Saját alkotásaim
Mézes mérgekkel próbálják elaltatni a hangyákat,
hiszen azok szeretik az édes, finom ételeket,
és ilyetén nem kell felállítani csapdákat.
Eme mérgek lassan, fokozatosan fejtik ki a hatást,
s emiatt nem tűnik fel a szorgos rovaroknak,
milyen ravasz módon kapják a csapást.
Mézes mérgekkel próbálják elősegíteni a végzetet,
mivel mindenképp el akarják érni a céljukat,
kiirtani ezeket a szorgos és apró lényeket.
Az elmék programozása immár teljes erővel folyik,
ahogyan a félelem és a rettegés fenntartása is,
mindaddig, amíg az értelem el nem fogyik.
Az elmék programozása túlságosan kihat a jövőre,
engedelmes szolgákká teszi az emberek zömét,
és így válik majd semmivé mindenki jövője.
A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,
a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,
eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.
A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,
a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,
és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.
Az önámítás csakis hazug látszat és nem több annál,
egyfajta vágyálom, elképzelt valóság, óhaj,
s ez világosabb a ragyogó napnál.
Az önámítás csakis hazug látszat, s szemfényvesztés,
a nem létező tehetség és képesség elhitetése,
mások számára pedig megtévesztés.
Keserűség és szomorú arcok, csalódottság és bánat,
a becsapottság érzése tüzet szít a lelkekben,
s a remények a sötétségbe szállnak.
Keserűség és szomorú arcok, megtört emberi életek,
a kapzsiság, s a pénz uralma megmutatkozik,
kiölve, a bennünk lakozó fényeket.
Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,
ez így van, hiszen nem jár következménnyel,
és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.
Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,
Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,
és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.
Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,
egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,
és örök békességet a túlvilág szigetén.
Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,
gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,
külön kiemelve valamennyi igaz szót.
Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,
ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,
szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.
Furfangos fondorlatokkal manipulálják az embert,
s teszik boldoggá, örömtelivé a szürke életét,
így feldobva a mindennapi reggelt.
Új és újabb terhekkel dobják fel a napokat, éveket,
adóztatásból sincs hiány, sőt lesz még több is,
megmutatva, mily csodás a képzelet.
A megtévesztések sora igazán üdítő, sőt eszményi,
nevetésre és kacajra fakaszt számtalan lelket,
s már önmagában mindez megéri.
Furfangos fondorlatokkal vidámítanak mindenkit,
s eme álomszerű, gyönyörteli, szép világban,
nem hagynak unatkozni, ím senkit.
A rémisztő lábnyomok félelemmel töltik el a lelket,
van közöttük kicsi, nagy és lúdtalpas lenyomat,
ám az ökolábnyom az, amely sikerre lelhet.
Félelmetes, hiszen ezt hangoztatja a tévé, s a rádió,
ne használj sok vizet, ne lépj ki a házadból sem,
ám meglepő módon, nem ezt súgja a ráció.
Ne járj autóval, csak a tömegközlekedés az, ami jó,
s a legapróbb rezdülésed is kárt tesz mindenfelé,
a kiváltságok sokasága, csakis az elitnek való.
Ne egyél állati fehérjét, hiszen finomabb egy bogár,
sem a gyümölcsök, sem a tej, nem neked valóak,
ha nem hiszed el, elnyel majd a sötét mocsár.
Ne fürödj, s ne moss, örülj, hogy egyáltalán élhetsz,
a készpénz nélküli világban csakis rab lehetsz,
bármennyire hitetlenkedsz, hiába kétkedsz.
Bűntudatot próbálnak kelteni, reszkessen az ember,
mivel csakis miatta van ilyen helyzetben a világ,
s amíg a fajtája él, a Föld nyugalmat nem lel.
A rémisztő lábnyomok ökoálmokat vetítenek elénk,
s eme álmokban már ökohullák vagyunk csupán,
ilyen hazug gondolatokat sulykolnak belénk.
Látszólagosság az egész élet, mindig is az volt,
soha nem a valóság tükröződött vissza,
és semmi nem az, amiről szólt.
A jó a mesék világában hódít, s a valóban lapít,
a rossz pedig, amely a szavakban veszít,
keményen az igazságra tanít.
A szép álmok köddé válnak, hiszen csak álmok,
a rémálmok ellenkezőleg, valóra válnak,
s a sors bizonyítja, hogy álnok.
A szerelem vak, elhiteti, biz csodálatos minden,
a harag és a gyűlölet felébreszt gyorsan,
s jelzi, épp ideje eltűnni innen.
A kimondott szavak sokszor hazugok, hamisak,
ugyanakkor az igaz tettek bizonyítanak,
és megmutatják, sokan naivak.
Látszólagosság uralja az elméket és a szíveket,
manipulálja a tudatot, hat az érzésekre,
szürkének láttatva a pazar színeket.
Mesterkélt szavak, amelyekkel manipulálnak,
és amelyeket ráerőltetnek az emberekre,
remélve, hogy általuk kapitulálnak.
Kapitulálnak és feladják önmaguk kis világát,
ahelyett, hogy átgondolnák mindezeket,
s megtalálnák a helyes út irányát.
Sajnos sokan elhiszik azt, ami csupán látszat,
teljesen átadják az irányítást másoknak,
s ez a későbbiekben nagyon fájhat.
Mesterkélt szavak, egy kitalált valóság képei,
rengeteg az ármány és a gonosz szándék,
s így pusztulnak el a világ népei.
