vágyak Archívum - 10 / 25 oldal

Madárének csendül az éjben

Madárének csendül az éjben, a természet pihenőre tér,

odafönt szikrázóan ragyognak a csillagok,

s az álmok világa, újfent életre kél.

Varázslatos pillanatok suhannak a tavaszi szellő hátán,

tündérek, angyalok, manók és koboldok is,

no meg a híres, tüzet okádó sárkány.

Eme pillanatok teszik annyira különlegessé az álmokat,

amelyekben a fantázia és a remény szárnyal,

szabadjára eresztve, az alvó vágyakat.

Madárének csendül az éjben, a vidéken békesség honol,

kicsik és nagyok ilyenkor egyaránt alszanak,

ilyenkor ez a világ, nem olyan komor.

Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel

Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel a napfényben,

és róják az úttalan-utakat, az ismeretlen felé,

megvillannak, majd eltűnnek sebtében.

Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel, s szép álmok,

szívből jövő vágyak, remények csatlakoznak,

és így együtt lejtenek, sejtelmes táncot.

A ki nem mondott vágyak

A ki nem mondott vágyak örökre emésztik a lelket,

folyamatosan képesek gyötörni és kínozni,

s békét az ember, miattuk nem lelhet.

A ki nem mondott vágyak sokszor semmivé válnak,

s bár folyamatosan reménnyel kecsegtetnek,

végül velünk együtt, a végtelenbe szállnak.

Egy varázslatos világba belépve

Egy varázslatos világba belépve, a lélek szinte szárnyal,

mesebeli látvány gyönyörködteti a szemeket,

s szabadon lehet táncolni a vággyal.

Csodálatos fények, pompázatos virágok, s pazar színek,

mennyei nyugalom, megelevenedő fantázia,

itt valódi békesség cirógatja a szívet.

Egy varázslatos világba belépve, tátva maradhat a száj,

azon a helyen nem létezik bánat, fájdalom,

s mindenkire, az örök élet ígérete vár.

Egy hosszú út után megpihenni

Egy hosszú út után megpihenni, mennyei érzés,

és levetni magunkról a terheink páncélját,

egy igazi álom, ez nem is lehet kérdés.

Az ember egész élete kihasználtság, s szolgaság,

kivéve természetesen a kiváltságos rétegnek,

melyeknek ez biz, kizárólag formaság.

Az egyszerű ember kiszolgáltatott, s rab csupán,

adózik mindenért, azért is, amiért élni mer,

és nyoma sem fog maradni halála után.

Elvárják, hogy engedelmeskedjen, fejet hajtson,

ne gondolkozzon, pláne vissza ne beszéljen,

és mindig önnön pusztulása felé tartson.

Egy hosszú út után megpihenni, a szívek vágya,

megérdemelten, szabadon élni, emberként,

és eme sok mocskot, magunkról lerázva.

A valóság és az élet

A valóság és az élet gyakran próbára teszi az embert,

sajna nem cirógatja a lelkét, kedvesen, lágyan,

hanem felkavarja, mint vihar a tengert.

A valóság és az élet meg tudja keseríteni az álmokat,

s a vágyak tüze hiába lobog fennen a szívekben,

az ember legtöbbször, szenvedő áldozat.

Mire gondolunk

Mire gondolunk, amikor behunyjuk a szemünket,

mire is, az elfojtott vágyainkra, az álmainkra,

és arra, mikor elveszítjük az eszünket.

Arra, hogy sokkal többek is lehetnénk, másabbak,

ám ahhoz bizony meglehet, változni kellene,

s talán úgy elhagynának a fájdalmak.

Mire gondolunk, amikor megérint a valóság szele,

és rájövünk, csupán kis porszemek vagyunk,

s az életünk, biz keserűséggel van tele.

Csendes éjjeleken

Csendes éjjeleken halkan útnak indulnak az álmok,

és megkerülve az elmét, csodákat varázsolnak,

felkeltve a fantáziák világában a lángot.

Annál a lángnál láthatóvá válnak az áhított vágyak,

különleges kalandok történnek minden este,

ám reggelre az álmok is pihenni vágynak.

Csendes éjjeleken bárki más lehet és mássá válhat,

olyanná, amivé szeretne, de ébren nem megy,

ezért a lelkek egész nap az éjszakára várnak.

Arra vágynak

Arra vágynak az emberek, ami az övéké nem lehet,

pénzre, szerelemre, s különféle kiváltságokra,

hiszen mindőjük más vonatra vett jegyet.

A sors vonata száguld, nem áll meg sok állomáson,

és éppen ezért, nincs sok kiszállási lehetőség,

az álmaik nem jutnak túl a látomáson.

Arra vágynak, amit a szívük rejt, mélyen, legbelül,

az eltitkolt érzéseik, érzelmeik, emésztik őket,

és bizony csak kevesek vágya teljesül.

A megszokás hatalma

A megszokás hatalma előbukkan minden alkalommal,

legyen az bármelyik ünnep, s bármilyen esemény,

azt meg kellene tölteni értelmes tartalommal.

A Szilveszter az egyik ilyen, látszólag vidámság, öröm,

a bulizás, s az önfeledt szórakozás napja és estéje,

amikor a valóság bizony vissza nem köszön.

Az önámítás éjszakáján megannyi fogadalom születik,

és megannyi álom, ígéret kering a világon szerte,

ám ezek kevés ideig táplálják a szívek tüzeit.

Másnaptól jön a drágulás, újabb adók, s újfajta terhek,

újabb hitelek, melyek visszafizetése kilátástalan,

jönnek az újabb csapdák és a mélyebb vermek.

Ám az emberek mulatnak, nem érdekli őket az igazság,

nem érzik, nem értik és érdektelen a számukra,

csakis egy számít, a ma esti, boldog vigasság.

A megszokás hatalma elhomályosítja a tudatot magát,

elvakítja a szemek látását és a fények ragyogását,

s így, csak kevesek hallják meg a túlélés szavát.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31