reménytelenség Archívum - 9 / 12 oldal

A politika mérgezi az emberek lelkét

A politika mérgezi az emberek lelkét folyamatosan,

tönkreteszi a legszebb perceket és órákat is,

s a pusztulás irányába visz fokozatosan.

Gondoskodik az elszegényítésről, az eladósodásról,

az állandó rettegésről, félelemről, hazugságról,

és természetesen a kemény megadóztatásról.

Viszályokat, háborúkat szít és átlép minden határt,

nyomorba taszít, igyekszik elvenni a reményt,

s különféle módokon osztogatja a halált.

A politika mérgezi az emberek lelkét és nem kímél,

olyan, mint a testben a rák, májban a métely,

az igazságot soha nem tűri, s bárkit elítél.

Megfogantatásunkkor egyből halálra ítéltetünk

Megfogantatásunkkor egyből halálra ítéltetünk, kiút nincsen,

s élje bárki is, bárhogyan az életét, legyen bármily jó,

ezt nem tudja elkerülni, semmiféle kincsen.

Megfogantatásunkkor egyből halálra ítéltetünk, s ez szomorú,

tetteink, gondolataink, idővel mind semmivé válnak,

és meglehet, a sírjainkon sem lesz koszorú.

Az élethez nagy kitartás szükséges

Az élethez nagy kitartás szükséges, bizony nem kevés,

biz rengeteg a gond és a megoldandó probléma,

hisz az élet nem csupán ivás, meg evés.

Az élethez nagy kitartás szükséges, de még mennyire,

az ember hiába hoz az erején felül is áldozatokat,

sokszor mégsem marad végül semmije.

Amikor kezd elfogyni a levegő

Amikor kezd elfogyni a levegő, fulladozik az ember,

a látása elhomályosul, az agya pedig eltompul,

és hirtelen, eme helyzetből kiutat nem lel.

Erőlködni kezd, levegőért kapkod, s félelem járja át,

miközben szédül, önmaga életére gondol végig,

ám a megmenekülésére esélyt biz nem lát.

Amikor kezd elfogyni a levegő és a reményt kizárja,

térdre rogy, szenved, s ekkor fény veszi körül,

feltűnik egy angyal, aki az ablakot kitárja.

A mélységesen elbutított elmék világa

A mélységesen elbutított elmék világa, ím megérkezett,

a sötétség leple igen gyorsan és hatékonyan terjed,

ám a gonosz bizony, még így sem elégedett.

Számára az idő nagyon fontos, eredményt akar, hamar,

nem bírja kivárni a természetes folyamatok végét,

és az, hogy még van élet, a számára fanyar.

A mélységesen elbutított elmék világa, az maga a halál,

ahonnan nincs visszaút és nincs esélye a jövőnek,

a remény ott nem mást, csak sírokat talál.

Szörnyű az, amikor szenved az ember

Szörnyű az, amikor szenved az ember folyamatosan,

mikor a nap minden perce csupa kín, s fájdalom,

és a teste épül le gyorsan, nem fokozatosan.

Mikor éjszakánként nem tud aludni, fullad és piheg,

emiatt oly ideges, ingerült, türelmetlen, kimerült,

s mikor már a kellemes hőmérséklet is hideg.

Szörnyű az, amikor szenved az ember kilátástalanul,

mikor megfárad, megfásul a lelke, keserű az élete,

és elege van mindebből, oly kimondhatatlanul.

Megannyi fájdalom perzseli a lelkeket

Megannyi fájdalom perzseli a lelkeket egy életen át,

s megannyi csalódás gyötri és kínozza őket,

a legtöbbjük ebből kiutat nem is lát.

Megannyi fájdalom perzseli a lelkeket kíméletlenül,

sokszor reménytelenné téve az életet, magát,

s elpusztítva a jót, oly könyörtelenül.

Mennyire el tud kopni az ember

Mennyire el tud kopni az ember, sajnos mennyire,

egyre több mindene fáj, alig van, amije nem,

és a lakásától sem jut el már messzire.

Mennyire el tud kopni az ember, mennyit szenved,

egykori elméje sem ragyog, mint rég, de érzi,

az élet kegyetlen és kiutat nem enged.

Reménytelenségben reményre várva

Reménytelenségben reményre várva szenvednek sokan,

feszülten ébrednek reggel és este úgy fekszenek,

miközben az idő folyamatosan rohan.

Reménytelenségben reményre várva, dermesztő az élet,

keserű percek uralják a legszebb pillanatokat is,

s állandó félelemben él számtalan lélek.

Furmányos furfangok által

Furmányos furfangok által nyomják el az embereket,

s taszítják őket szegénységbe és a nyomorba,

pokollá téve a mindennapi reggeleket.

Sikeresen elveszik az életkedvet, s kiirtják a reményt,

ellehetetlenítik az életet magát, sajna örökre,

s eltipornak minden elesettet, szegényt.

Furmányos furfangok által pusztítják el ezt a világot,

nem kímélve sem ártatlant, sem becsületest,

s pláne nem azt, aki az igazáért kiállott.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31