félelem Archívum - 11 / 25 oldal

Annyi mindent

Annyi mindent elszenvedünk, amíg még élünk,

annyi keserűség és fájdalom kíséri utunkat,

miközben számtalan dologtól félünk.

Legtöbbször tehetetlenül nézzük, mi is történik,

s csak úgy közönyösen vegetálunk folyton,

amíg a sötétség köröttünk örvénylik.

A legtöbben fel sem fogják, mi vár majd rájuk,

egyszerűen nem hiszik el és nem is akarják,

ám mégis összedől a képzeletbeli váruk.

Annyi mindent elmulasztunk, rettegve és félve,

s mi mindent meg fogunk még bánni ezután,

amíg tétlenül, nem törődően nézünk félre.

Egymást kézen fogva

Egymást kézen fogva, könnyebb mindent túlélni,

elviselni a mindennapok terheit, ezt a világot,

s a félelmeken, a fájdalmakon túllépni.

Könnyebb megbirkózni a gondokkal, csalódással,

a veszteségek sorával, az igen nehéz sorssal,

és szembesülni a színtiszta valósággal.

Tisztább szívvel lehet szeretni, s őszintének lenni,

vidámabban megélni az élet számtalan percét,

és egy sikeresebb, boldogabb sorsért tenni.

Egymást kézen fogva, sokkal bátrabb is az ember,

nyugodtabb, meggondoltabb és segítőkészebb,

s ilyetén talán, emberibbé válhat egyszer.

A gyengélkedő remény

A gyengélkedő remény tanácstalanul várakozik,

és maga sem tudja, hogy mihez is kezdjen,

ám látja, mindenki békére vágyakozik.

Békére, biztonságra, s főleg egy élhetőbb életre,

nyugalomra, szeretetre, és boldog napokra,

nem pedig szegényes, keserves évekre.

Vidám percekre, órákra, egészségre, szerelemre,

nem korlátozásokra, vagy megfélemlítésre,

tiltásokra, s kikényszerített fegyelemre.

A gyengélkedő remény próbálkozik talpra állni,

s igyekszik végre összeszedni magát újból,

hiszen szeretne ismét emelt fővel járni.

Túl sok jutott már

Túl sok jutott már a kínokból és a szenvedésből,

a megpróbáltatások sorából, a kizsigerelésből,

a félelemből, s a folytonos rettegésből.

Az emberek nyugalomra vágynak, s valami jóra,

igaz szeretetre, boldogságra és valódi örömre,

békére, egészségre, sok kedves szóra.

Túl sok jutott már a rosszból és elég volt belőle,

csupán mindenki szeretné élni a saját életét,

s minél később távozni az örök mezőkre.

Egy reménytelen világban

Egy reménytelen világban, reményt adni igen nehéz,

s nagyon nehéz az összetört lelkek sebeit ápolni,

hiszen felfoghatatlan ami történik, az egész.

Tervezett gazdasági válság és gerjesztett háború dúl,

folyamatos a cselszövés, az intrika, az ármány,

s ez addig tart, amíg az emberiség belefúl.

Mindennap beszürkíti az eget a reánk kiszórt méreg,

s a természetesen kék ég így elveszíti a varázsát,

végleg kiégnek a reményhez vezető fények.

Egy reménytelen világban mindennap egy rémálom,

feszültséggel, félelemmel és rettegéssel telített,

s végül ott állunk, a halálba menő sétányon.

Ha a jó nemet tudna mondani

Ha a jó nemet tudna mondani, a rossz elbukna,

és ha nem adná át mindenét engedelmesen,

az ellene tervezett ármány is megbukna.

A gonosz hatalma óriási, mások félelme élteti,

a rettegés és a szenvedés állandóan táplálja,

s vígan él, tudva, őt mindenki félheti.

A sötétségből származik és a pokol tüzén nőtt,

a lelketlensége, s a kegyetlensége végtelen,

mióta létezik, sok mérgező hálót szőtt.

Ha a jó nemet tudna mondani, megmenekülne,

felragyogna az ég és szebbé válna a világ,

közben a rossz, végleg ellehetetlenülne.

A sötétség lelketlen szörnyei

A sötétség lelketlen szörnyei nem pihennek soha,

folyamatosan vadásznak, hisz telhetetlenek,

s az éjben nem látszik pusztításuk nyoma.

Pedig mindenfelé vértócsa jelzi, hogy ott voltak,

és sikeresen öltek, mert az étvágyuk óriási,

a tetteikről az ősidőkben is regék szóltak.

A sötétség lelketlen szörnyei rettegnek a fénytől,

föld alatti üregekben és odúkban lapítanak,

így védve magukat a Naptól, s a széltől.

Egy igazságtalan világban

Egy igazságtalan világban oly csodás az élet,

s mindennap egy igazi álomnak számít,

melyet dicsőíthet a rengeteg lélek.

Boldog minden eltelt perc és valamennyi óra,

a szíveket melengeti a gyötrelem tüze,

s nem számíthat senki, semmi jóra.

Micsoda öröm nélkülözni, jogok nélkül élni,

a szabadságot eltemetni valódi gyönyör,

s egy mámor állandóan csak félni.

Ki ne szeretné, ha elvennék mindenét hamar,

legalább nem lenne semmije, soha többé,

és nem létezhetne pénzügyi zavar.

Ki ne vágyna jó kis szenvedésekre, s kínokra,

és ki ne vágyna háborúra, pusztulásra,

miközben virágot visz a sírokra.

Egy igazságtalan világban sose volt igazság,

és soha nem is hiányzott, hiszen minek,

ilyen ez az élet, egy vigasság.

A hiénák stratégiája

A hiénák stratégiája a felőrlés és a kifárasztás,

a félelem fenntartása az éles hangjukkal,

s a tudatos, célratörő kiválasztás.

Először az öreg és sérült egyedeket támadják,

majd következnek a gyengék, az elesettek,

s végül a fiatal, újszülött állatkák.

Nem kegyelmeznek, ha bármi esélyt is látnak,

s kímélet nélkül széttépik az áldozataikat,

hiszen mindőjük húsára vágynak.

A hiénák stratégiája, megenni minden állatot,

elvenni más ragadozóktól is a zsákmányt,

a számukra ez az ideális állapot.

Folyamatos nyomás alatt

Folyamatos nyomás alatt állnak az emberek,

s nyugalomra nagyon kevés az esélyük,

bezzeg gondjuk az van, rengeteg.

Számtalan napi teendő köti le a figyelmüket,

nincs idejük a valóságot tanulmányozni,

s ez nem könnyíti meg az életüket.

Beköszöntött a félelem, a rettegés sötét kora,

káosz és zűrzavar uralja immár a napokat,

erre az emberek nem vágytak soha.

Már nincs idő a jó és szép dolgokkal törődni,

nincsen idő szeretni, másokon segíteni,

s nem igazán van mihez kötődni.

Folyamatos nyomás alatt megtörnek a lelkek,

elveszítik egykori önmaguk igazi arcát,

s ilyetén békességet nem lelnek.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30