versek Archívum - 180 / 228 oldal

Elrabolt álmok

Elrabolt álmok, elrabolt életek, s elrabolt jövő,

megváltoztatott és hamis történelmi tettek,

a sötétség homálya állandó cselszövő.

Elhazudott napok, s eltervezett, kivetített tudat,

megtervezett évtizedek és gyilkos mérgek,

az igazság oly gyakorta hiába is kutat.

Lecsukott szemek, látni nem akaró elmék hada,

fel sem akarják fogni mindazt, mi történik,

ám hamarosan mindnek eláll a szava.

Elrabolt álmok szállnak el a végtelen semmibe,

s foszlanak a gyűlölet gyilkos mocsarába,

a halálig nem kell menni messzire.

Volt egykor valaha

Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,

ahol még biztonságban élhettek az emberek,

s melyben nem rettegett a sok lélek.

Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,

s barátságosabban teltek a percek és az órák,

folyvást biztonságban lehetett élni.

Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,

összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,

s nem égették fel maguk után a hidat.

Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,

közös programokat, vetélkedőket szerveztek,

és sokkalta őszintébb volt a szeretet.

Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,

összetartóbbak voltak a családok és a barátok,

s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.

Oly sok a rossz

Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,

s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,

amit a szörnyű hőség tovább fokoz.

Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,

számtalan a csalódás, s a meg nem értés,

és bizony mindez nagyon is fájhat.

Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,

rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,

és ezt az ép elme felfogni képtelen.

Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,

a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,

s a valódi érvek igazsága hatástalan.

Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,

és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,

ha az értelem nem nézne folyton félre.

Búcsú

Búcsú a megszokottól és az eddigi tettektől,

a világ fondorlatosan csalafinta a kezdettől.

Számtalan változás kíséri az élet útját végig,

sokan a bűn mocsarában taposnak el a célig.

Vannak, akik az eddigi létüket másra váltják,

s az elképzeléseiket, a hitüket az újban látják.

Meg vannak, kiknek nem tetszik soha semmi,

s nem tudnak az eddigiekből tanulságot tenni.

Búcsú a homálytól és a gonosz sötét erejétől,

s igen sokan kezdenének mindent az elejétől.

Azonban kitartás és küzdőszellem kell hozzá,

csak az értelem, s a tiszta szív tehet biz jobbá.

Az értelem halála

Az értelem halála elkezdődött, s erőteljesen halad,

mindenfelé látszik az arcokon eme probléma,

s a sötétség mérge minden sejtbe tapad.

Akit megfertőzött e gyilkos méreg, annak túl késő,

leépíti a gondolkodást és a saját akarat erejét,

s hamarosan eljön a pillanat, a végső.

Nem lesz többé remény a javulásra, a szépre, jóra,

és nem lesz bocsánat az elkövetett hibákra,

ezen embereknek megáll majd az óra.

Az értelem halála a világ halálát is jelenti egyben,

mindez a borzalmas végzet megelőzhető,

ha az igazság fátyla végre fellebben.

Izzasztó forróság

Izzasztó forróság gyötri az élővilágot,

s lehervasztja az összes csodás virágot.

Sárgulnak a mezők, pusztulnak a rétek,

s alig lelhetőek fel manapság a méhek.

Minden élőlény megsínyli eme hőséget,

és elfelejtheti a világ az idén a bőséget.

Újra, s újból lesújt ez a rettenetes meleg,

ezt már nem bírja az éhes szúnyog sereg.

Az emberek is megszenvednek nagyon,

remélik e helyzet megszűnik egy napon.

A szélben mindenfelé sóhajok szállnak,

a lelkek, egy hűvös enyhülésre vágynak.

Hamis szavak

Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,

ezek uralják mostanában az egész világot,

s a szenvedő emberek fájó sóhajai.

Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,

teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,

s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.

Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,

s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,

a színfalak mögött folynak a tivornyák.

Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,

megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,

támad nemsokára a gonosz serege.

Egy új esély

Egy új esély, egy új kezdet, s felcsillan a remény,

talán más lesz, talán jobb lesz, több eséllyel,

az élet egyébként is túlzottan kemény.

Gyakorta a váltás jót hozhat, újabb lehetőségeket,

másfajta tennivalókat és másabb szokásokat,

újfajta munkát, komoly felelősségeket.

Az újdonság ereje nagy kihívás, s kemény feladat,

próbára teheti a tudást, a kitartást, a türelmet,

és aki megállja a helyét, az fennmarad.

Egy új esély teret adhat a fantáziának, a vágynak,

s szárnyalhat az önmegvalósítás, a lélek ereje,

és szebb jövőt ígérve, legyint a mának.

Szabadon élve

Szabadon élve sokkalta szebb a világ, s az élet,

szárnyalhat a szív, a vágyak visszatérnek,

s megnyugodhat a sok csóró lélek.

Teljesen másképp virrad fel az új remény napja,

selymesebben simogat, cirógat a zord szél,

s a Nap fényét a legszegényebb is kapja.

Békésebbek a viták, s megértőbbek az emberek,

befogadóbbak egymás szeszélyei iránt is,

s úgy érzik a lehetőség most rengeteg.

Nincs feszültség, s nincsenek rémületes percek,

a tétovázás immár ködként párolog el tova,

és a szeretet tüze újfent izzóan serceg.

Szabadon élve felsejlik a múlt, s jövő homálya,

ím senki nem akarhat zsarnokságot többé,

s a gonosz megtérhet a pokoli honába.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30