Saját alkotásaim
Szörnyen szörnyülködnek a szörnyek és hitetlenkednek,
nem értik, miért nem érti a többi lény, hogy ők jók,
így egyiküknek sem lesz jó, figyelmeztetnek.
Az egész világ az övéké kell hogy legyen, mivel nekik jár,
s az, hogy a manók, törpök, tündék ezt nem hiszik,
az bizony eme szörnyülködőknek, nagyon fáj.
Szörnyen szörnyülködnek a szörnyek, igazán mérgesek,
s csak egyre nő bennük a harag, a düh, a keserűség,
miközben állítják, ők minden rosszban vétlenek.
A hatalmas pókok hálója beszőtte a világot,
behálózott minden bokrot, fűszálat,
és valamennyi szép virágot.
A hálójukba csapódva a rovarok vergődtek,
próbáltak menekülni, de nem sikerült,
s a pókok éhen nem tengődtek.
Sajátjuknak érezték immár az egész Földet,
és minden élőlényt veszélyeztettek,
könnyen eljátszhatták a szörnyet.
A hatalmas pókok hálója erős, mint az acél,
ám, ha a milliárdnyi rovar összefogna,
nem a pókoké lenne végül a babér.
A sötétség lelketlen szörnyei nem pihennek soha,
folyamatosan vadásznak, hisz telhetetlenek,
s az éjben nem látszik pusztításuk nyoma.
Pedig mindenfelé vértócsa jelzi, hogy ott voltak,
és sikeresen öltek, mert az étvágyuk óriási,
a tetteikről az ősidőkben is regék szóltak.
A sötétség lelketlen szörnyei rettegnek a fénytől,
föld alatti üregekben és odúkban lapítanak,
így védve magukat a Naptól, s a széltől.
A szörnyek tévéje igazi borzalmakat sugároz,
a tartalmai hazugok és igazán fenyegetőek,
s vajmi kevés közük van a tudáshoz.
A megtévesztéshez és az ármányhoz biz igen,
az igazságról meg pláne tilos itt beszélni,
hisz arról azt sem tudják, az milyen.
Huszonnégy órában rémes félelmet keltenek,
a rettegés pedig a legkedveltebb műsoruk,
és a céljuk az, hogy ők nyerjenek.
Igen könnyen előidézik a hipnotikus álmokat,
figyelmeztetnek, levegőt venni is veszélyes,
és jobb feladni a szokásos vágyakat.
Áldozatra várnak, mindenki ölje meg magát,
s aki olyan szemtelen, hogy nem tenné,
annak a gyilkosaik ellátják a baját.
A szörnyek tévéje kiöli a lelkeket, s a tudatot,
ám amennyiben az emberek nem néznék,
elkerülnék a halálba vezető futamot.
A pokol szörnyei a kezdetektől a világot akarják,
s aljas céljaikért mindent el is fognak követni,
remélik, a fényt a Földről örökre elzavarják.
Minden gonoszság a vérükben folyik az elejétől,
nem kímélnek és nem kegyelmeznek a jóknak,
s az erejük egyre nagyobb a sátán delejétől.
Igazi pokolfajzatok, a velejükig telve gyűlölettel,
nekik a legnagyobb öröm a mások szenvedése,
s az, ha könnyen leszámolnak a szeretettel.
Véres rituálékat rendeznek és áldoznak uruknak,
sötét terveik, amelyeket oly régen kidolgoztak,
csupán a kezdete lenne iszonyatos utuknak.
A pokol szörnyei ünneplik a lélektelen lelkeiket,
s magukat istennek, a világ urainak gondolják,
míg a fény keresztül nem húzza a terveiket.
A homályzóna mélyén várakoznak a szörnyek,
már ők az urai a hegyeknek, a völgyeknek,
s nekik hajlonganak a fenyők, tölgyek.
Azonban keveslik mindezt, nekik az egész kell,
a legapróbb fűszál, a legpompásabb virágok,
különben sötét lelkük nyugalmat nem lel.
Állandó homályt küldenek a rétekre, mezőkre,
és folyvást leselkednek a figyelő szemeik,
biz senki nem juthat nélkülük előbbre.
Beférkőznek a tudatba, megfertőzve az elmét,
kiölik onnan a pozitív gondolatok esélyét,
s elrabolják az összes rettegő lelkét.
A homályzóna mélyén csak a pusztulás terjed,
s zuhatagként ömlik a gonoszság folyama,
mindez a borzalom sok jót nem sejtet.
A sötétség szörnyei biza régóta várnak,
s barlangjuk mélyén kitörésre vágynak.
Barlangjuk nem látható világi szemnek,
s magukat vélik istenek fölötti szentnek.
Kezdetektől fogva átjárja őket a gonosz,
utánuk semmilyen erő sohasem nyomoz.
Hiszik, nekik bármit és mindent szabad,
bár a kezükhöz oly sok hitványság tapad.
Uralni szeretnék a bolygó minden lényét,
félretéve a galaktikus törvényeknek létét.
Természetesnek gondolják az uralmukat,
remélve, ezért is megkapják a jutalmukat.
A jutalmukat, amely kizárólag nekik jár,
lényegtelen, hogy másoknak nagyon fáj.
Hitük megerősíti önnön borzalmas létét,
maguk alá gyűrnék a világ összes népét.
A sötétség szörnyei reánk halált hoznak,
kegyetlenségük okán nem visszakoznak.
Legyőzni őket nehéz, s szinte lehetetlen,
ám azért a remény talán nem tehetetlen.
