Saját alkotásaim
A cirkuszban mindenki nagyon jól érzi magát,
miközben figyelik, mi történik a porondon,
minden néző elfeledi a gondját, baját.
Elfeledi a valóságot, a fények bűvkörébe kerül,
vidáman nevet és kacag az ott látottakon,
s észrevétlen a mesék világába merül.
A cirkuszban a nézőket átjárja egyfajta varázs,
s amíg odabent kellemesen telik el az idő,
kint már nem marad meg ez a hatás.
A manipuláció hatékony, ha valaki bedől neki,
ha elhiszi mindazt, amivel folyton etetik,
és mindazt készpénznek is veszi.
A manipuláció hatékony a hiszékeny elmékre,
és jól tudja befolyásolni a reménykedőket,
de ez is volna a szándéka elvégre.
A világ valóságát felfogni nem egyszerű dolog,
a megértéséhez figyelem és értelem kell,
s nem elég annyi, hogy a Föld forog.
Aki a reményét a rózsaszínű álmokban keresi,
s önmagát áltatva hiszi, hogy megtalálja,
fájón csodálkozik, mikor mégsem leli.
A világ valóságát felfogni talán nem is sikerül,
lehet, hogy e valóság örök homályba vész,
és végül az azt kutató ember kimerül.
A gonoszok a szavak mögé bújnak folyamatosan,
s azok mögé rejtik mindazt, amire vágynak,
ilyetén manipulálnak, fokozatosan.
A szavakat tetszésük szerint formálják, alakítják,
és azok segítségével teszik tönkre a világot,
míg önmaguk hatalmát gyarapítják.
A gonoszok a szavak mögé bújnak mindig, s újra,
és azok által nyomják el az emberiség javát,
ugyanazokat a hazugságokat fújva.
Az álomvilágnak vége, eljött a valóságnak kora,
reánk köszöntött a sötét gonoszság ideje,
és ennek nem fog vége lenni soha.
Az álomvilágnak vége, ideje felébredni gyorsan,
mert ha ez nem sikerül és tovább alszunk,
mind odaveszünk, szépen, sorban.
Maszk mögé bújva nem a valóság látszik,
és nem is az igazság tündököl fényesen,
az elmével csakis a hamisság játszik.
Arc nélküli világban mindenki egy senki,
nem ember, nem lélek és nem élőlény,
olyasféle, kiket oly könnyű megvetni.
Az engedelmesség a gyengék miatt élhet,
miattuk szenved az értelem rengeteget,
és a tisztánlátás bizony miattuk félhet.
Maszk mögé bújva fog elpusztulni a világ,
mivel a rettegés és a félelem hatalmas,
az ostobák sírjain soha nem nő virág.
Évek óta ugyanazt játsszák, ugyanolyan módon,
ugyanazt a darabot, csak más szereplőkkel,
és semmit nem változtattak a múlton.
Évek óta ugyanazt játsszák, más maszkba bújva,
és más hacukában próbálnak jobbnak tűnni,
önmaguk hiteltelensége elől elbújva.
A látszat gyakorta csal, elhomályosítja a szemet,
nem mindig a kisebb az elesett és a gyenge,
s nem mindig a hízelgő az, aki szeret.
Nem az a becsületes, aki ezt kikiabálja a világba,
ám a valóságban csak lop, csal és hazudozik,
s tereli a dolgokat a legrosszabb irányba.
Nem az a megértő, aki látszólagosan megsajnál,
s miközben hallgatja az őszinte fájdalmadat,
azt kívánja, bárcsak már végre meghalnál.
Nem az az igazi támasz, aki ígérget tettek nélkül,
és szomorú arccal megjátssza a jótevő lelket,
miközben könnyedén cserben hagy végül.
A látszat gyakorta csal, elhiteti azt is, ami nincs,
olyan, mint az illúzió, vagy egy szép délibáb,
s éppen emiatt, a józan ész igen nagy kincs.
A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,
a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,
eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.
A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,
a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,
és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.
Az egész világot a kezében tartja a gonosznak ármánya,
ügyesen manipulál pénzzel, csillogással, butítással,
és semmi jót nem tartogat az emberek számára.
Az egész világot a kezében tartja a sötétségnek az ereje,
nagyon ért a félelemkeltéshez, a káosz csináláshoz,
és senkit nem enged szabadulni mérgező deleje.
