Címke: félelem

Aki élni akar

Aki élni akar, az semmiképpen, soha ne legyen beteg,

mivel a régi, Hippokratészi eskü, immár a múlté,

és jó fizetségért lecsukódnak az orvosi szemek.

 

Sokuk befogja a fülét is, hogy ne hallja betegei szavát,

hiszen nem is érdekli az állapotuk, s a fájó kínjaik,

egyedül egyet tart szem előtt, csak a saját javát.

 

Nem érdekelt a gyógyításban, mert nem azért fizetik,

lényegtelenek az idősek, a gyengék és az elesettek,

ám jó, segítő szándékukat, oly hazugul elhitetik.

 

A kiírt gyógyszerek utáni jutalék, na az bizony számít,

meg a számtalan betegség, beteggel való elhitetése,

és a fehér köpeny látványa önmagában elkábít.

 

Újabban erősen megkopott, az egykor csodás hivatás,

elpárolgott a tisztelet és a bizalom az irányukban,

s a tevékenységük után, túlontúl sok a ríkatás.

 

Aki élni akar, az küzdjön önmaga, az utolsó percekig,

és igyekezzen talpon is maradni, amíg csak lehet,

s ne aszerint, ahogy a halálát mások tervezik.

stethoscope 4280497 640

Aki ébren is alszik

Aki ébren is alszik, annak a valóság csak álom,

nem fogja fel a körötte lévő történéseket,

s nem zavarja a nyakába tett járom.

 

Nem hisz el semmit abból, ami sajnos biz igaz,

s nem akarja megérteni azt sem, amit lát,

számára az igazság soha nem vigasz.

 

Aki ébren is alszik, annak koromsötét a jövője,

persze a jelene is csupán tragédiák sora,

és kizárólag a félelmet viszi a jövőbe.

eery 1648250 640

Egy esős éjszakán

Egy esős éjszakán, amikor a Hold felhők mögé kerül,

s az emberek álmatlanul vergődnek ágyaikban,

rémisztő gondolatok sokasága kerül felül.

 

Eme gondolatok alaposan fel tudják kavarni a lelket,

s megrémítik a szívet is, mely szeretetre vágyik,

ám a mai időkben nyugalmat nem lelhet.

 

Egy esős éjszakán, amikor villámok cikáznak az égen,

s a félelem uralja az elméket, hogy mi történik,

mély érzések és vágyak születnek az éjben.

rain 2589417 640

Zűrzavar és káosz

Zűrzavar és káosz uralja a mindennapok perceit,

emberek milliói rettegnek, s bizonytalanok,

közben rájuk hárítják a világ terheit.

 

Szemfényvesztés zajlik, a homály egyre csak nő,

nehéz átlátni a sötétség szövevényes hálóján,

amit a láthatatlan kezek sokasága sző.

 

Zűrzavar és káosz fojtogat mindent, főleg a létet,

s ha az emberiség nem képes magához térni,

a végzet az asztalra teszi az utolsó tétet.

poker 3024531 640

A szünidő végeztével

A szünidő végeztével, a Riogatás újra az útját járja,

és igyekszik bekopogtatni valamennyi ablakon,

örvendezik a szíve, ha a rettegést látja.

 

Szélesen mosolyog, amikor megfelelő alanyra talál,

akivel el tudja hitetni, hogy eme világnak vége,

s a szörnyűségekben soha nincs határ.

 

Belül kuncog, mikor a szerencsétlen könyörög neki,

mondván, hogy bármit megtesz, bármit elfogad,

s végül mindenét a kínzója kezébe teszi.

 

A Riogatás ennyivel nem éri be, neki mindenki kell,

nem adhatja alább, hiszen nem ezzel bízták meg,

és amíg nem teljesít, békességre nem lel.

 

A szünidő végeztével megkezdődik az őszi learatás,

az elvetett magok termése immár leszedésre vár,

ám muszáj sietni, mert nagy a lemaradás.

istockphoto 1271492926 612x612 1

A sötétség leple

A sötétség leple ügyesen elrejti az éjszaka lényeit,

s így azok láthatatlanul vadásznak, ölnek,

elkerülve a nappalok tiszta fényeit.

 

Ha nappal tennék mindezt, csökkenne az esélyük,

hisz valamennyi áldozat megláthatná őket,

és hihetetlen harag zúdulna feléjük.

 

A sötétség leple rémületet, rettegést, félelmet kelt,

s amennyiben nem süthetne ki többé a Nap,

az éjsötét tudná, máris háborút nyert.

forest 4395986 1280

Hiába fél az ember

Hiába fél az ember a sötétségtől, ha tétlenül vár,

s ha nem őrzi a fényt, amely megmentheti,

akkor biz a reménye a semmibe száll.

 

Onnan pedig nincs visszaút, s nincs újabb esély,

a kíméletlen viharok korában elhal, ami jó,

és ami marad, az a hatalmas veszély.

 

Hiába fél az ember, azzal rosszat tesz magának,

s így nem menekülhet meg a végzete elől,

csupán szabad utat enged a halálnak.

istockphoto 1203096455 612x612 1

Meddig tűri a lélek

Meddig tűri a lélek, hogy eltiporják újból és újra,

folyton megalázzák, elvegyék az életkedvét is,

s mindezt tegyék a jó köntösébe bújva?

 

Mikor ébred fel végre az altatásból, s az álomból,

mert úgy alszik, mint egykoron Csipkerózsika,

de a lelket ki szabadítja meg az átoktól?

 

A hiszékenység nem erény, sőt, a gyengeség jele,

a bizonytalanságé, a tudatlanságé, s a félelemé,

felnyílhat egyszer az emberek szeme?

 

Meddig tűri a lélek a semmibevételt, a fájdalmat,

képes lesz valaha magára találni és ha mégsem,

érdemel-e végül bármiféle szánalmat?

istockphoto 941774986 612x612 1

A rémisztő lábnyomok

A rémisztő lábnyomok félelemmel töltik el a lelket,

van közöttük kicsi, nagy és lúdtalpas lenyomat,

ám az ökolábnyom az, amely sikerre lelhet.

 

Félelmetes, hiszen ezt hangoztatja a tévé, s a rádió,

ne használj sok vizet, ne lépj ki a házadból sem,

ám meglepő módon, nem ezt súgja a ráció.

 

Ne járj autóval, csak a tömegközlekedés az, ami jó,

s a legapróbb rezdülésed is kárt tesz mindenfelé,

a kiváltságok sokasága, csakis az elitnek való.

 

Ne egyél állati fehérjét, hiszen finomabb egy bogár,

sem a gyümölcsök, sem a tej, nem neked valóak,

ha nem hiszed el, elnyel majd a sötét mocsár.

 

Ne fürödj, s ne moss, örülj, hogy egyáltalán élhetsz,

a készpénz nélküli világban csakis rab lehetsz,

bármennyire hitetlenkedsz, hiába kétkedsz.

 

Bűntudatot próbálnak kelteni, reszkessen az ember,

mivel csakis miatta van ilyen helyzetben a világ,

s amíg a fajtája él, a Föld nyugalmat nem lel.

 

A rémisztő lábnyomok ökoálmokat vetítenek elénk,

s eme álmokban már ökohullák vagyunk csupán,

ilyen hazug gondolatokat sulykolnak belénk.

sand 6605403 1280