Saját alkotásaim
Karácsonykor jobban érez a szív, fogékonyabb a lélek,
békésebben, nyugalmasabban telnek a napok,
s az emberek ilyenkor kevésbé félnek.
Karácsonykor az emlékezés percei melegséget hoznak,
és az elhunyt szeretteink újfent életre kelnek,
s nincs esélye a gonosznak, rossznak.
Hópihék szálldogálnak csendesen, Karácsony este,
a Hold fénye megcsillan mindegyikőjükön,
s áthat mindent a nyugalom csendje.
Az ablakokon jégvirág díszeleg, a város már alszik,
itt-ott még fény szűrődik ki az ablakokon,
ám neszezés, zörej, sehol nem hallik.
Hópihék szálldogálnak, az éjszaka fagyos, kemény,
a szeretet átjárja a várakozással teli órákat,
és ezen az éjjelen, újjáéled a remény.
Nagy pelyhekben hull a hó, hófehérbe borítva a tájat,
s a Hold fénye gyémánttá varázsolja a pelyheket,
melyek beborítanak a városban minden házat.
Nagy pelyhekben hull a hó, itt van a pihenés évszaka,
a növények és az állatok téli álmukra készülnek,
ragyognak a csillagok, mikor leszáll az éjszaka.
Közeleg a tél, a nyugalom és az elmúlás évszaka,
hideg szél suhan a fák, s a bokrok között,
lassan már a nappal is csak éjszaka.
Közeleg a tél, az ősz pazar szépsége visszavonul,
az állatok és a növények többsége lepihen,
s a jó idő, egy időre visszaszorul.
Egy nyugodalmas éjszakán, amikor a Hold ragyog,
az álmok elviszik az embert az ismeretlenbe,
ahol minden szép és nincsenek bajok.
Egy nyugodalmas éjszakán, fent, a csillagok között,
újra kalandokra indul a lélek, messzire szállva,
és a sok rosszat itt hagyja, maga mögött.
Ébren álmodozni, s kialakítani egy saját világot,
egy szép helyet, ahol minden olyan békés,
s ahol mindig illatoznak a virágok.
Ahol állandó a napsütés és dúsak, zöldek a rétek,
a szeretet szívből jövő, a szerelem őszinte,
s az emberek egymástól nem félnek.
Ébren álmodozni megnyugtató, igazán jó dolog,
kellemes képzelgés a sok gond közepette,
s a lélek örül, kint az eső hiába kopog.
A szeretet honában semmiféle rossz nem létezik,
rengeteg az öröm, a vidámság és a nevetés,
s valamennyi érzés szívből érkezik.
Segítségben hiány nincsen, a jó szándék állandó,
nincs feszültség és a nyugalom természetes,
s a szürke napok egyike sem fárasztó.
A szeretet honában az élet varázslatos és csodás,
nincs mitől félni, nem kell rettegni sohasem,
s errefelé, az őszinte tisztelet a szokás.
A békesség honában olyan varázslatosak a napok,
mindig süt a Nap, nincs viharfelhő az égen,
s szeretetben élnek a kicsik és a nagyok.
A békesség honában mindenki jól érezheti magát,
nincsenek gondok, bajok, betegség, ármány,
s bárki félelem nélkül hallathatja a szavát.
A békesség honában nincs feszültség, nincs harag,
állandó a vidámság, mindennap oly örömteli,
és eme boldogságra nem léteznek szavak.
Ősz van. Színpompás faleveleket fújdogál a szellő,
a természet megmutatja varázslatos pompáját,
s állatok neszeitől hangos most az erdő.
A készülődés neszei ezek, az elraktározás időszaka,
minden élőlény igyekszik felkészülni a télre,
és eljön nemsokára a nyugalom pillanata.
A növényvilág is pihenni készül, eleget tett az idén,
nőttek sokat és a termőfajok szépen teremtek,
ám immáron, lezárul számukra az idény.
Ősz van. Nappal ragyog a Nap, s éjjel a Hold az úr,
a szellők finoman cirógatják a zöld fűszálakat,
miközben esténként, csillagok fénye gyúl.
Rózsaszirmok hullanak alá, bekacsintott az ősz,
a Nap is mosolyog az ég varázslatos kékjében,
s a melege kellemes, nem kegyetlenül bősz.
Megjött a nyugalom évszaka, csendesedik a táj,
még virítanak a virágok, a termés kint alszik,
és a természetre, az állatokra, pihenés vár.
Rózsaszirmok hullanak alá, s a remény útra kel,
erővel feltöltődve járja a vidéket, s a várost,
és segít ott, ahol reá várakozó lelkeket lel.
