február 2023 - 2 / 3 oldal - Kiss Gyula versei

Az emberek nem bántanák egymást

Az emberek nem bántanák egymást maguktól,

hogyha nem generálna a hatalom gyűlöletet,

s nem fordulnának ki emiatt magukból.

Békésen meglennének egymás mellett örökre,

és sokkal több lenne a vidámság, az öröm,

s nem lenne a lelkük mindig gyötörve.

Nem kellene rettegniük folyvást parancsokra,

hanem élhetnék az életüket ahogy akarnák,

s nem félnének a semmibe kapaszkodva.

Megértőbbek lennének, hiszen lenne is miért,

szebbek lennének a napok és minden perc,

s tudnák mit is tesznek és azt kiért.

Az emberek nem bántanák egymást sehogyan,

nem is lenne érdekük, nem lenne értelme,

s élnék a mindennapjaikat boldogan.

Mily terhet cipel egy lélek

Mily terhet cipel egy lélek, az fel nem fogható,

mindenkinek megvan a saját búja, keserve,

ami másokkal meg nem osztható.

Annyi fájdalmat kell kibírni és eltűrni sokszor,

s annyi elutasítással muszáj szembesülni,

amennyire az ember nem is gondol.

Öröm és vidámság nélkül kegyetlen ez az élet,

hihetetlenül nehéz megvédeni önmagunkat,

s ez a világ nem érdemel ilyen véget.

Nem érdemel, hiszen még él benne jó és szép,

szeretet, szerelem, ragaszkodás, vágyak,

s az ég lehet még felhőtlenül kék.

Mily terhet cipel egy lélek, talán ki nem derül,

s mégis meg kell próbálni úgy hozzáállni,

hogy a szív kerekedhessen felül.

Egymással összefogva

Egymással összefogva könnyebb lehetne az élet,

könnyebb volna megbirkózni a gondokkal,

és nyugodtabb lenne rengeteg lélek.

Jobban átvészelhetőek lennének eme nehéz idők,

elviselhetőbbé válnának a megpróbáltatások,

és jó dolgokról is lennének hírvivők.

Egymással összefogva a világ békességben élne,

a szeretet és a jó szándék legyőzné a gonoszt,

s felragyoghatna a fény ideje végre.

Bizonytalanságban tartva

Bizonytalanságban tartva milyen lehet a jövő,

miképpen érezhetik magukat az emberek,

s hogyan uralkodhat a sok cselszövő?

Miként lehet túlélni ezt a folyamatos nyomást,

mennyi esélye van az életben maradásnak,

és miképpen találnak rajtunk fogást?

Emlékszünk még arra, hogy mikre is vágyunk,

miként válhatott az emberiség ilyen rideggé,

s hogy tiporhatják el minden álmunk?

Hogyan lehetett elfeledni, mi jelent a szeretet,

a ragaszkodás, a hűség és az igaz barátság,

vajon van erre tisztességes felelet?

Bizonytalanságban tartva mennyi az esélyünk,

magával sodor minket a gonoszok sötétje,

s lehet-e még egyáltalán reményünk?

Könnyebb a szemeket behunyni

Könnyebb a szemeket behunyni, mint látni a valót,

és könnyebb nem tudomást venni a gondokról,

mint elzavarni minden hazugot, s csalót.

Kényelmesebb mások kínján viccelődni, s tréfálni,

semmint megoldani mindenkinek a saját baját,

az elől persze nehéz csak úgy elsétálni.

Egyszerűbb félrenézni, amikor sokan szenvednek,

s nem meghallani a segítségkérést, a fohászt,

persze végül mindenkinek csengetnek.

Könnyebb a szemeket behunyni, s másra gondolni,

akarattal elhessegetni az igazságot, a veszélyt,

és nehezebb építeni, mint rombolni.

Mesél a szél

Mesél a szél, miközben körbejárja a világot,

útja során betekint a legkisebb helyre is,

s a réten megcirógat minden virágot.

A történetei a reményről, álmokról szólnak,

a szeretetről, a békéről és a biztonságról,

teret adva minden szépnek, jónak.

Regél az összetartozásról, az igaz ölelésről,

a szerelemről, a vágyakról, a megértésről,

és a szerető szülő, gyermek kötelékről.

Jótékonyan hallgat a mélységes sötétségről,

a gyilkos erejű viharokról, a villámokról,

és az éjszakák dermesztő sötétjéről.

Mesél a szél, hogy megnyugtassa a lelkeket,

és némi vidámságot vigyen a szívekbe,

ezzel szebbé téve a nehéz perceket.

Remény nélkül

Remény nélkül egyre elviselhetetlenebb az élet,

egyre kilátástalanabbak a mindennapok,

s egyre összetörtebb a sok lélek.

Ez a világ a gonoszok világa, s nem tűri a fényt,

kiirtásra kerül minden, ami valaha jó volt,

nem kímélve semmiféle lényt.

Az állandósult rettegés és a félelem nem enged,

nincs sajnálat, ahogyan emberség sincsen,

s felnőtt, gyerek egyaránt szenved.

Remény nélkül elvesznek az álmok, s a vágyak,

megkeserednek az érzelmek, a szerelmek,

és a sóhajok a semmibe szállnak.

A békesség szigetén

A békesség szigetén nem létezik a harag,

nincs ármány, sem semmiféle rossz,

s az idő a végtelen felé halad.

Dúsak a mezők, kristálytiszták a patakok,

virágok illata tölti be az egész teret,

s e helyen nincsenek viharok.

A szeretet átjár minden pillanatot, percet,

a természet szépsége varázslatos itt,

s e helyen az élet csak nyerhet.

A békesség szigetén a napok nyugodtak,

bárányfelhők veszik körül a Napot,

s a fák az álmokról susognak.

Mi mindenről

Mi mindenről lemondunk az életünk során,

kényszerből, vagy a megszorítások miatt,

és eltávozunk ebből a világból korán.

Mennyi álmunk megy veszendőbe az úton,

s mi mindent elvesznek tőlünk a gazok,

amíg mi töprengünk a régi múlton.

A lelkünkkel milyen aljas játékot játszanak,

és mennyire hatékonyan manipulálnak,

míg a nyílt színen jónak látszanak.

Mi mindenről nincs fogalma oly sokaknak,

s milyen csábító a hazugságok sokasága,

ami miatt sokan a vesztükbe rohannak.

Amíg az elme leterhelt

Amíg az elme leterhelt, könnyen befolyásolható,

hiszen arra fordítja erejét, hogy kitartson,

s ez idő alatt mások által alakítható.

Ebben a helyzetben igen gyenge, szinte védtelen,

hamar beletörődik a folytonos agymosásba,

s eközben észrevétlen elhagyja az értelem.

Amíg az elme leterhelt, elvesznek egykori álmai,

s míg rosszakarói jó szándékukról biztosítják,

nem akarnak mást, csak neki ártani.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28