földanya.

A komédiások szövetsége

A komédiások szövetsége összehangolta a terveit,

s megbeszélték, hogy adják majd le a darabot,

szórakoztatva a világnak az összes népeit.

Az előre megírt szövegekhez megvolt rég a téma,

csupán meg kellett egyezniük a háttérzenében,

s abban, ki mikor zenél, így készült a séma.

Fellépéseik egy napon kezdődtek a leírtak szerint,

a naptól fogva éjjel, nappal működött a színház,

előadták a darabjukat ismét, újra, s megint.

Úgy tűnt, az előadások bizony egyformák nagyon,

és bárki, bármely országban nézte is meg ismét,

el kezdett hinni a bemutatott játékban vakon.

Telt-múlt az idő, a nézőknek furcsa érzése támadt,

s kezdtek rájönni, hogy valami nem stimmel itt,

az előadásokba lassan mindőjük belefáradt.

A komédiások szövetsége végül is elbukott csúful,

és a hamis színjátékukat megunta a népek zöme,

s a vesztük miatt ma már senki sem búsul.

A sötét varázsló

A sötét varázsló tarsolya biza tele van trükkökkel,

mindig van egy újabb, amellyel megtéveszthet,

s mindezt leplezi egy jókora függönnyel.

Könnyen el tudja hitetni a nézőivel, amit csak akar,

és azok csodálják, sőt istenítik kábulatba esve,

pedig a varázsköpeny gonosz szívet takar.

Mágiájával szemet gyönyörködtet és altat közben,

könnyedén befolyásolja a fogékony elméket,

bár vannak, kikre nem tud hatni, többen.

A sötét varázsló azonban az egész világot akarja,

fő attrakcióját, a véget, senki nem ússza meg,

hacsak a közönség közben el nem zavarja.

Amit elszalasztottunk

Amit elszalasztottunk, az el is tűnik az időben,

és valószínűleg nem fog visszatérni a jövőben.

Esélyek sokasága illanhat el a tétovázás miatt,

érzések, érzelmek, vágyak vesznek oda emiatt.

Összetört szívek, fájó csalódások, halk sóhajok,

lelkek húrjain félénken pengető, újfajta óhajok.

Álmok varázslatos világa adhat újabb reményt,

és aki méltó rá, annak a sors felajánl egy esélyt.

Amit elszalasztottunk, az utunkon elkísér végig,

s belülről emészt minket a fájdalom mindvégig.

Ám hiába sajnáljuk magunkat, hibásak vagyunk,

hisz mikor kellett volna, sajna elakadt a szavunk.

Izzadt arcok

Izzadt arcok, csuromvizes ruhák, tapadó testek,

bágyadt és szenvedő emberek mindenfelé,

sajnos ez a pokoli hőség csak a kezdet.

Tikkadtan ténfergő járókelők, s heves indulatok,

a munkahelyeken maszkokban fuldoklók,

eme forróság csak növeli az indulatot.

Korlátok és hazugságok között szenvedő lelkek,

meggyötört tudatok, s kizsigerelt elmék,

kiutat ebből nem könnyen lelnek.

Izzadt arcok, s szempillákról lecsöpögő sópatak,

elakadó szavak a torkok kiszáradása okán,

a továbbiaktól a hűs szellők óvjanak!

Elszálltak a gyermekévek

Elszálltak a gyermekévek, sajnos nagyon régen,

oly vidámak voltak, boldogok, és játékosak,

jobbak, mint manapság, minden téren.

Akkoriban a kacaj felhőtlenül és őszintén szólt,

a nevetés csengő hangja töltötte be a teret,

s a grundon pedig bárki lőhetett gólt.

Fogócskázás, bújócskázás, kardozás a sötétben,

birkózás, szaladgálás, lábtenisz, tollasozás,

s tréfás incselkedés a víztorony tövében.

A repülőtéren menekülés az üldöző kutyák elől,

csetlések, bukások, s különféle sérülések,

néha dorgálások a morc felnőttek felől.

Alkalomadtán ki lehet vajon az erősebb, bunyó,

azután ment minden a megszokott módon,

s százig számolhatott az aktuális hunyó.

Esténként felüdítő rémisztgetés, történetek által,

jöhetett a szellemvadász, a gyilkos sárkány,

s a megszökött rém, a lábán lánccal.

Elszálltak a gyermekévek, jó volt fiúk, s lányok,

sajnos sokatok ma már csak emlékként él,

de örökre szeretettel gondolok rátok.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30