világ Archívum - 45 / 67 oldal

Néha nem ártana

Néha nem ártana elgondolkodni, kik is vagyunk,

miért is élünk ezen a Földön, milyen okból,

s magunk után milyen emléket hagyunk.

Nem ártana kiüríteni elméinkből a sok szemetet,

mindazt a sok mocskot, amit reánk öntöttek,

és átérezni, mit is jelent az igazi szeretet.

Nagyon jó lenne egy igazságosabb, s jobb világ,

ahol természetes lenne emberségesnek lenni,

és ahol nem léteznének vihart kavaró viták.

Néha nem ártana önnön lelkünkben elmélyedni,

s elfogultság nélkül beismerni a hibáinkat is,

mielőtt sikerülne életünk útján elvérezni.

Túl sok jutott már

Túl sok jutott már a kínokból és a szenvedésből,

a megpróbáltatások sorából, a kizsigerelésből,

a félelemből, s a folytonos rettegésből.

Az emberek nyugalomra vágynak, s valami jóra,

igaz szeretetre, boldogságra és valódi örömre,

békére, egészségre, sok kedves szóra.

Túl sok jutott már a rosszból és elég volt belőle,

csupán mindenki szeretné élni a saját életét,

s minél később távozni az örök mezőkre.

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

Ki ne szeretne

Ki ne szeretne egy boldogabb világban élni,

ahol a békesség és a nyugalom állandó,

s ahol nem kell folytonosan félni?

Ki ne szeretné, ha szeretné az, akit ő szeret,

aki a legfontosabb a számára mindig is,

és akiért valami szépet, jót tehet?

Ki ne vágyna arra, hogy egészségben éljen,

hogy szabadon szárnyaljon az álmaival,

s hogy ne kelljen félnie az éjben?

Kinek ne lenne fontos a családja, a szerettei,

a rokonai, a barátai, s azok, kiket kedvel,

s kik mindig sokat fognak jelenteni?

Ki ne szeretne egy saját világot, ami az övé,

ahol sok az öröm, a boldogság és a fény,

s ahol csakis jókat vesz maga köré?

Az igazi ragyogás

Az igazi ragyogás betölti a teret, s kitölti a lelket,

magasabb szellemi szintet képvisel mindig,

és általa minden ember békére lelhet.

Befolyásolni tudja a környezetét és ezt a világot,

szebbé téve valamennyi percet, minden órát,

megcirógatva a legapróbb virágot.

Az igazi ragyogás nem fél megmutatni az erejét,

és nem fél kiállni a jó és az igazság mellett,

megtartva az önbecsülését, a szerepét.

Ha a jó nemet tudna mondani

Ha a jó nemet tudna mondani, a rossz elbukna,

és ha nem adná át mindenét engedelmesen,

az ellene tervezett ármány is megbukna.

A gonosz hatalma óriási, mások félelme élteti,

a rettegés és a szenvedés állandóan táplálja,

s vígan él, tudva, őt mindenki félheti.

A sötétségből származik és a pokol tüzén nőtt,

a lelketlensége, s a kegyetlensége végtelen,

mióta létezik, sok mérgező hálót szőtt.

Ha a jó nemet tudna mondani, megmenekülne,

felragyogna az ég és szebbé válna a világ,

közben a rossz, végleg ellehetetlenülne.

A megszokott világnak vége

A megszokott világnak vége, nem térhet vissza,

nem engedik a sötétben rejtőzködő erők,

s ennek a levét minden ember issza.

Elpusztítják a történelmet, a kultúrát és a jövőt,

eltapossák az igazság, a méltóság érzését,

s táborba záratják a rengeteg szenvedőt.

Elveszik mindazt, ami emberré teszi az embert,

megtipornak minden felnőttet, gyermeket,

s rettegésbe fojtják az összes reggelt.

Megszüntetik a gyógyulás lehetőségét és jogát,

nem kellenek az idősek, hisz csak terhek,

s eltüntetik az aljas bűneik nyomát.

Hamarosan átadják a teljhatalmat a gonosznak,

s miközben Pilátusként mossák a kezeiket,

a hős elődök a sírjaikban forognak.

A megszokott világnak vége, ím értelem nélkül,

az emberiség nem tesz semmit önmagáért,

s ilyetén a remény is sírba száll végül.

Egy igazságtalan világban

Egy igazságtalan világban oly csodás az élet,

s mindennap egy igazi álomnak számít,

melyet dicsőíthet a rengeteg lélek.

Boldog minden eltelt perc és valamennyi óra,

a szíveket melengeti a gyötrelem tüze,

s nem számíthat senki, semmi jóra.

Micsoda öröm nélkülözni, jogok nélkül élni,

a szabadságot eltemetni valódi gyönyör,

s egy mámor állandóan csak félni.

Ki ne szeretné, ha elvennék mindenét hamar,

legalább nem lenne semmije, soha többé,

és nem létezhetne pénzügyi zavar.

Ki ne vágyna jó kis szenvedésekre, s kínokra,

és ki ne vágyna háborúra, pusztulásra,

miközben virágot visz a sírokra.

Egy igazságtalan világban sose volt igazság,

és soha nem is hiányzott, hiszen minek,

ilyen ez az élet, egy vigasság.

Mérgező gyomok

Mérgező gyomok lepték el a csodálatos kertet,

s már felütötték a fejüket minden részen,

ez pedig semmi jót nem sejtet.

A haszonnövények eddig gyarapodtak szépen,

cirógatta őket a Nap és locsolták az esők,

s békésen hajlongtak a szélben.

Teremtek is bőven és nem pusztították a talajt,

idilli volt a környezetük, s igen rendezett,

amit a gaz a pusztulásba taszajt.

Mérgező gyomok, melyek semmit nem érnek,

és a létük csak kárt okoz a kerti világnak,

ahol is a kultúrnövények élnek.

Miért fogadjuk el

Miért fogadjuk el a sorsot, ha alakíthatunk is rajta,

és miért is várnánk tétlenül, a csodában bízva,

miközben a világ nem az a kegyes fajta?

Miért nem küzdünk önmagunkért, a szeretteinkért,

és miképpen lehet az, hogy némán hallgatunk,

lesütve a szemünket az érzéseinkért?

Hogyan fogadhatjuk el, hogy elvegyék az életünk,

és hogyan tűrhetjük azt, hogy kisemmizzenek,

s mások döntsék el, miképpen élhetünk?

Miért fogadjuk el, hogy folyton semmibe vesznek,

elvárva, hogy létünkkel ne terheljük a Földet,

miközben ők dőzsölnek, isznak és esznek?

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30