veszély Archívum - 2 / 3 oldal

A szomorú valóság az

A szomorú valóság az, amit senki nem szeret hallani,

mivel az igen kellemetlen lehet az ember számára,

s így önnön sebezhetőséget is be kellene vallani.

A szomorú valóság az, hogy a látszat bizony csalóka,

sok minden sokkal nehezebb, mint ahogy tűnik,

és az álmok talán soha nem válnak majd valóra.

A szomorú valóság az, hogy kínos beismerni bármit,

hiszen az égetően meg tudja kínozni bárki lelkét,

s kiderülhet, hogy a sors mily keményen játszik.

A szomorú valóság az, hogy menekülésre nincs esély,

és nem bújhat senki a föld alá, amíg még lélegzik,

s mindenkire talán önnönmaga az igazi veszély.

A szavak néha veszélyesebbek

A szavak néha veszélyesebbek, mint egy valódi fegyver,

kegyetlenül meg tudják sebezni az ember lelkét,

és manipulálnak vele minden este, reggel.

Szavakkal fedik el a valóságot, leplezik el a sok rosszat,

szavakkal ármánykodnak az igazság ellenében,

és teszik ezt állandóan, egész élethosszat.

A szavak néha veszélyesebbek, mint egy gyilkos méreg,

az végezhet hamar, a szavak sokáig kínozhatnak,

és ez így marad, amíg csak emberek élnek.

Ez immár a halál világa

Ez immár a halál világa, kegyetlen, gonosz és sötét,

zsarnoki, gyilkos, elnyomó, mindent pusztító,

amelyben szűkre szabták, az elitek körét.

Ez immár a halál világa, ahol az élet esélye csekély,

minden perc szenvedés, rákos daganat, fekély,

és percről-percre, egyre csak nő a veszély.

Ki szeretne egy olyan világot

Ki szeretne egy olyan világot, amelyikben csak szolga,

amelyikben egy senki és nem számít embernek,

s kizárólag csak az engedelmesség a dolga?

Amelyikben nincs semmije és főleg szabadsága nincs,

nem dönthet semmiről, s nem is gondolkodhat,

ki számára lenne ez a legdrágább kincs?

Ki vágyna rá, hogy a gyermekeit elvegyék tőle örökre,

s miközben kidolgozná másoknak a szívét, lelkét,

nem is gondolhatna az ördögi körökre?

Ki szeretne egy olyan világot, mely árnyéka magának,

amelyben nincs érzelem és nincs értelem sem,

s melyben az igaz emberekre vadásznak?

A szenvedésért megszületni nem egy öröm

A szenvedésért megszületni nem egy öröm, nem áldás,

és nem rózsaszínű álmok beteljesülése sohasem,

épp ellenkezőleg, a nullává, a semmivé válás.

A szenvedésért megszületni nem egy öröm, biz veszély,

mivel aki megszületett, azonnal halálra ítéltetett,

és ettől nem is menti meg, semmiféle szeszély.

Az elaltatott figyelem

Az elaltatott figyelem nem reagál idejében semmire,

hiszen félálomban elfogad bármit, amit hall,

s nem hiszi, hogy elkábítható ennyire.

Legtöbbször szépnek látja mindazt, ami csak illúzió,

és szereti hallani a mesék áradatát mindennap,

számára ez a gyógyszer, s az infúzió.

Az elaltatott figyelem soha nem érzi meg a veszélyt,

és mire borzongva elkezdene magához térni,

rájön, már nem kap semmiféle esélyt.

Az élet küzdelmek sora

Az élet küzdelmek sora, az elejétől a végéig,

számtalan gyötrelem, s megannyi kín,

melyek eljutnak a lélek mélyéig.

Ott aztán jókora vihart kavarnak szakadatlan,

és szinte felemésztik a lelket teljesen,

mely a foglyukká lesz akaratlan.

Néhanap azonban egy kis vidámság is benéz,

s felcsillant egy kis reményt, valami jót,

melyet kedves mosollyal tetéz.

Az élet küzdelmek sora, de mindig van esély,

csupán észre kell venni és jó lapot húzni,

ám van, ami nem múlik, a veszély.

A megterhelt elme

A megterhelt elme gondolkodása igen nehézkes,

nem látja és nem érti tisztán a valóságot,

s a számára ez igencsak veszélyes.

Veszélyes, mivel a homály könnyedén kijátssza,

elhiteti, hogy minden úgy jó, ahogy van,

és a valóságban ő az igazi barátja.

Cirógatja a büszkeségét, a hiúságát, csak jót ígér,

s ezalatt lassan átveszi az uralmat fölötte,

végezetül pedig könnyedén elítél.

A megterhelt elme olyan védtelen, olyan gyenge,

a remény is félve tekint reá, látva mivé lett,

s hogy köszön be hozzá az örök este.

A hatalmas pókok hálója

A hatalmas pókok hálója beszőtte a világot,

behálózott minden bokrot, fűszálat,

és valamennyi szép virágot.

A hálójukba csapódva a rovarok vergődtek,

próbáltak menekülni, de nem sikerült,

s a pókok éhen nem tengődtek.

Sajátjuknak érezték immár az egész Földet,

és minden élőlényt veszélyeztettek,

könnyen eljátszhatták a szörnyet.

A hatalmas pókok hálója erős, mint az acél,

ám, ha a milliárdnyi rovar összefogna,

nem a pókoké lenne végül a babér.

Hálóval körbefogva

Hálóval körbefogva vergődnek a halak rettegve,

s bármerre is próbálnak kitörni a hálóból,

nem juthatnak vissza a tengerbe.

Minden oldalról folyamatosan szorosabb a háló,

egyre nagyobb a zűrzavar, nagyobb a káosz,

s ez a helyzet már a húsukba vágó.

Meg sem próbálnak kitörni, pedig küzdeni kéne,

ugyanis a fojtogató háló néhol már szakadt,

s ha áttörnék, nem kerülnének jégre.

Hálóval körbefogva nincs jövőjük, sem múltjuk,

nem mások, mint felhasználható áldozatok,

s így, csak a sütőbe vezethet az útjuk.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31