Az élet ára

Zűrzavaros világban élünk,

legtöbbször nagyon félünk.

A bizonytalantól és a mától,

a sokszor feltüzelt vágytól.



A kísértéstől, s a reménytől,

néha megfosztva szegénytől.

A gondoktól, a bajok sorától,

oly távol a csillagok porától.



A szegénységtől, a bánattól,

elvágva az összes támasztól.

A kínoktól, az égő sebektől,

a betolakodó sötét seregtől.



A csalódástól, a magánytól,

s az elkerülhetetlen haláltól.

A visszautasítástól, a Naptól,

a hamar bekövetkező fagytól.



A szerelemtől, meg az élettől,

a gyámoltalan, gyenge lélektől.

Végül is mindentől, ami drága,

az életnek igencsak nagy az ára.

eyes, fear, female

Csalódás

Az élet fájó csalódások sora,

becsapottság, megtévesztés,

a kín nem múlik soha.



Fellobbanó érzelmek, mosoly,

a szívben zűrzavar támad,

a helyzet igen komoly.



Sebezhető lélek, bűbájos varázs,

bár kívülről kemény páncél,

belülről izzó parázs.



Rebegő pillák, áhított remény,

felkavaró érzelmi mámor,

a valóság oly kemény.



Félelem a végzetbeli árnytól,

a sors fintora ismételten

elzár majd a vágytól.

girl, sadness, loneliness

Szeretetből gyűlölet

Megismerünk valakit, s szeretjük,

ezt igazán tiszta szívből tehetjük.

Ha kérné megtennénk érte bármit,

mellőznénk a napjainkból bárkit.



Lessük a vágyait, a titkos álmait,

s közben feledjük a sötét árnyait.

Bizalmasan beszélgethetünk vele,

a szívünk boldogsággal van tele.



Bájos mosollyal lenyugtat, s békít,

minden pillanatot örökre megszépít.

A bizalom igen sokat nyom a latban,

lelkünkre hamarosan bilincs kattan.



Rá vágyunk a nap összes percében,

Ő áll képzeletünk, álmaink tervében.

Ám hamarosan besötétedik felettünk,

feledjük azt, hogy egykor szerettünk.



Hazug szavak mérgezik a lelkünket,

romba taszítják valamennyi tervünket.

Gyilkos tekintet és mérgező gyűlölet,

elszállt a nemrég még oly izzó bűvölet.

Couples Fight After Marriage

A remény lángja

Problémák sora, gondok, s bajok,

néha kicsik, máskor meg nagyok.

Szakadatlanul küzd a sok ember,

igazi nyugalmat azonban nem lel.



Újabb terhek és újabb csapások,

mind megannyi negatív hatások.

Kifárad a test, elborulhat az elme,

ennyi volt, többre már nem telne.



Sötét fátyolként omlik alá a bánat,

a szenvedés árja magára nem várat.

A csalódás ereje viharként tombol,

útjában lesújtva mindent lerombol.



Nevetve közeleg a kegyetlen vég,

a lélek könyörög, ne ölj meg még!

Gúnyosan kacag a kíméletlen halál,

elpusztítva mindazt amit csak talál.



A koromsötétben apró fény villan,

pici gyémántként néha megcsillan.

Növekszik ereje, s tüzesen lángol,

a gonosz tetemén a remény táncol.

wallpaper, black, dark

A szomorú Nap

Ébredezett a Nap keleten,

álmatagon nagyot ásított,

arca szerepel több leleten,

jobbra nem is számított.

 

Harmattal frissítette magát,

vidáman felfelé szökkent,

szépséggel töltötte a hasát,

kíváncsisága nem csökkent.

 

A szépség alant tárult elé,

dús mezők, illatos virágok,

méhek, sasok szálltak felé,

csodásnak látta eme világot.

 

Mosolyogva folytatta útját,

az állatok menetét követte,

felidézte ifjúságát és múltját,

kenyere javát immár megette.

 

Bárányfelhők legeltek körötte,

patakok, tavak vize csillámlott,

az élővilág pihenni tért mögötte,

nyugat felé dörgött és villámlott.

 

A vidéket igen sötét vihar dúlta,

gaz lepte be a termékeny talajt,

régi rétjét a posvány felülmúlta,

némává téve az életteli kacajt.

 

Ezt látva a Nap szomorúvá vált,

magába fordulva vörösen izzott,

mindaz mit látott igencsak fájt,

bizodalma e világban megingott.

sun, clouds, sky

A Remény halála

Egykor megszületett a Remény,

nem tudva, hogy az élet milyen

rideg, s kemény.



Megtanult járni, két lábra állni.

Igyekezett, figyelt, s nem akart

sokáig várni.



Mosolygott, vidáman játszott,

könnyed pajkossággal tanult,

pedig még alig látszott.



Később kitartóan küzdött tovább,

megismerte az embereket, örült,

s vidáman indult odább.



Felnőve visszatért. Biztatta őket,

a terhekbe belefáradt férfiakat

és kimerült nőket.



Ő volt a segítő, a harcos Remény.

Nem volt dölyfös, gőgös, kapzsi,

sőt igencsak szerény.



Fáradozásai hiába valóak voltak.

Az emberek között töltött évei

a csalódásról szóltak.



Becsapták, sokszor semmibe vették.

Mindezt hitványul, önzően, aljasul

s gonoszan tették.



Összetört a szíve, megsérült a lelke,

fájt, hogy a semmiért küzdött

és bújában a halálát lelte.

petals, black white, dark
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.