sötétség Archívum - 17 / 28 oldal

Amire nem lehet felkészülni

Amire nem lehet felkészülni, az a borzalom,

a rengeteg hazugság és a megfélemlítések,

s aminek a vége, egy csomó csonthalom.

Olyan hihetetlen ami ezután fog következni,

az egyszerű emberi elme felfogni képtelen,

minden gonosz ellenük akar szövetkezni.

Szinte érthetetlen, a hitetlenkedés mekkora,

mily könnyűszerrel manipulál a sötétség,

s milyen aljas is a háttérnek a rektora.

Amire nem lehet felkészülni, az a kínzó vég,

ami után nem marad egyetlen túlélő sem,

és senkinek nem ragyog fel többé az ég.

Miközben az arcodat simogatják

Miközben az arcodat simogatják, hátul ássák a sírodat,

elhitetik, hogy megmentenek mindenféle rossztól,

ám valójában egyre inkább növelik a kínodat.

Meggyőznek, kizárólag a jó szándék vezérli csak őket,

segítenek a pénzügyi gyarapodásban, azt sugallják,

s eközben nyomorba taszítanak férfiakat, nőket.

Tesznek róla, hogy az egészség ne is létezhessen többé,

mérgekkel megbolygatják a természet ősi rendjét,

s minden, mit szerettél, gyorsan válik köddé.

Egyre csak hullanak a szeretteid és fogy a baráti köröd,

a gyermekedet megalázzák az óvodában, iskolában,

s ha szólsz, leordítanak, ehhez semmi közöd.

Halált vesznek a számodra a saját és a mások adójából,

mindezt kizárólagosan az élet védelme címszó alatt,

kik ezt teszik, nem bújnak elő a sötétség odújából.

Miközben az arcodat simogatják, beléd mártják a kést,

a lelked így válik eggyé a végtelen térrel, s idővel,

az élet filmjéből már nem látod az utolsó részt.

Sejtelmes árnyak

Sejtelmes árnyak suhannak szédületes sebességgel,

varázslatos táncot lejtenek a figyelmet elvonva,

s ha eljön az idő lecsapnak, erős hevességgel.

Sötét viharként mutatják meg az erejüket, lényüket,

villámokat szórva rettegést és félelmet keltenek,

már a világ kezdetén elvesztették a fényüket.

Sejtelmes árnyak susognak sugallatokat a világnak,

s szinte hipnotikus álomban tartanak minden élőt,

miközben állandóan a Föld körül cikáznak.

Megkeseredve

Megkeseredve a világ mocskától, nehéz az élet,

kínzóan telnek a mindennapok percei, s órái,

és örökös rabságban szenved minden lélek.

A hipnotikus homály annyi elmére rátelepedett,

s támadja a kevés még józanul gondolkodót,

akikre immár óriás kígyóként rátekeredett.

A sötétség leple ezt a világot lassan körbeveszi,

s igyekszik elpusztítani minden élőt a Földön,

mielőtt a fény serege magát összeszedi.

Megkeseredve zajlik a harc, a kíméletlen csata,

a tét nem az arany, vagy a pénz, hanem a lét,

s ha nem küzd a jó, győz a gonosz hada.

A sötétség idején

A sötétség idején semmi nem olyan, mint rég,

másak az álmok, s a vágyak hitehagyottak,

biz beszürkült a valamikor még kék ég.

Hazug szólamok, erős agymosás uralja a teret,

a megfélemlítés mindennapos, megszokott,

s ennél még sajnos sokkal rosszabb lehet.

Nincs összetartás, s nincs segítőszándék soha,

az emberek már ki nem állhatják egymást,

és a becsület maradéka is elszállt tova.

Senki nem mozdítaná az ujjait, hogy segítsen,

s nem ártaná magát bele a mások dolgába,

mivel nem szeretné, hogy ő is veszítsen.

A sötétség idején minden lélek fogollyá válik,

valamennyiük a gonosz számára csak teher,

és a sors mindannyijukkal csak játszik.

Az éjszaka urai

Az éjszaka urai hatalmukba kerítik a világot,

ügyesen bujkálnak, szinte láthatatlanok,

s a közelükben elhervadnak a virágok.

Halkan, észrevétlenül lopakodnak a sötétben,

nyomot nem hagynak, félelmet keltenek,

és mint mindig, ők vannak fölényben.

Leölik az élővilág apraját és nagyját gyorsan,

s az életben maradtak csendben lapulnak,

ám mégis elvesznek szépen, sorban.

Az éjszaka urai gyilkolásra születtek valaha,

nincs bennük könyörület, sem szánalom,

s hevíti őket a kegyetlenség parazsa.

Mit ér az élet?

Mit ér az élet, ha nincs benne igaz szeretet,

és a felnőttek túlterheltek, elnyomottak,

s nem nevetnek soha a gyerekek?

Milyen világ az, melyikben a gonosz az úr,

s amelyikben tilos az igazság, az értelem,

és mindennap a rettegés réme dúl?

Megéri egyáltalán létezni a sötétség idején,

amelyben minden normális dolog tiltott,

s nincs szabadság, mint annak idején?

Nyugalom, öröm és béke nélkül mi marad,

a jó, félelemtől vacogva feladja önmagát,

s a világ a végső pusztulás felé halad?

Mit ér az élet értelmetlenül, kényszeresen,

érzelmek, szerelmek és ölelések híján,

bealkonyul immáron véglegesen?

Szívszorító jövő

Szívszorító jövő vár mindenkire, aki él,

aki mindennap megküzd a sorsával,

s közben a közelgő végzetétől fél.

Félhet is, hiszen túlontúl erős a gonosz,

bőven van pénze, markában a világ,

és minden jót elpusztít, eloroz.

Elveszi a reményt is, a lélek reményét,

éjjel-nappal hazudik, rettegést kelt,

s kiéli az elmebaját, szeszélyét.

Gőgösen, s öntelten vigyorog az élőkre,

összeugraszt, kegyetlenül megoszt,

és senki nem vonhatja kérdőre.

Az irányítás élteti csupán és a hatalom,

a totális ellenőrzés a bolygó felett,

sőt, a mindenek feletti uralom.

Ellenfele az értelem gyenge lábakon áll,

s szövetségesére, a fénynek seregére,

sajnos hiába és csalódottan vár.

Szívszorító jövő árnya száll a sötétben,

s ha az emberiség nem tér észhez,

eltűnik a sorsnak a ködében.

Hamarosan bealkonyul

Hamarosan bealkonyul, a sötétség gyorsan közeleg,

a Nap lenyugodni készül, s előjönnek az árnyak,

ilyenkor felerősödnek a neszek, a zörejek.

Az árnyak előhozzák a rémületet és a félelem idejét,

eljönnek a rettegés órái, s a libabőrözés percei,

amint a szél fújni kezdi a végzetnek hidegét.

Hamarosan bealkonyul, a nappal koromsötétre vált,

és azon éjszakán, amikor a Hold nem bújik elő,

a gonoszság elszabadulva mindenkinek árt.

Lehetne ez egy szebb világ

Lehetne ez egy szebb világ, ha úgy állnánk hozzá,

s ha a szeretet ereje irányítaná a gondolatokat,

akkor az igazság nem zsugorodna ponttá.

Nem halna ki az értelem, a becsület, és a szépség,

s nem venné át a helyüket az a rengeteg rossz,

a sötétség, a gonoszság, a szörnyű rémség.

A jóság és a tiszta szív lenne mindennek az alapja,

egymás segítése, megértése, természetes lenne,

s az összefogás emelne minket a magasba.

Lehetne ez egy szebb világ, s egy sokkal jobb élet,

varászlatosabbá válhatna valamennyi percünk,

és békében, szabadon élne minden lélek.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31