veszély Archívum - 2 / 3 oldal

Ki szeretne egy olyan világot

Ki szeretne egy olyan világot, amelyikben csak szolga,

amelyikben egy senki és nem számít embernek,

s kizárólag csak az engedelmesség a dolga?

Amelyikben nincs semmije és főleg szabadsága nincs,

nem dönthet semmiről, s nem is gondolkodhat,

ki számára lenne ez a legdrágább kincs?

Ki vágyna rá, hogy a gyermekeit elvegyék tőle örökre,

s miközben kidolgozná másoknak a szívét, lelkét,

nem is gondolhatna az ördögi körökre?

Ki szeretne egy olyan világot, mely árnyéka magának,

amelyben nincs érzelem és nincs értelem sem,

s melyben az igaz emberekre vadásznak?

A szenvedésért megszületni nem egy öröm

A szenvedésért megszületni nem egy öröm, nem áldás,

és nem rózsaszínű álmok beteljesülése sohasem,

épp ellenkezőleg, a nullává, a semmivé válás.

A szenvedésért megszületni nem egy öröm, biz veszély,

mivel aki megszületett, azonnal halálra ítéltetett,

és ettől nem is menti meg, semmiféle szeszély.

Az elaltatott figyelem

Az elaltatott figyelem nem reagál idejében semmire,

hiszen félálomban elfogad bármit, amit hall,

s nem hiszi, hogy elkábítható ennyire.

Legtöbbször szépnek látja mindazt, ami csak illúzió,

és szereti hallani a mesék áradatát mindennap,

számára ez a gyógyszer, s az infúzió.

Az elaltatott figyelem soha nem érzi meg a veszélyt,

és mire borzongva elkezdene magához térni,

rájön, már nem kap semmiféle esélyt.

Az élet küzdelmek sora

Az élet küzdelmek sora, az elejétől a végéig,

számtalan gyötrelem, s megannyi kín,

melyek eljutnak a lélek mélyéig.

Ott aztán jókora vihart kavarnak szakadatlan,

és szinte felemésztik a lelket teljesen,

mely a foglyukká lesz akaratlan.

Néhanap azonban egy kis vidámság is benéz,

s felcsillant egy kis reményt, valami jót,

melyet kedves mosollyal tetéz.

Az élet küzdelmek sora, de mindig van esély,

csupán észre kell venni és jó lapot húzni,

ám van, ami nem múlik, a veszély.

A megterhelt elme

A megterhelt elme gondolkodása igen nehézkes,

nem látja és nem érti tisztán a valóságot,

s a számára ez igencsak veszélyes.

Veszélyes, mivel a homály könnyedén kijátssza,

elhiteti, hogy minden úgy jó, ahogy van,

és a valóságban ő az igazi barátja.

Cirógatja a büszkeségét, a hiúságát, csak jót ígér,

s ezalatt lassan átveszi az uralmat fölötte,

végezetül pedig könnyedén elítél.

A megterhelt elme olyan védtelen, olyan gyenge,

a remény is félve tekint reá, látva mivé lett,

s hogy köszön be hozzá az örök este.

A hatalmas pókok hálója

A hatalmas pókok hálója beszőtte a világot,

behálózott minden bokrot, fűszálat,

és valamennyi szép virágot.

A hálójukba csapódva a rovarok vergődtek,

próbáltak menekülni, de nem sikerült,

s a pókok éhen nem tengődtek.

Sajátjuknak érezték immár az egész Földet,

és minden élőlényt veszélyeztettek,

könnyen eljátszhatták a szörnyet.

A hatalmas pókok hálója erős, mint az acél,

ám, ha a milliárdnyi rovar összefogna,

nem a pókoké lenne végül a babér.

Hálóval körbefogva

Hálóval körbefogva vergődnek a halak rettegve,

s bármerre is próbálnak kitörni a hálóból,

nem juthatnak vissza a tengerbe.

Minden oldalról folyamatosan szorosabb a háló,

egyre nagyobb a zűrzavar, nagyobb a káosz,

s ez a helyzet már a húsukba vágó.

Meg sem próbálnak kitörni, pedig küzdeni kéne,

ugyanis a fojtogató háló néhol már szakadt,

s ha áttörnék, nem kerülnének jégre.

Hálóval körbefogva nincs jövőjük, sem múltjuk,

nem mások, mint felhasználható áldozatok,

s így, csak a sütőbe vezethet az útjuk.

A technika ördöge

A technika ördöge ügyesen tagadja a létét,

elhiteti, hogy kizárólag jóra használják,

s nem segíti majd e világnak a végét.

Az emberek teljesen a hatása alá kerülnek,

és szinte minden percben leköti őket,

közben észrevétlenül alámerülnek.

Alámerülnek a szemfényvesztés közepébe,

elutasítanak minden személyes dolgot,

s így nem jutnak egymás közelébe.

Mások társaságára már nem igen vágynak,

inkább éjjel-nappal a telefont bűvölik,

s vele kelnek, majd vele is hálnak.

Eközben a technika sötét oldala dolgozik,

s hihetetlen fejlődésen megy keresztül,

bizony egyetlen élővel sem osztozik.

A mesterséges intelligencia hatalomra tör,

rakétákat, bombákat, repülőket irányít,

s az év összes napján tömegeket öl.

Mindenkit lehallgat, állandóan megfigyel,

hamarosan az egész világot korlátozza,

s nem kegyeskedik soha, senkivel.

A technika ördöge elkápráztat és elcsábít,

elvonja a figyelmet az igazi valóságról,

s elaltat, mielőtt véglegesen elkábít.

Hangyák végveszélyben

Hangyák végveszélyben, valahányan csak vannak,

bármerre is járjanak a járataikon keresztül,

mindenfelé gyilkos mérgeket kapnak.

Hiába léteznek rengetegen, s hiába nagy az erejük,

nem képesek összefogni a megmaradásukért,

és emiatt egyre fogy a hatalmas seregük.

Miközben uszítás által egymást gyilkolják és ölik,

nem veszik észre a rejtőzködő ellenségeket,

akik az eddigi jó életüket kerékbe törik.

Hangyák végveszélyben, szűkösre szabott idővel,

s miután új és újabb mérgeket szórnak rájuk,

nem lesz sok gondjuk a közelgő jövővel.

Álomba ringatni magunkat

Álomba ringatni magunkat igencsak veszélyes,

hiszen abban a helyzetben elalél az agyunk,

s mit kivetíthet, az gyakorta szeszélyes.

Szeszélyes, hiszen tőlünk függetlenül változik,

néha szépet mutat, máskor pedig kalandosat,

ám gyakorta az ember rosszat álmodik.

Az ébredés pillanatában tisztulni kezd mindez,

vajon mit is láthattunk a lelki szemeink előtt,

s a tisztánlátáshoz el kell jutni egy szinthez.

Egy szinthez, mely sokaknak nehézséget okoz,

és mivel nem tud eligazodni önmagán sem,

immár az álmai jelentése után nyomoz.

Álomba ringatni magunkat egy érdekes utazás,

meglehet sokkal felkavaróbb, mint az élet,

s izgalmasabb, az igazság utáni kutatás.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30