Saját alkotásaim
Évek óta ugyanazt játsszák, ugyanolyan módon,
ugyanazt a darabot, csak más szereplőkkel,
és semmit nem változtattak a múlton.
Évek óta ugyanazt játsszák, más maszkba bújva,
és más hacukában próbálnak jobbnak tűnni,
önmaguk hiteltelensége elől elbújva.
A látszat gyakorta csal, elhomályosítja a szemet,
nem mindig a kisebb az elesett és a gyenge,
s nem mindig a hízelgő az, aki szeret.
Nem az a becsületes, aki ezt kikiabálja a világba,
ám a valóságban csak lop, csal és hazudozik,
s tereli a dolgokat a legrosszabb irányba.
Nem az a megértő, aki látszólagosan megsajnál,
s miközben hallgatja az őszinte fájdalmadat,
azt kívánja, bárcsak már végre meghalnál.
Nem az az igazi támasz, aki ígérget tettek nélkül,
és szomorú arccal megjátssza a jótevő lelket,
miközben könnyedén cserben hagy végül.
A látszat gyakorta csal, elhiteti azt is, ami nincs,
olyan, mint az illúzió, vagy egy szép délibáb,
s éppen emiatt, a józan ész igen nagy kincs.
A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,
a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,
eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.
A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,
a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,
és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.
Az egész világot a kezében tartja a gonosznak ármánya,
ügyesen manipulál pénzzel, csillogással, butítással,
és semmi jót nem tartogat az emberek számára.
Az egész világot a kezében tartja a sötétségnek az ereje,
nagyon ért a félelemkeltéshez, a káosz csináláshoz,
és senkit nem enged szabadulni mérgező deleje.
Nem minden út vezet a fény felé, a sötétség is csábít,
rejtélyekkel, kételyekkel és titkokkal gyötör,
miközben számtalan módon elámít.
Nem minden út vezet a fény felé és választani nehéz,
könnyedén elbizonytalanodhat bármely lélek,
mire rájön, szemfényvesztés az egész.
A sötétség mágusai illúziót vetítenek az emberiség elé,
mindenféle szemfényvesztő dolgot produkálnak,
és így terelnek mindenkit, a végzetük felé.
Varázsolnak földön-égen, elkápráztatnak éjjel-nappal,
elhitetik azt is, ami még csak soha nem is létezett,
s keresztülviszik a trükkjeiket, tűzzel-vassal.
A sötétség mágusai illúziót vetítenek, szerte a világon,
és igen ügyesen befolyásolják valamennyi elmét,
nem hagyva, hogy a sorból bárki is kiváljon.
Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést, de végleg,
mivel mindabból, amit valóságosnak láttatnak,
semmi és soha nem volt igaz, de tényleg.
Mikor ébred végre az öntudat, s mikor végre az ember,
mikor fog rádöbbenni, hogy bizony eltiporták,
és az egyszerű emberi mivolta, az nem kell?
Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést, az látszat,
eltompítja a tudatot, s eltorzítja a valóságot is,
ezáltal mindenki, a sötétség foglyává válhat.
A világ csak illúziók sokasága és nem kevesebb,
ám nem is több, olyan, mint a bűvésztrükk,
s a galaxisban itt élni a legnehezebb.
Illúzió a jóság, a szépség, a becsület, a szerelem,
a segítőszándék, az összetartás és a szeretet,
ám mindezt elleplezik oly kegyesen.
Illúziók a mindennapok is, mindaz, ahogy élünk,
s ahogyan reménykedünk egyfajta csodában,
miközben pengeélen táncol a létünk.
A világ csak illúziók sokasága, ám lehull a lepel,
s azután a mély sötétség lesz az úr a Földön,
mi eddig volt, az a vértócsában hever.
Megzavart időjárás és jól összezavart elmék sora,
ami zajlik eme világban, szemfényvesztés,
s nagy eséllyel nem ér véget soha.
A viharfelhők oly régóta gyülekeznek a kék égen,
a Nap azonban nem vette komolyan őket,
s a Hold sem tette ezt, a sötét éjben.
Megzavart időjárás, nyár ősszel, tavasz idején tél,
mindezek lekötik a figyelmet hosszú időre,
és eközben a gonosz, új életre kél.
Hazug alapokon épülnek a magas, hazug falak,
hazug anyagból készülnek az építőanyagok,
s eme hazugságokra nincsenek szavak.
Hazug a talapzat és hazug minden apró részlet,
hazugok a csempék, az ablakok, s az ajtók,
ahogy hazug a tetőszerkezet, s a végzet.
Hazug alapokon fekszik az is, ami nem látszik,
és a hazugságok tengere elmossa a partokat,
amíg a hazug téboly az elmékkel játszik.
