Saját alkotásaim
Ami kívül szép, nem biztos, hogy belül is az,
hiába van egy kert virágokkal körbevéve,
ha a belső részeken eluralkodott a gaz.
Ami kívül szép, az lenyűgözheti a szemeket,
akár az alma, amely vidáman mosolyog,
és nem láttatja a féreg okozta sebeket.
A digitalizáció csak addig jó, amíg hasznos a célja,
míg az embereket segíti nagyon sok dologban,
s parancsra nem őket veszi majd célba.
A digitalizáció csak addig jó, amíg szabadságot ad,
szabadságot a mindennapokban és az életben,
s amíg aki használja, nem lesz általa rab.
Könnyebb kritizálni, mint jó példát mutatni,
és egyszerűbb irigykedni, meg áskálódni,
mint egy szebb világ után kutatni.
Könnyebb másokat kigúnyolni és megalázni,
mint a saját terheket sikeresen megoldani,
s az élet komoly kihívásaira reagálni.
Könnyebb kritizálni mindent, mint szeretni,
és könnyebb elfogadni a hazugságok árját,
mint a valót felismerve, szívből nevetni.
Zűrzavaros világban élünk,
s oly sok mindentől félünk.
Kilátástalan pillanatok árja,
mindenki a szerencsét várja.
Azonban nem jön, nem akar,
sokat életünkben nem zavar.
Ne számítson rá soha senki,
a reményt a kétely körbelengi.
Álomvilág köde reánk települ
és szürke napjainkkal elegyül.
Azonban senkit nem visz előre,
érezzük semmi nem lesz belőle.
Mégis biztat, küzdelemre hív,
újra, s újból megdobban a szív.
A lélek húrjain játssza a dalát,
s talán megnyerhetjük a csatát.
Egyszer minden fejezet lezárul, jól, vagy rosszul,
örömtelien, boldogan, netalán fájdalmasan,
kinek mit hoz a sors, egész élethosszul.
A fejezeteket az élet írja, szívvel, vérrel, könnyel,
és mindenkinek mást rejtenek ezek a sorok,
amit majd végül is, a végzet lekönyvel.
Egyszer minden fejezet lezárul, a könyv elkészül,
s mielőtt lecsukódik eme könyvnek a fedele,
az utolsó percben a rossz is megszépül.
Az emberi jóság valakiben vagy van, vagy nincs,
valaki vagy képes igaz érzésekre és szeretetre,
vagy a mélybe jut, ahonnan visszaút nincs.
Az emberi jóság velünk születik és velünk is hal,
nem lehet megvenni, megvásárolni, ellopni,
s ameddig létezik, az arcokra mosolyt csal.
Akinek a szíve tiszta, bátran kiállhat bárkivel,
nyugodtan és szembenézve állhatja a sarat,
hisz nem fogják tudni legyőzni semmivel.
Akinek a szíve tiszta, annak ragyoghat a lelke,
és nem is kell lemondania a szép álmairól,
csak rajta múlik, hogy önmagát meglelje.
Az élet nagy része fájdalom és oly kevés a jó,
számtalan szenvedés kísér minket végig,
sokszor jólesne néhány megértő szó.
Az élet nagy része fájdalom, s a sors kemény,
nem hatja meg senki vágya, könyörgése,
ami leginkább hiányzik, az a remény.
Számtalan pillanat válik köddé az életünk során,
a feledés homálya mindenkire le fog szállni,
van akire csak későn, de van akire korán.
Számtalan pillanat válik köddé, olyan sok emlék,
sorban intenek búcsút a rokonaink, barátaink,
kiket szerettünk, s köztünk voltak nemrég.
Bard és Bo, a két jeges maci, a két jó testvér,
csodálatosan kiegészítik egymást mindig,
s mindkettőjük a másik mellett megfér.
Bard igazi bátor harcos, kíváncsian merész,
imádja a vizet, gyakran lubickol is benne,
és a számára nincs akadály, ami nehéz.
Látszólag nem fél semmitől és ritkán hátrál,
egy igazi vállalkozó szellem, csakis előre,
akkor is, ha az útja nehezebb a vártnál.
Bo kerüli a bajt, jóval óvatosabb, félénkebb,
leginkább a mamája mellett szeret lenni,
hisz ő az, aki csendesebb és békésebb.
Mindent figyelemmel kísér, ám mégis kivár,
annyi mindent szeretne tenni, ámde fél,
s a számára kínos helyzetekből kiszáll.
Bard és Bo, a két jeges maci, a két szép iker,
akiknek a megszületése is egyfajta csoda,
s akiknek a léte, hazánkban nagy siker.
