Csillagfényes éjszakákon, amikor a Hold ragyog,
vidám tündérek járják táncukat a friss levegőn,
s mindez így megy, míg eljönnek a fagyok.
Suhannak a széllel, csillognak az apró szárnyaik,
s mint megannyi apró gyémánt a sötét éjben,
bejárják a világnak legeldugottabb tájait.
Az emberi szemnek láthatatlanok e kicsi lények,
s fantáziának, az elme játékának tartják őket,
holott az idők legelejétől mellettük élnek.
Csillagfényes éjszakákon megjelenhetnek bárhol,
s a fogékonyabb emberek érzik a jelenlétüket,
annyira közel vannak, ám mégis távol.
