tudat Archívum - 2 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Az eddigi életünk lassan lejár

Az eddigi életünk lassan lejár, másikra vágyunk,

immáron a Nap sem éltethet minket örökké,

és sóhajtunk, amikor elköszön az álmunk.

Mindaz, mit elértünk, semmivé válik oly hamar,

úgy tűnik, az erőfeszítéseink válasz nélküliek,

és ami megmarad számunkra, az fanyar.

Az emlékeink elmosódnak, a homályba vesznek,

az érzéseink eltompulnak, a fényük kialszik,

és valamennyien az enyészeté lesznek.

Egykori szerelmeink, barátságaink tovaszállnak,

a családunk iránti szeretet is búcsút integet,

s nem tud ellenállni az idő rohamának.

Az eddigi életünk lassan lejár, bekacsint az éjjel,

mosolyogva simogatja meg a fáradt lelkeket,

s a szívek mélyén a Hold néz már széjjel.

Alszik a szeretet és alszik a békesség

Alszik a szeretet és alszik a békesség a sarokban,

remegve reszketnek a tudattól, hogy mi lesz,

s vajon élnek-e még kicsikben, nagyokban.

Alszik a szeretet és alszik a békesség álmatlanul,

izzadtságban fürödve felidézik a szép időket,

remélve, egyszer erőre kapnak váratlanul.

A végtelent felfogni és megérteni

A végtelent felfogni és megérteni az elme nem képes,

hiszen megvannak önnön határai, képességei,

s bár belátni fájdalmas, ez mind véges.

A végtelent felfogni és megérteni kizárólag vágyálom,

soha nem fog megtörténni, mert az lehetetlen,

a tudat számára pedig mindez lázálom.

Az igazságtalanságokat elviselni

Az igazságtalanságokat elviselni hihetetlenül nagy teher,

és borzalmas a tisztességes lelkek számára megélni,

hogy a reményeik sokasága, mind a padló hever.

Az igazságtalanságokat elviselni nagyon kínzó fájdalom,

megégeti a tudatot, erősen megdobogtatja a szíveket,

és végül egy szem sem maradhat majd szárazon.

A hiszékenység sosem vezet jóra

A hiszékenység sosem vezet jóra, rossz útra terel,

be tudja csapni az elmét bárhol és bármikor,

ám a kudarcokért az ember önmaga felel.

A hiszékenység sosem vezet jóra és sírba is tehet,

általa elvész a bizalom, elveszhetnek a javak,

s mindaz ami szép volt, semmivé lehet.

Egy néphez szólni felelősség

Egy néphez szólni felelősség, nem szórakoztató játék,

nem egy babazsúr, amely csak úgy magával sodor,

és ami a legfőbb, nem komolytalan szándék.

Aki ezt megteszi, annak a tudatában leledzik mindez,

s aki tiszta szívvel teszi a dolgát, az mind tudja jól,

hogy semmi, de semmi köze nincs a hithez.

Egy néphez szólni felelősség, mert rajta állhat a jövő,

rajta állhat mindaz, ami a jelent is szebbé teheti,

s ehhez becsületes ember kell, nem cselszövő.

A kudarc és a csalódás rendkívül fájó

A kudarc és a csalódás rendkívül fájó annak, aki átéli,

hihetetlenül nehéz elviselni, kínozza a lelket,

s nem öröm senkinek, aki ezt megéli.

A kudarc és a csalódás rendkívül fájó, elviselhetetlen,

beleég a tudatba, s lerombolja az önbizalmat,

a győzelem az, ami megfizethetetlen.

Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést

Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést, de végleg,

mivel mindabból, amit valóságosnak láttatnak,

semmi és soha nem volt igaz, de tényleg.

Mikor ébred végre az öntudat, s mikor végre az ember,

mikor fog rádöbbenni, hogy bizony eltiporták,

és az egyszerű emberi mivolta, az nem kell?

Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést, az látszat,

eltompítja a tudatot, s eltorzítja a valóságot is,

ezáltal mindenki, a sötétség foglyává válhat.

A digitális világ bűvkörében élve

A digitális világ bűvkörében élve, számtalan az előny,

nincsenek titkok, nem szabadok a gondolatok,

s a Naptól is kímélve, lehúzzák a redőnyt.

Nem fáraszthatnak ki senkit, a hiábavaló önös álmok,

s az izzó vágyak, a felesleges szeretet ábrándja,

és akár egy óhajért is, behajtják a vámot.

Szükségtelen a készpénz, hisz némi szabadságot adna,

na a chip, az igen, az ember minden adatát látja,

és a sötétség elitjének rögvest átadja.

Egy érzésektől mentes világban minden annyira szép,

programozható az élet, a nap valamennyi perce,

és lényegtelen, hogy mit is akar a nép.

A digitális világ bűvkörében élve, az elme kora lejárt,

sőt, a normalitás ideje is véglegesen elköszönt,

és az élet eddig nyitott kapuja, bezárt.

Csipkerózsika álmából mikor ébred

Csipkerózsika álmából mikor ébred fel végre az ember,

s mikor döbben rá, hogy szükségtelennek tartják,

és a gonosz, sötét erőknek bizony nem kell?

Rájön-e a végső pillanat előtt, hogy kihasználták végig,

és most, hogy már gyorsan szabadulnának tőle,

a haláltusáját örömmel, mosolyogva nézik?

Csipkerózsika álmából mikor ébred fel ama alvó tudat,

az értelem vajon hogyan fejlődött ennyire vissza,

és miért nem képes megmutatni a kiutat?

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31