Oly sokat veszítünk életünk, létünk folyamán,
rengeteg probléma terhel bennünket végig,
s mi tétován utazunk a sorsunk vonatán.
Eme vonat ismeretlen tájakra, a távolba vezet,
hol a szeretteink emléke fennen ragyoghat,
és ahol a szívünk teljes erejéből szeret.
Az úton azonban számtalan próba áll előttünk,
s egyik nehezebb lesz majd, mint a másik,
kérdés, mit hoz ez ki végül belőlünk?
A jót, a rosszat, a zűrzavart, a káoszt, a békét,
mégis lesz teremtő ereje a gondolatainknak,
esetleg elhozzuk a gyilkos világvégét?
Oly sokat veszítünk, hisz tétovázóak vagyunk,
és a gyengeségünk túl sokat nyom a latban,
vajon az időben milyen nyomot hagyunk?
