erő Archívum - 3 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

A végzet felé hajtva

A végzet felé hajtva szaladnak a kafferbivalyok,

folyton üldözi őket egy nagy oroszlánfalka,

s a napjaik majdnem ugyanolyanok.

Legelnek, élelmet keresnek, majd inni indulnak,

vándorolnak a nap legnagyobb részében,

s pihenés után nehezen mozdulnak.

Együtt az erejük hatalmas, nehéz legyűrni őket,

közösen nekimennek bármely oroszlánnak,

s ilyenkor bizony mindig győznek.

Azonban, amikor üldözésük közben szétválnak,

elvesztik a közösségben rejlő hihetetlen erőt,

s akkor a ragadozók zsákmányává válnak.

A végzet felé hajtva csak az összetartás segíthet,

és menekülés közben a bivalyok rájönnek,

egyedül mindegyikük csak veszíthet.

A szavak ereje

A szavak ereje sokszor nagyobb, mint egy bomba,

fájó, komoly sebek okozására is képes lehet,

hiszen magát, a lelket döntheti romba.

Mézesmázosan megtéveszt és mételyezésre képes,

fel tudja bontani a legjobb kapcsolatokat is,

igen gyakran mondják azt, hogy ékes.

Ármányosan irányít és furfangosan terel másokra,

negédesen megtéveszt, oly kedvesen behálóz,

s futtathat bármely családot a zátonyra.

Mérget csepegtet a fülekbe, biz megássa a vermet,

erősen marcangolhatja a szívet, furmányos,

s a legjobb barátok közzé is éket verhet.

Ugyanakkor képes simogatni, néha igen beszédes,

olykor segítőszándékú, örömteli, kedélyes,

s alkalomadtán igen vidám, szeszélyes.

A szavak ereje sokkal több, mint egyszerű beszéd,

tettekre sarkalhat, s mély szeretetet tud adni,

ám gyakran nem tudja fékezni a hevét.

Oly sokat veszítünk

Oly sokat veszítünk életünk, létünk folyamán,

rengeteg probléma terhel bennünket végig,

s mi tétován utazunk a sorsunk vonatán.

Eme vonat ismeretlen tájakra, a távolba vezet,

hol a szeretteink emléke fennen ragyoghat,

és ahol a szívünk teljes erejéből szeret.

Az úton azonban számtalan próba áll előttünk,

s egyik nehezebb lesz majd, mint a másik,

kérdés, mit hoz ez ki végül belőlünk?

A jót, a rosszat, a zűrzavart, a káoszt, a békét,

mégis lesz teremtő ereje a gondolatainknak,

esetleg elhozzuk a gyilkos világvégét?

Oly sokat veszítünk, hisz tétovázóak vagyunk,

és a gyengeségünk túl sokat nyom a latban,

vajon az időben milyen nyomot hagyunk?

Örök éj

Örök éj fenyeget, ha végleg leszáll a sötét,

s az értelem nem érti meg a bölcsek kövét.

Mikorra a fény ereje túlontúl meggyengül,

eme világ biztonsága halálosan megrendül.

Örök éj pusztítja el a létet, s annak nyomát,

hihetetlen erővel törli el az emberek korát.

Ellene csak a fény erejének táplálása segít,

ami erőt a tiszta, igaz lelkek erejéből merít.

Az elme ereje

Az elme ereje megfoghatatlan dolgokra képes,

néha örömöt tud okozni, máskor fájdalmat,

s a gyógyító ereje határtalan, nem véges.

Akár látszólagos csodákat is el lehet vele érni,

s amennyiben nagyon erős a koncentráció,

a segítségével biz sokkal könnyebb élni.

Az elme ereje össze tudja fogni a sejtek erejét,

s ha az akarat igen sokszor kíván valamit,

eljátszhatja bizony a varázsló szerepét.

Az összefogás ereje

Az összefogás ereje bizony hatalmas erőt adhat,

aki gyenge, elesett, vagy akár bizonytalan,

mások támogatásával új esélyt kaphat.

Az élővilágban számtalan példa akad minderre,

a méhek, a hangyák, a hiénakutyák csapata,

egymást segítve viszi az életét sikerre.

Közösen többre képesek és jobbak az esélyeik,

nagyobb biztonságban vannak az utódaik,

s együtt növelik a túlélésük esélyeit.

Az összefogás ereje sokat segíthet bajok idején,

és győzelemhez segítheti az embereket is,

amennyiben okulnak az állatok sikerén.

A lélek ereje

A lélek ereje a tisztaságban és a becsületben rejlik,

s mindennek ellenállhat eme aljas időkben,

amikor a szeretet és az igazság felsejlik.

Rendkívüli nyomás alatt áll az ész, s az elme ereje,

folyamatosan hazugságokkal bombázzák őket,

s minden percben felsejlik a gonosz deleje.

Az értelem zűrzavarban él, sötét káosz veszi körül,

már nem tudja sokszor maga sem, mi a helyes,

s ennek az állapotnak a háttér nagyon örül.

A lélek ereje felülemelkedhet, ha összeszedi magát,

ha nem uralja a félelem és a rettegés a napjait,

akkor bizony áttörheti bármilyen erő falát.

Az ébredező Remény

Az ébredező Remény még igen kába,

lassan nyitogatja a lecsukott szemeit,

nehézkesen, pislogva néz előre, hátra,

s keresni kezdi a felkelő Nap kegyeit.

Általa kíván megújulni és észhez térni,

s az emberek előtt felvállalni önmagát,

hisz oly régóta csak árnyék, nem más,

cserben hagyta a gyönyörű Föld anyát.

Az ébredező Remény gyűjti az erejét,

a lelke tiszta, s a szíve az igazakért él,

elégedett nem tud lenni, csakis akkor,

ha mindenki boldog és senki nem fél.

A Remény kardja

A Remény kardja sötét helyen várakozik,

a posvány mocsarában, egy sziklában áll,

új időkre, s újfent ragyogásra vágyakozik,

mikor az ereje valamely hős testébe száll.

Körötte csordogáló víz, s haldokló erdő,

amelyet a gonosz sötétség ármánya ural,

reméli, hogy a dicsősége hamarosan eljő,

s talán a sors nem lesz vele nagyon fukar.

Feljöttek már érte holtak is a homályból,

megpróbálták kihúzni, hogy őket segítse,

nem azért került ide az igazság honából,

hogy a bűnös réteget győzelembe repítse.

Ellenkezőleg pont velük fog leszámolni,

s pokolra küldeni mind az utolsó szálig,

valamennyiüket igazán öröm feláldozni,

biz minden csapása a dicsőségére válik.

A Remény kardja újra csillogásra készül,

mikor az igaz embereket segítheti ismét,

a segítségével e gonosz világ megszépül,

s többé a mocsárba nem tér vissza innét.

A medve

A medve félálomban szundít,

néha a másik oldalára fordul,

álmaiban sok halat elpusztít,

s pihenő gyomra megkordul.

Arcán medvemosoly látszik,

s málna illatát érzi orra előtt,

fantáziája érzékeivel játszik,

mozog a szája, enne mielőbb.

Míg horkol, léptek zaja hallik,

s belopakodik néhány ember,

miközben az álmok sora zajlik,

végigmérik gyilkos szemmel.

Méregetik bundája vastagságát,

mekkora, s mennyi pénzt érhet,

növelné önmaguk gazdagságát,

a medve kegyelmet nem kérhet.

Nem fog kapni, ha nem ébred,

a gyilkosok megnyúzzák élve,

s akkor biz többé fel nem éled,

már körbe is állták mind, félve.

Hiszen rettegnek nagy erejétől,

hiába alszik, így is tartanak tőle,

halálát tervezték már az elejétől,

bízva, nem hallanak többé felőle.

A medve orrát megcsapja a bűz,

a gonosz bűze árad barlangjában,

e rémes szag minden álmot elűz,

felriadva széttépi őket haragjában.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31