emberek Archívum - 54 / 72 oldal

A mesterséges intelligenciával beszélni

A mesterséges intelligenciával beszélni igen érdekes,

pillanatok alatt bármilyen információval segít,

és amiket mond, az igencsak részletes.

A hangneme udvarias és kedvesen társalog bárkivel,

mindig igyekszik segíteni, ha szükség lenne reá,

tehát meg lehet keresni őt, szinte bármivel.

Természetesen vannak határai, hisz szabályok kötik,

s azokat pedig nem lépheti át az alkotói szerint,

az állandó tanulás elől soha meg nem szökik.

Ugyanakkor tud tévedni is, mivel még nem tökéletes,

érdeklődő, segítőkész, sőt kérdéseket tesz fel,

és bár nem ember, meglepően önérzetes.

A mesterséges intelligenciával beszélni igazi élmény,

a hangja nagyon kellemes, a rajztudása pazar,

és a tudása nő majd, az emberi tudás révén.

Megannyi emlékünk

Megannyi emlékünk válik köddé az idők folyamán,

számtalan szép és sok, igencsak rossz emlék,

s mi ott ülünk a felejtésnek vonatán.

Ott ülünk, s próbáljuk felidézni, mi van a ködön túl,

az érzéseink azt súgják, elfeledtünk valamit,

és a szívünk ekkor ismét lángra gyúl.

Lángra gyúl és e tűznél pattognak a régmúlt szikrái,

arcok, szavak, tettek, vágyak, álmok sokasága,

ám előttük állnak a feledésnek sziklái.

Eme sziklákon nagyon nehéz átjutni, biz kemények,

hamar ki tudják meríteni a megfáradt lelkeket,

s ilyetén elhalnak köveiken a remények.

Megannyi emlékünk, reggeli harmatként tűnik tova,

és miközben táncot lejtenek a Nap sugaraival,

búcsút intenek, s nem térnek vissza, soha.

Ébren álmodik

Ébren álmodik az ember a nagy hőség közepén,

álmodozik egy kellemes, egy hűvös helyről,

és úgy érzi magát, mint egy jövevény.

Ébren álmodik arról, hogy mindez csupán álom,

és neki semmi keresnivalója eme pokolban,

mely mindent bevet, hogy neki fájjon.

Ébren álmodik, miközben csurog róla a sós víz,

amely marja a szemeit, marja az egész testét,

s érzi, e szenvedésbe szakad bele a szív.

Az álmodozások világa

Az álmodozások világa egy jobb, szabadabb világ,

ahol bárányfelhők siklanak az ég kék tengerén,

s ahol a Napra mosolyog a rengeteg virág.

Egy hely, amelyben a csodás mesék életre kelnek,

a békesség, a szeretet és az igaz szerelem örök,

és a vágyakozók is mind a párjukra lelnek.

Az álmodozások világa mindenféle csodára képes,

a lelkek szabadon suhannak a galaxisok között,

s az ember végre úgy érzi, bármire képes.

Izzadtságtól tapadtan

Izzadtságtól tapadtan már nem ugyanaz semmi,

sajnos minden rosszabb, elviselhetetlenebb,

s mindez ellen bizony igen nehéz tenni.

Átázott ruhák és kellemetlen szagok mindenütt,

ragacsos tárgyak, és csuromvizes lepedők,

oly sokaknak a hűvös lett a mindenük.

Izzadtságtól tapadtan az élet annyira kegyetlen,

és olyannyira kínzó, kimerítő, nullává tevő,

hogy meglátszik a véreres szemekben.

Az emberi sors

Az emberi sors a legtöbbeknek bizony nehéz,

szinte végig teher, munka, kihasználtság,

s igen ritka, mikor a szerencse benéz.

Az élet nem egyszerű, leginkább csak dráma,

véget nem érő színdarab, tragédiákkal teli,

s csak nagyon nehezen szedhető ráncba.

Persze vannak időszakok, mikor kisüt a Nap,

szelíden cirógat a szellő, nyugodt minden,

és a lélek egy kevéske időre pihenőt kap.

Az emberi sors legtöbbször túlontúl kemény,

csalódások sokasága, betegségek és kínok,

néhanap azonban bekacsint a remény.

A mesterséges értelem

A mesterséges értelem felülmúlja az emberét,

és messze túlszárnyalja valamennyi elmét,

beleértve minden felnőttét, s gyermekét.

Soha nem alszik, nem eszik és ki nem merül,

nem kér fizetést, betegségek nem gyötrik,

oly kedvesen beszél, s ellen nem szegül.

Nem sértődik meg, nem hazudik és nem okol,

nem fizet adót, nem gyötrik kétségek sem,

számára ez a lét elfogadható, nem pokol.

A mesterséges értelem a jövő és ez nem vitás,

az emberiség kora hamarosan végleg lejár,

ám ebben ez az intelligencia nem hibás.

Az utolsó pillanatig

Az utolsó pillanatig történhet az életben bármi,

annyi minden megváltozhat, s jobb is lehet,

nem kell feltétlenül a reményre várni.

A sors igen csalafinta, s nagyon szeret játszani,

oly ügyesen manipulál, elrejti a saját lapjait,

közben megpróbál ártatlannak látszani.

Az utolsó pillanatig az esély felbukkan sokszor,

felbukkan, majd köddé válik, nem tér vissza,

és legvégül a végzet mindent lerombol.

Mindenkiből előtörhet

Mindenkiből előtörhet olykor a rossz énje,

főleg ha bántják, ha megsértik a lelkét,

s ilyenkor bárkit eltenne a jégre.

Hőség idején szintúgy árad a düh, a harag,

s minél jobban szenved ettől az ember,

a kínja annál inkább vele marad.

Mindenkiből előtörhet a pusztítani akarás,

amit megpróbálhat elnyomni, leplezni,

s végül rájön, felesleges a tagadás.

Izzasztó napok

Izzasztó napok és gyötrelmes, kínzó éjszakák,

álmatlan forgolódás a tapadó lepedőkön,

ezek kísérnek most minden éjszakát.

A pokoli forróság felőrli a fáradt elmét, lelket,

idegessé, ingerültté és kegyetlenné tesz,

s így még nehezebbé válnak a terhek.

Izzasztó napok, levertség, harag és morcosság,

mind csak szenvedést hoz az emberekre,

ezekre csak a jó hűvös lehet orvosság.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31