veszély Archívum - 3 / 3 oldal

A technika ördöge

A technika ördöge ügyesen tagadja a létét,

elhiteti, hogy kizárólag jóra használják,

s nem segíti majd e világnak a végét.

Az emberek teljesen a hatása alá kerülnek,

és szinte minden percben leköti őket,

közben észrevétlenül alámerülnek.

Alámerülnek a szemfényvesztés közepébe,

elutasítanak minden személyes dolgot,

s így nem jutnak egymás közelébe.

Mások társaságára már nem igen vágynak,

inkább éjjel-nappal a telefont bűvölik,

s vele kelnek, majd vele is hálnak.

Eközben a technika sötét oldala dolgozik,

s hihetetlen fejlődésen megy keresztül,

bizony egyetlen élővel sem osztozik.

A mesterséges intelligencia hatalomra tör,

rakétákat, bombákat, repülőket irányít,

s az év összes napján tömegeket öl.

Mindenkit lehallgat, állandóan megfigyel,

hamarosan az egész világot korlátozza,

s nem kegyeskedik soha, senkivel.

A technika ördöge elkápráztat és elcsábít,

elvonja a figyelmet az igazi valóságról,

s elaltat, mielőtt véglegesen elkábít.

Hangyák végveszélyben

Hangyák végveszélyben, valahányan csak vannak,

bármerre is járjanak a járataikon keresztül,

mindenfelé gyilkos mérgeket kapnak.

Hiába léteznek rengetegen, s hiába nagy az erejük,

nem képesek összefogni a megmaradásukért,

és emiatt egyre fogy a hatalmas seregük.

Miközben uszítás által egymást gyilkolják és ölik,

nem veszik észre a rejtőzködő ellenségeket,

akik az eddigi jó életüket kerékbe törik.

Hangyák végveszélyben, szűkösre szabott idővel,

s miután új és újabb mérgeket szórnak rájuk,

nem lesz sok gondjuk a közelgő jövővel.

Álomba ringatni magunkat

Álomba ringatni magunkat igencsak veszélyes,

hiszen abban a helyzetben elalél az agyunk,

s mit kivetíthet, az gyakorta szeszélyes.

Szeszélyes, hiszen tőlünk függetlenül változik,

néha szépet mutat, máskor pedig kalandosat,

ám gyakorta az ember rosszat álmodik.

Az ébredés pillanatában tisztulni kezd mindez,

vajon mit is láthattunk a lelki szemeink előtt,

s a tisztánlátáshoz el kell jutni egy szinthez.

Egy szinthez, mely sokaknak nehézséget okoz,

és mivel nem tud eligazodni önmagán sem,

immár az álmai jelentése után nyomoz.

Álomba ringatni magunkat egy érdekes utazás,

meglehet sokkal felkavaróbb, mint az élet,

s izgalmasabb, az igazság utáni kutatás.

Eljött az idő

Eljött az idő az összefogásra és egymás segítésére,

a nézetkülönbségek megbeszélésére, de hamar,

s elindulni a család, a barátok megsegítésére.

A gyengék támogatására, a gyerekek megvédésére,

s a küzdelemre, együtt minden rendes emberrel,

és a saját, vagy mások hibáinak elnézésére.

Ideje vállvetve felsorakozni az igaz ügyek mellett,

s nem hátrálni, mert mindenki élete múlhat rajta,

ilyen módon harcolni még sohasem kellett.

Eljött az idő, s talán soha nem lesz már több esély,

hiszen a létünkre törnek a sötétség gonosz erői,

és mindegy, hogy ki mit hisz, óriási a veszély.

Mindig másra várva

Mindig másra várva eltunyul az ember,

s reméli, túlélheti néhány kisebb sebbel.

A lelkében belül érzi, túl sokat hibázik,

s éppen ezért ha lehet, nem igen vitázik.

A viták megmutathatnák az igazi énjét,

s felfednék önmagának is valódi lényét.

Örökké kísértene az elvesztegetett múlt,

mely néha a kelleténél hosszabbra nyúlt.

Számtalan lelki seb, s rengeteg érzelem,

megbánt tettek, amiket tagad az értelem.

Elszalasztott lehetőségek, forró vágyak,

olyan gyakorta a haladás útjában álltak.

Mindig másra várva feladjuk az esélyt,

és nem biztos, hogy túléljük a veszélyt.

Küzdenünk kell, amíg a vérünk folyik,

s végig, míg a levegőnk el nem fogyik.

A tűzzel játszani

A tűzzel játszani korántsem veszélytelen,

sőt, alkalomadtán nagyon is reménytelen.

A tűz nem szereti, ha a lángjaiba nyúlnak,

és azt sem, amikor váratlan szelek fújnak.

Az éghetetlen dolgokért soha nem rajong,

s a területétől távolra nem igazán csapong.

Neki elég az, ami őt igazán naggyá teheti,

s a tűzrevaló izzó parazsa az egekig emeli.

A tűzzel játszani nem értelmes cselekedet,

hisz elégethet ellenséget, jókora seregeket.

Hamuvá változtathatja a becstelen világot,

s azután megszűnnek a gondok, viszályok.

A Hiszékenység

A Hiszékenység elhisz mindent, amit mondanak,

elhiszi azt is, hogy nem érheti semmi rossz,

s közben a gerendák a fejére omlanak.

Nem látja mindazt, ami valójában most történik,

nem érzékeli a kegyetlenül gonosz veszélyt,

pedig a halál folyama fölötte örvénylik.

Hazugságnak gondolja az igazság minden részét,

s megbotránkozik azokon, akik elmélkednek,

s nem ajánlják fel önként, önmaguk létét.

Sértőnek tartja, ha valaki hiszékenynek gondolja,

elutasítja a becsületes gondolatokat és a jót,

s az ő szavukat soha meg nem fontolja.

A Hiszékenység nagyon nagyra tartja saját magát,

s nem tűri, hogy vitatkozzon vele az értelem,

és pláne nem, hogy hallassa is a szavát.

Lángoló világ

Óriási tüzek pusztítják a Földet,

hamarosan felemésztik a zöldet.

Önző érdekek szítják a parazsat,

hamuvá téve méhet és darazsat.

Az élőlények sokasága élve elég,

hisz a kapzsiságból sohasem elég.

Megsemmisül a légkör, száll a füst,

olyanná válik a bolygó, akár az üst.

Fortyognak a vizek, főnek a halak,

lángoló szőrrel szaladnak a vadak.

Rémült állati sikolyok hangja hallik,

a pusztítás kegyetlenül tovább zajlik.

Fogy az oxigén, az élettér csökken,

nincsen már fű, ami szárba szökken.

Az élet csírája nagy veszélybe kerül,

a leghidegebb régió is forróvá hevül.

A Nap sötétbe borul, szikrázik az éj,

s a természet gyilkosait elönti a kéj.

A jövő ígérete a jelenben leli halálát,

az utódokra hárítva mindezek hatását.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31