békesség Archívum - 10 / 12 oldal

Mesél a szél

Mesél a szél, miközben körbejárja a világot,

útja során betekint a legkisebb helyre is,

s a réten megcirógat minden virágot.

A történetei a reményről, álmokról szólnak,

a szeretetről, a békéről és a biztonságról,

teret adva minden szépnek, jónak.

Regél az összetartozásról, az igaz ölelésről,

a szerelemről, a vágyakról, a megértésről,

és a szerető szülő, gyermek kötelékről.

Jótékonyan hallgat a mélységes sötétségről,

a gyilkos erejű viharokról, a villámokról,

és az éjszakák dermesztő sötétjéről.

Mesél a szél, hogy megnyugtassa a lelkeket,

és némi vidámságot vigyen a szívekbe,

ezzel szebbé téve a nehéz perceket.

A békesség szigetén

A békesség szigetén nem létezik a harag,

nincs ármány, sem semmiféle rossz,

s az idő a végtelen felé halad.

Dúsak a mezők, kristálytiszták a patakok,

virágok illata tölti be az egész teret,

s e helyen nincsenek viharok.

A szeretet átjár minden pillanatot, percet,

a természet szépsége varázslatos itt,

s e helyen az élet csak nyerhet.

A békesség szigetén a napok nyugodtak,

bárányfelhők veszik körül a Napot,

s a fák az álmokról susognak.

A vágyak útján

A vágyak útján mindig fennen ragyog a Nap,

állandóan nyílnak a virágok a zöld réten,

s a világ teljesen szabad, nem rab.

Az út mentén mindenfelé hegyek és völgyek,

patakok csörgedeznek a régi medrükben,

s az erdőben susognak a tölgyek.

Állat és növényvilágban bővelkedik a vidék,

nincsen szenny a kristálytiszta vizekben,

s minden lénynek joga, hogy igyék.

Bárki óhaja és kedve szerint választhat ételt,

a természet nem korlátozza a lehetőséget,

és semmi nem zavarja meg az éjjelt.

Békesség és nyugalom árad szerte a Földön,

a szeretet állandóan jelen van az időben,

sem a jelen, sem a jövő nem börtön.

A vágyak útján a szellőkkel suhan a fantázia,

varázslatosként telnek a napok, a percek,

és senkinek nincs mit sajnálnia.

Vissza kell térni

Vissza kell térni a múltba, az emlékek szárnyán,

s felidézni mindazt, ami valaha csodás volt,

így segítve túllépni a jelennek árnyán.

Mindazon pillanatok, melyek a szívekben élnek,

amelyek sok vidámságot és örömöt okoztak,

előkészítik a ragyogó útját a fénynek.

Vissza kell térni önmagunkhoz, kik voltunk rég,

és megnyugtatni, megpihentetni a lelkünket,

nem szabad feladni az álmainkat még.

A Nap kertjében

A Nap kertjében állandóan ragyog a fény,

szakadatlan az öröm és a boldogság,

s biztonságban él minden lény.

Mindig zöldek a mezők, szépek a virágok,

harmat csillog reggelente a fűszálakon,

s mindenki másképp látja a világot.

A szeretet őszinte, igaz és oly természetes,

a szerelem forró, tüzes, szívmelengető,

s az igazság soha nem feltételes.

A becsület nem kérdés, s a tisztesség alap,

az itt élők nem szomorkodnak sohasem,

bizony igazak a kimondott szavak.

A Nap kertjében a békesség mindennapos,

maga a lét biztonságos és nyugalmas,

s valamennyi perc varázslatos.

A sötét alagút végén

A sötét alagút végén a jókra már vár a fény,

ott megszabadulnak minden rossztól,

s megnyugodhat az összes lény.

Véget érnek a megpróbáltatások és a kínok,

megszűnik az embereken a nyomás,

a felhőkben lesznek az új sírok.

Ott állandó a boldogság, az öröm, s a béke,

nincs többé fájdalom, nincsen gond,

és megpihennek a lelkek végre.

A sötét alagút végén ott vár az újabb esély,

amelyben tisztességesek a feltételek,

és ahol nem is létezik veszély.

Valaha a régmúltban

Valaha a régmúltban a sárkányok őrizték a fényt,

s a sötétség korszakának a bekövetkeztéig,

éjjel-nappal óvtak minden igaz lényt.

Számtalan harcot megvívtak az élet védelmében,

és folyamatosan fenntartották a békességet,

eme szónak a legtisztább értelmében.

Azonban telt-múlt az idő, a létszámuk csökkent,

sokuk a kora okán távozott, hisz kiöregedett,

s ezalatt a sötétség szárba szökkent.

A sárkányok sokáig küzdöttek, s végül kihaltak,

a helyüket átvette a kegyetlen gonoszság,

állandósult a félelem és a tilalmak.

Valaha a régmúltban, a fény beragyogta az eget,

mára viszont a viharfelhők fogságában él,

s onnan küld néha egy biztató jelet.

Meghitt pillanatok

Gyémántként csillog a Hold fénye a friss havon.

Este van. Állatok kelnek át a befagyott tavon.

A hegyen, magas fenyőfák között süvít a szél.

Újra megmutatja erejét, s igazi arcát, az idei tél.

Az erdő mélyén álló faházban kellemes a meleg,

a feldíszített fenyőfa körül zsong a gyerek sereg.

Kandallóban ropog a tűz, anya süt-főz, apa terít,

a készülődés izgalma minden családtagot felhevít.

Az öt gyerkőc vidáman játszik. Csillog a szemük.

Azt remélik, hogy a Télapó ma este itt lesz velük.

Gyakran kipillantanak az ablakon, s lesik a tájat,

az oly nagyon várt vendég, magára meddig várat?

Elkészült a vacsora. Az asztalon finom étkek sora.

A család boldogan falatozik, s az idő elszállt tova.

Mielőtt aludni tértek volna, teljesült a vágyuk.

A Télapó ugyan titokban, de mégis itt járt náluk.

Ropog a tűz

Ropog a tűz a kandallóban, a lángok táncot járnak,

a szikrák vidám, pattogó hangon szálldosnak,

s a szívek felhőtlen boldogságra vágynak.

Kellemes a meleg, a szoba sarkában ott áll a fenyő,

csodás díszein megcsillannak a játékos fények,

odakint fehérbe öltözött az erdő és a mező.

Este van, a magasban csillagok milliói ragyognak,

nagy pelyhekkel ismét szállingózni kezd a hó,

s a tél állatai csendben örülnek a fagyoknak.

Ezek a szeretet napjai, mindenhol nyugalom honol,

békesség járja át a megfáradt emberi lelkeket,

s eközben kint, a szél a bokrok között kotor.

Ropog a tűz a kandallóban és megterítve az asztal,

sokféle fogás, s az arcokon örömteli mosoly,

ezen az estén senki nem törődik a faggyal.

Csendes este

Csendes este, szállingózó hó, s ragyogó Hold,

feltámadóban vannak a hideg, zord szelek,

és elfújják az utcákról a szürke port.

Hamarosan hófehérré válik a város és a vidék,

a közeli tó felszíne napokon belül befagy,

ám addig sok állat jár oda, hogy igyék.

Csendes este, az égen milliónyi csillag ragyog,

az élővilág szokásos téli pihenőjére készül,

és békésebben telnek most a napok.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30